Harangszó, 1914-1915
1915-07-04 / 34. szám
270. HARANGSZÖ 1915. július 4. lóak, katonáik olyan bátrak s az otthonlévők olyan fáradhatatlanul áldozatkészek. Ezért hatja át az intézményeiket is olyan emelkedett, tiszta, vallásos szellem. Ha jól átgondoljuk mindezt, akkor öröm és büszkeség tölti el lelkünket, hogy ilyen nemzetet mondhatunk szövetségesünknek. De egyszersmind még jobban megerősödik bennünk az a meggyőződés, hogy ahol ilyen erők egyesülnek, ott a küzdelem vége csak a győzelem lehet. A németek jelszavában alázatossággal egyesül a nemzeti erő érzés: Istentől félünk, csak és senki mástól! Adakozzunk a Harangszó tarjesztósére I NEHÉZ Ó R A R. Tle sírj!*) Bár szíved annyi szép reményt temet, Te bús anya, töröld le könnyedet I Előtted áll az Isten szent Pia, Kinek miértünk kelle halnia, Az ő ajkáról halld e szót: Ne sírj I Kit égő bánat gyilkos mérge öl, Te ifjú lány tekints az égre föl, Mennyasszonyfátylad bárha gyászra vált, Nézd, Jézus kínál égi koronát, Fogadd el azt, óh higyj, remélj, ne sírj I Bús özvegy, alszik a kicsiny család 5 az éjnek árnya, gondja száll le rád: „Ki lesz velünk, ki ád majd kenyeret?" Óh halld, az égből jő a felelet: Megváltód, én nem hagylak el, ne sírj I Óh jöjjetek, kiken nehéz teher, Sok összetört szív, meggyötört kebel. Felétek nyúl a mentő, égi kéz, Mely súlyos terhetek levenni kész. Jézus meggyógyít minden bánatot, Óh jöjjetek, Ő vár! Ne sírjatok I VARGHA GyULÁNÉ. *) Ezt a szép verset a Bethánia kiadásában megjelent Ne sírj ! c. könyvecske éléről közöljük. Ne vesd meg ... Különbözőképpen viselkedhetünk a szenvedéssel szemben. A föld is különbözőképpen viselkedik az esővel szemben. Van föld, amelyről lepereg az esővíz. Tömött göröngyeinek összepréselt részecskéi úgy tömődnek egymáshoz, hogy még csak egy kicsiny hasadék se nyit csatornát az üdítő víz számára. De van olyan föld is, mely szomjasan befogadja az ég áldását, azután egyszerre tovább adja, mígnem lassanként felfrissül az egész föld, megszinesednek a lankadt levelek, felélénkülnek a megsárgult fűcsomók s a bágyadt vadvirágok felemelik fejüket. Hát te hogyan fogadod a szenvedést? Elzárod lelkedet s azt mondod: el nem kerülhetem ugyan, de legalább, amennyire tőlem függ, nem törődöm vele és nem okoskodom fölötte. Egyszerűen mindent elkövetek, hogy mielőbb megszabaduljak tőle. Ennyi az egész. Nézd, hogy gyöngyözik alá a földre az ég áldása. Mintha összegubancolt fonal irányában drágagyöngy peregne szerteszét a kemény útfélen. Csillogva- villogva szalad egyik a másik után. De az úton gyorsan végiggördül a gyöngyöző csepp s addig szalad, míg az útszél pázsitos szegélye fel nem issza. Ne legyen ilyen a te lelked 1 Az apostol arra int: „ne vesd meg az Úr dorgálását!“ Úgy fogadd a szenvedést, hogy abból mindig érezd ki az Úr dorgálását. Ha máskép, könnyen, vagy könnyelműen fogadod, akkor már megveted az Úr dorgálását. Akkor is megveted, ha közönyösen fogadod. Közönyösségednek két oka lehet. Nincs helyes ítéleted saját magaddal szemben. Nem vizsgálod komoly szemekkel életedet. Nem méred az örökkévalóság mértékével múltadat. És felébred benned az a gondolat, hogy nem érdemied meg a szenvedést, tehát nem is illet meg tégedet. Persze itt egész életfelfogásod hibás. Most ne beszéljünk a kérdés ezen részéről, hanem csak azt írd szívedbe, hogy neked nem a nálad is gyarlóbb emberekhez kell magadat mérned, hanem a Krisztushoz. És mihelyt ahoz méred életedet, ki maga a szeretet, az engedelmesség, hűség, alázatosság megtestesülése volt, akkor mindjárt több szenvedést megértesz és többnek a magyarázatát megtalálod. Fordíts erre egy kis gondot s akkor majd közönyösségeddel nem veted meg az Úr dorgálását. Közönyösségednek még az is lehet az oka, hogy helytelenül ítéled meg jövődet. Földi életed szükségleteit tartod szem előtt, arasszal méred kívánságaidat, idővel, pénzzel, számokkal akarod kifejezni boldogságod feltételeit. És nem gondolsz arra, hogy valami fenséges nagyot, valami örökkévalót kell elérned. Oly magasságra kell emelkedned, ahova nem juthatsz a boldogság arany hidján, ahova csak a szenvedés, lemondás, a megpróbáltatás útján érkezhetsz meg. Tisztult, emelkedett élet, Isten szeretetében, Krisztus megváltó kegyelmében megújult élet, ez az örökkévaló cél. Na- t gyobb minden célnál. Több minden boldogságnál. De ezt nem mérheted holdakkal, pénzértékkel, gyönyörűséggel, szóval földi mértékkel. Ezt csak örökkévalósággal mérheted. Mert arról van szó, ami életedben örökkévaló. Drága minden, ami hozzá segít. Becsülj meg mindent, ami hozzá segít. Azért „ne vesd meg az Úr dorgálását !“ kb. Az olvasókhoz! A jövő számmal lezárjuk a Harangszó V-ik évfolyamát. Sokkal előbb zárjuk le, mint máskor és előbb kérjük olvasóinkat, hogy újítsa meg előfizetését s a mostani nehéz időben álljon mellénk és segítsen magunkra vállalt kötelességeink hű teljesítésében. Mindenki tudja : miért változtattuk meg a lapunk homlokán olvasható feltételeket és miért jelentünk meg két heti időközök helyett hetenként. Úgy éreztük, hogy a mostani rendkívüli idők között tartoztunk ezzel olvasóközönségünknek. Örömmel hallottuk minden oldalról, hogy nem csalódtunk. Lapunk meghitt jóbarátja,"" vigasztalója, tájékoztatója volt a családoknak. Minden igyekezettel azon voltunk, hogy a nehéz idővel együttjáró kötelességeinket becsületesen teljesítsük. Cikkeink alkalmazkodtak a nagy idő
