Harangszó, 1914-1915
1915-07-04 / 34. szám
1915. július 4. HARANGSZÓ. 271. hoz s igyekeztek azt nyújtani, amire szükség volt. Gondoltunk a sebesültek, betegek százaira. Az ő lelkükhöz is igyekeztünk közelebb férkőzni, hogy szenvedésük életük áldásává legyen. Ezzel kapcsolatban örömmel számolunk be arról is, hogy lapunkat több mint 400 példányban ingyen szétküldöttük a kórházakba és sebesült állomásokba. Mikor jövendő munkálkodásunk utait egyengetjük, bizalommal kérjük az olvasóközönség szíves pártfogását. A háború által támasztott nehézségeket mi is súlyosan érezzük. A hirdetési jövedelem úgyszólván teljesen megszűnt, ellenben a lap feladatai a sebesültekkel, kórházakkal szemben megnövekedtek. Bizalommal kérjük a lelkészi és tanítói kar szíves támogatását! Kérjük olvasóinkat: siessenek előfizetésük megújításával. Vegye mindenki kezébe lapunk terjesztésének ügyét, hadd kerüljön ki e nehéz időből megerősödve a Harangszól A világháború eseményei. A világháború eseményei fordulóponthoz jutottak. Oly ponthoz, a honnan már találgatás nélkül világosan láthatjuk a véres tragédia végső kifejletét, az isteni gondviselés megrendítő, de egyúttal megnyugtató igazságszolgáltatását, a gonoszság, az alávaló kapzsiság, a teneketlen gyülölség, a sötét irigység méltó büntetését, az igazság páratlan vitézséggel és bátorsággal egyesült haza- szeretet, a becsületes munkásság s az Istenbe vetett megrendíthetetlen bizodalom felemelő és megnyugtató jutalmát. Lemberg. E név került a múlt héten a világháború krónikájának középpontjába. A szövetséges és ellenséges, nemkülönben a semleges hatalmak politikusait e város hősi elfoglalása s a milliós orosz hadseregnek e városnál történt teljes megroppanása foglalkoztatja most leginkább. Az ántánt négy hatalmassága egymást vádolja tehetetlenséggel, mulasztással, köny- nyelműséggel, elbizakodottsággal s aggódva kérdik egymástól: quid tunc ? mit tegyünk most? A szövetségesek hálát adnak Istennek, hogy eddig is ily csodálatosan megsegítette őket s most már Lemberget is kezünkbe adta. A csábítgatott semlegesek szeme megnyílik. Áldják az urat, hogy a csábító szóra nem hallgattak, a jól látók pedig azt mondják: Tudtuk, hogy így lesz, mert nincs oly gonoszság, melyet a büntetés utol nem érne I Grodek jól megerősített várát, mely Galícia fővárosának kulcsa, a szövetséges magyar; német és osztrák csapatok június 19-én Vilmos császár jelenlétében hősi küzdelem után elfoglalták. Grodeket követte Komarnó, majd északon a Szán mellett Ulanov. Az orosz sereg megoszlott. Egy része kelet felé a Tanévig, a Szán mellékfolyójáig menekült. A mieink egy része a Grodek mellett elfolyó Veresica mentén foglalt állást. Mackensen csapatai Ravaruszka és Zsol- kiev felé szorította az ellenséget. Lejebb a Dnyeszternél Linsingen és Szurmay hős katonái verték az oroszt. Ily jól kigondolt és pontosan eljátszott praeludium után következett június 22 én a legmegrázóbb hatású fuga, az oroszok fejvesztett futása, Lemberg elfoglalása. Hőfer aznap csak ennyit jelentett: „Második hadseregünk ma heves küzdelem után Lemberget elfoglalta.“ Egy másik jelentés már hozzáteszi: „A lakosság öröm- rivalgása mindent elnyomott. Olyan esemény volt, amit alig lehet leírni.“ Én sem próbálom ecsetelni. Csak azt jegyzem meg, hogy az ellenség napjai a mi monarchiánkban már meg vannak számlálva. De hogy számol majd otthon 1 A félrevezetett és csalódott orosz nép majd számon kéri fiait, a gonoszul elvesztett milliókat. Petrográd és Moszkva utcáin már borzalmas zavargások vannak. A nép megmozdult. A forradalmi szervezetek lázas munkában vannak. A zsarnokság riadtan kapkod ide oda. Nem tudja, a harctéren hagyja-e szétzüllött seregeit, vagy pedig hazarendelje őket saját népe ellen. De hátha ez a sereg is saját ura ellen fordul ? Hiába az Isten igazságos I Lemberg után Varsó és a többi következik ... Olaszország. A bűnös bűnhödését mutatja az olasz harctér is. Az olaszok támadnak majd itt, majd ott. Ds csakhamar visszatámolyognak Tirol és Karintia minden sziklájától, az Isonzó minden pontjától. Szárazföldi veszteségüket június 20-án már 30—40 ezer főre tették. Plavánál ismételten megverték, Krntól északnyugatra nyereg-állásaikból kiverték őket. E leckéztető munkában jó részük volt a debreceni honvédeknek. Egy német lap találóan jellemzi az olaszokat, midőn azt írja, hogy minden csekélységre lőnek és lármáznak, de rögtön visszavonulnak, ha az ellenség lőni talál. Franciaországban a németek erősen állanak. A francia- belga-angol sereg minden támadásával vereségeinek számát szaporítja. Köz- ben-közben nagy riadalmat okoz közöttük a németeknek szokatlan nagy távolságban történő pusztító tüzelése. Június 23-án éjjel Dünkirchen városát és kikötőjét tizennégy nehéz ágyúval ismét bombázták. A halottak és sebesültek száma mintegy kétszáz. A vasúti állomás és a kikötő elpusztult. A lakosság kétharmad része elmenekült. A törökök a kaukázusi vonalon heves harc után elfoglalták a Karadag hegyet. Az ellenség menekülve hagyta el a közel háromezer méter magas erődítést. Különböző jelekből arra lehet következtetni, hogy a szövetségesek döntő támadásra készülődnek. De elismerik, hogy a Dardanellák ellen irányúló támadások elé rendkívüli nehézségek tornyosulnak. Az Aki Baba nevű török állást kis Gibraltárnak mondják. Egyéb hirek. A Times írja: Ha az oroszokat kiverik Galíciából, a nyár folyamán újabb orosz offenzívára nem lehet számítani, ez pedig hatással lesz a nyugati, valamint az északkeleti harctereken folyó küzdelmekre. Igen sok függ attól is, vájjon az oroszok kap- nak-e lövőszert. Az összeköttetés Arkangelszk felé nem kielégítő. Az oroszok csak a Dardanellák elfoglalása után kaphatják meg a szükséges hadianyagot. — Lesguisszev orosz vezérkari orvos a galíciai csatamezőkön azt tapasztalta, hogy az összes sebesülés hétnyolcadrésze tüzérségi lövedékből származik. A puskagolyó már alig játszik szerepet a háborúban. A gyalogság nem nyomul addig előre, míg a tüzérség kellően elő nem készítette a támadást. Különösen a negyvenkettes mozsarak hatását mondja“ az orvos rettenetesnek. Az uj lövedék 1250 kilogramm nehéz. Pályája hét kilométer magasságig terjed : A lövedék hat méternyire beleássa magát földbe és csak azután robbanik szét. A hatása olyan borzasztó, hogy a közelben levő, ha nem is sebesül meg, szinte megbénul.
