Harangszó, 1914-1915

1915-07-04 / 34. szám

268. HARANGSZŐ. 1915. július 4. Tanulságos történe­tek a világháborúból. Közli: Czipott Géza. Kelet-Poroszországban történt az orosz invázió idején, a télen. Az orosz barbár hordák, mint a sáskák lepték el a német határhelyiségeket. Mindenütt pusztítottak, raboltak, gyil­koltak, csonkítottak, mészároltak, gyújtogattak, becstelenítettek. A véd­telen határhelyiségeknek gyalázatos, barbár feldulása után már-már azt hitték, hogy feltariózhatatlanul nyitva áll előttük az út Berlinbe. De egy­szer csak megjelent a hős Hin- denburg, Poroszország felszabadítója vitéz hadseregével s visszafordította az óriási orosz henger rudját Varsó, Libau felé. Az orosz sereg fele kb. százezer ember a mazuri tavakban lelte halálát. A második fele pedig, százezer ember 300 ágyúval német fogságba jutott, ahol még mindig jobb dolguk van az oroszoknak, mint odahaza nagy Oroszországban, a vér­szomjas cár birodalmában. Az orosz kegyetlenkedésnek töb­bek között ekkor esett áldozatul Poroszország egyik kies városkája: Memel. Ennek -a városnak tőszom­szédságában volt egy falu, melyet az oroszok visszavonulásuk alkalmá­val éjnek idején szintén felgyújtottak. Az ártatlan emberek riadtan szalad­tak ki hajlékaikból s kétségbeeset­ten, tehetetlenül szemlélték, mint lesz a mindeneket megemésztő tűz martalékává az édes otthon. Feldúlt fészkét siratta e rémes éjszakán egy 70 éves agg is 12 éves kis unoká­jával. Egyszer csak észrevétlenül az öreg oldala mellől eltűnik a kis fiú. Halálra rémülten kis unokájának ne­vét kiabálva kereste az öreg a gyer­meket. S már-már megszakad az öreg apa szíve a kis unoka után, midőn az égő házból nagy lelki örö­mére látja feléje szaladni a fiút egy könyvvel a kezében. — Az Isten szerelmére, hol jársz édes gyermekem ? — szólítja meg az öregapa a kis unokát. — Ne haragudj nagyapó — vá­laszol a gyermek lihegve — de amint itt állottunk, mint a villám jutott egyszer csak eszembe: neked pedig a könyvet a szoba asztaláról meg kell mentened! Kerül, amibe kerül. Tudod szegény boldogult édes anyám születésnapi ajándékát, a szép könyvet, amelyből, hogy szorgalma­san olvassak, édes atyám is, mielőtt elindult a háborúba, hogy a lelkemre kötötte, amelyből tegnap este ép mi ketten azt olvastuk: „Ne félj, mert én veled vagyok! Midőn a tűzön járandasz, meg nem égsz és a láng meg nem perzsel tégedet; mert én vagyok a te Urad Istened!“ (Ezsaiás 42., 2.) — Nesze nagyapám, vigyázz rája. S a kis, fiú azzal nagy örömmel át­nyújtotta a megmentett bibliát. i * Ahogy az elmúlt nyáron a köl­csönös hadüzenetek folytán kitört a háború, az ellenséges országok terü­letén elhelyezett tőkék, értékpapírok, részvények, vállalatok természetesen mind válságos helyzetbe kerültek. Egy bankház tulajdonosa is, ki atyjá­tól örökölt értékpapírjai révén az egyik ellenséges országban levő vállalatnál egész vagyonával érde­kelve volt: a hadüzenet hallatára szinte magán kívül lett. Eltorzult arccal, kétségbeesetten, kezeit tör­delve járt-kelt fel-alá az irodában, miközben kinyitotta a pénzszekrényét s könnyes szemmel vizsgálgatta „az értékpapírokat.“ Amint a nagy pénzszekrényben ide-oda rakosgat, keresgél, kutat, egy­szóval rendezkedik, egyszercsak ke- zeügyébe akad a biblia. Vallásos, egyházát, hitét szerető édes atyjáról maradt reá az a különös szokás, hogy a pénzszekrényben az érték­papírok között tartotta elzárva a bib­liát is, anélkül, hogy közbe-közbe el­olvasta volna tán. Csak olyan külső szokás volt ez nála, akárcsak sok gazdánál, kereskedőnél, embernél, hogy háztartási, üzleti könyvekben az első lapra felírják: „Isten nevé­ben!“ s azt hiszik, ezzel mindennek eleget tettek, most már az Isten ál­dása -nem maradhat el 1 Mintha bi­zony az a két szó önmagában is csodákat mívelhetne. Holt betűk ma­radnak azok ott, ahol a szívben életre nem keltik őket. . A bankár ez alkalommal önkény­telenül is lapozgatni, forgatni kezdte a bibliát. Amint lapozgat a szent­könyvben, hirtelen az egyik oldalon édes atyja kezevonásán akad meg a szeme. írva pedig ez áll ott: „Fiam! értékpapírokból egy egész vagyont hagyok reád. Használd fel minden időben saját magad és házad népe boldogságára, boldogulására és a szükséget szenvedő emberek javára. De az egyet ne feledd el soha, ha még oly jók is a te értékpapiraid, melyek itt a pénzszekrényben fe- küsznek, — még is emberi papiro­sok ; a leqjobb értékpapír az Istentől megírt biblia. Ez az értékpapír tartja meg az ő értékét minden időben, s ha talán majd napok jönnek s te keserűséggel tapasztalod, hogy mint az üveg oly törékeny az emberi sze­rencse és gazdagság, akkor tudd meg: neked még mindig van egy értékpapírod, amely téged gazdaggá tud tenni.“ A bankár ahogy elolvasta édes atyjának eme végrendeletét, könnyes szemekkel feltekintett; a még ke­véssel előbb eltorzult arca pedig visszanyerte nyugodt vonásait. Az Istennek békessége, mely minden emberi értelemnél és gazdagságnál többet ér, visszaszállt a bankár lei­kébe. i hadakozó nagyhatalmak. Irta: Kapi Béla. VI. Németország. Az eddigi közleményekben azokról a nagyhatalmakról szóltunk, melyek a most dúló rettenetes világháború­ban ellenünk "foglaltak állást. Bizony majdnem minden nagy nemzetet ott találunk magunkkal szemben. Hogy ebben a háborúban mily nagy sze­repe van a féltékenységnek és irigy­ségnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az angol, francia, olasz, orosz, japán mind-mind ellenünk for­dult, hogy útját vágja fejlődésünknek s jövendő nagyságunknak. A sok nagyhatalommal szemben mi csak ketten vagyunk: mi magunk és hű ! szövetségesünk: Németország. Két Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 34 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents