Harangszó, 1914-1915

1915-07-04 / 34. szám

V. évfolyam.

1815. július 4.

34-ik szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap.

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és minden- nemfi megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Yasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

TARTALOM: Gerok—Osgyán: Nem tehetjük. (Vers.) — Huss Ferenc: Hadbavonulás előtt. — Kupi Béla: A bihari káplár, (Elbeszélés.) — Czipott Géza: Tanulságos történetek a világháborúból. — Kapi Béla: A hadakozó nagyhatalmak. VI. Németország. — Nehéz órák. Vargha Qyuláné: Ne sírj. (Vers.) — kb. Ne vesd meg ... — Az olvasókhoz. — A világháború eseményei. —

. Ország-Világ. — Persely.

Nem tehetjük.

Gerok Károly.

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottuk, azokat ne szóljuk.“ (Ap. 4, 20.)

Hogy fel ne nyissuk ajkunk,

Mi nem tehetjük azt,

Bár népek átka rajtunk,

Hadd jöjjön, nem riaszt;

Nem lehet nem beszélni Arról, kit- ismerünk,

Szavakra kell cserélni,

Amitől ég szívünk.

Énekel a madárka,

Ha május napja kel,

Meghasadna bezárva A pihegő kebel;

Csukj rája tiltó zárat,

Kalitkát, mely sötét,

Annál forróbban árad Panaszos dala szét.

Nézd, a rózsa lehelve Szétontja balzsamát,

Nem zárhatja be kelyhe,

Mit belé az Ur ád;

Éltét egyre fogyatva Ügy illatozza szét,

Önként az Urnák adja,

Mint áldozat tüzét.

A gyertya ég villogva,

Azért készítik el,

Az éjét beragyogja

Aranyló fényivel,

Saját bolygó tüzében Emészti fel magát,

Ámde tovább is épen Oly enyhe lángot ád.

A csermely útra kelve Tenger felé omol,

S tükrét habosra verve Nyugtot nem lel sehol;

Ha utján szikla várja,, Melyen habbá törik,

Ott sem akad meg árja És hátra nem szökik.

Az Úrtól meggyőződve Győzünk minden felett, Szellemétől vezetve Uraljuk a teret,

A sűrű ellenséget Megalázza karunk,

Csak te ne hagyd el néped, Mi el nem hagyhatunk.

Ha áltathatja lelkem Á te csengő igéd,

Úgy dicsőséged zengem, Mint a te fülmiléd ;

Ha mint a kegynek napja Kisütsz fejem felett,

Úgy rózsaként vigadva Kitárom kelyhemet.

Ha lángra kap a lelkem Igazságod tüzén,

Ügy gyertyává kell lennem, Hogy néked égjek én;

Kegy tengere, ha enyhet Kinál kebled nekem,

Sziklán vígan szökellhet Tehozzád életem.

Ford. Osgyán János.

Hadbavonulás előtt.

Uram, Istenem!

Készen vagyok a nagy útra; a gyötrelmes, fáradságos, nélkülözésekkel teli, tövisekkel szegélyezett hosz- szú útra. Könnytelenül, panasz nélkül, keresztyéni megadással és benned vetett törhetetlen hittel, és bizalommal megyek a veszedelmek és szenvedések elé, öldöklő csaták vészes viharába, ágyúdörgés, fegyverropogás közé, oda a hideg galíciai hegyekre, ahol most csupán vérrózsák nyílnak az emberi arcon s haldoklók fájdalmas hörgése, sebesültek szívbemar- koló jajgatása tölti be a tavaszi levegőt .. .

... Másodszor...

Másodszor nézek szembe a halállal, másodszor élem át a megpróbáltatások, kisértések, az elmúlás gondolatának nehéz óráit. És mégis hittel és bizalommal indulok a nagy útra,