Harangszó, 1914-1915
1915-06-20 / 32. szám
1916. június 20, 32-ik szám V. évfolyam. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére KÖRMEND-re (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Horváth Lajos: Elmentél- jó anyám. (Vers.) — Endreffy János: Diadalérzés. — Kapi Béla: Eev marék virágszirom. (Elb.) — A győri evang. Szeretetház. — Sanyi és a fenség. — Kapi Béta: A hadakozó nagyhatalmak. IV. Oroszország. — Nehéz órák. Gerok—Madár: A szivárvány. (Vers.) kb. Mindenek. — A világháború eseményei. — Levelek a harcmezőről. — Ország-Világ. Elmentél jó anyám. Elmentél jó anyám, itt hagytad gyertnekid, hiába hullanak utánad könnyeik, Nem térsz többé vissza. Itt hagytad házad, melynek lelke voltál, A kis gazdaságot, hol annyit fáradtál Féltett gyermekidért. Nem láttam, de tudom, nehéz volt halálod, Három fiadtól is búcsú nélkül válnod, Kiket úgy szerettél. Kettő a harctéren, én meg itt betegen, Imádkoztunk érted forrón és melegen, Mégis halnod kellett. Immár alszol anyám, nem ébredsz föl [többet, Sok gondtól és bajtól elcsigázott tested Örökre elpihent. De lelked odafent Jézusom kezében, Emléked idelent szerettid szívében Örökké élni fog, HORVATH LAJOS. D iadalérzés. Irta: Endreffy János. 1 Kor. 15, 57: De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. A diadalérzés nem hétköznapi érzés. Tele van ünnepivel, örömmel és fenségessel. A diadalérzésben elnémul bennünk, ami közönséges és alantjáró, hogy helyet adjon a nemes és boldogító kitöréseknek. A diadalérzés csupa emelkedettség, erő és tűz, mely úgy elharapódzik a lelkeken, mint szélben a tűzvihar. — Örökre felejthetetlen marad előttem az a csodás élmény, melyet Drinápoly elestekor tapasztaltunk. A balkán háború legkiemelkedőbb csúcsai közé tartozik. Nemcsak azért, mert rokonszenveztünk a rokonszenves bulgárokkal s kalapot emeltünk becsületes odaadásuk előtt, hanem mert tényleg fenséges lehetett az a jelenet, mikor az emberfölötti erővel végrehajtott várostrom után, a rongyos, füstös alakok, az oroszlánszívű bulgárok bevonultak az égő, rommá lőtt városba s a félholtak újjáéledtek, a betegek majd szétpattantak az egészségtől a csodás varázsú diadalérzésben, amint ott lépkedtek a füstös falak között fekete lángnyelvekben és a katonabanda húzta a bulgár himnuszt I... Emberfölötti érzések lehettek ott a keblekben ! Talán könnyek sem gördültek el a meghatottságtól, mert a túlfeszített lelki háborgásra már a könny is kevés. A könnyön túli érzéseknek csak a némaság és önkivület a kifejezője. Úgy mondja a régi történet — hol van megírva már nem tudom — hogy egy egyptomi királyt ellenségei arra Ítélték, hogy saját szemei láttára becstelenítették és ölték meg nejét és lányait. Tajtékzó dühhel lesték a kínzók a király elfolytott gyötrelmeit. De az néma maradt és nem síri. Megkérdezték tőle, hogy miért nem hullnak könnyei ? Mire így felelt az elgyötrött király: Sokkal mélyebb az én bánatom, semhogy még sírni tudnék! Ezek is könnyön túli érzések... Most is átvonaglott lelkűnkön a diadal érzése. Przemysl elesett I A fáradalmak, vértengerek gyümölcse. Keservünk és reményünk tanyája. Mi
