Harangszó, 1914-1915
1915-06-13 / 31. szám
242. HARANGSZÖ. 1915. június 13. ség, ledőltek a korlátok az emberek • között. A nagy úr, a herceg, a gróf ott küzd a lövészárokban, talán aratójával, talán cselédjével együtt. Még a pörös felek is mintha kibékültek volna, még a haragosok se kezdenek új port. Ezt a csodát tette a szeretet, a „hazaszeretet.“ Most érezzük, mióta békességünket elvesztettük, mily nagy bűnt követett el ez a világ akkor, mikor nem tudott mindeneknek előtte szeretni. Ha az emberek egymást szerették volna, egymást könnyebben megértették volna, a béke olajágát össze nem törték volna. íme, amely országban szeretet nincsen, ott még a békés polgárokat is üldözik. Legyünk meggyőződve, hogy a mit a gyűlölet össze hozott, a gyűlölet szét is választja. Ellenségeinket a féltékenység,. a kapzsiság és gyűlölet hajtotta ellenünk. Ez a gyűlölet veri majd meg őket és a saját bűnük miatt buknak el. Minket szövetségesünkkel az egymásmegértés kapcsol össze. Mindkettőnknél a haza szabadsága forog kockán. Ezért küzdünk, ezért harcolunk. Hazaszeretetünk fegyvert ad kezünkbe, de azért nem gyűlölködünk, hanem tudunk szeretni és megbocsátani. A másik tanácsa az apostolnak „gazdálkodók legyetek egymásnak minden zúgolódás nélkül.“ Távol vannak az igazi munkás kezek. A munka eszközei helyett fegyvert forgatnak. Amit az erős karok végeztek eddig, most gyenge kezekre bízatnak. Gyermekek, asszonyok, fáradt öregek állnak munkába. A gyenge erő csak úgy bírja el ezt a nagyobb terhet, ha egymásnak segítségére sietünk, zúgolódás nélkül mondja az apostol. Vállvetett munkássággal ez is sikerül, íme ott a csatatéren az ép bajtárs vállára veszi sebesült társát, kiviszi a csatatérről, száz veszélyek közül a kötöző helyre. így tegyünk mi is. Siessünk egymás segítségére, nemcsak megosztva a falatot azzal, kinek annyija sincsen, hanem a gazdaságban is és pedig minden zúgolódás nélkül. „Amint minden ember vette az ajándékot, azonképen sárfákodjatok abból egymásnak, mint az Istennek különb különbféle ajándékának jó sáfárai.“ Az egyiknek adta az Isten a léleknek erejét, a bölcseségnek beszédét, a vigasztaló szavak tehetségét. A másiknak adott erőt, munkabíró erőt, tehetséget a testi munkára. Az egyiknek adta a gazdagság sokaságát, a másiknak a tapasztalás bő tanácsát. Amiben erősnek érzed magadat, abban siess a gyengébb, felsegítésére. És ha semmid nem volna, sem bölcseségnek lelke, sem gazdagság sokasága, sem tapasztalás bősége, ha gyenge vagy, mert még gyermek vagy, mert asszony vagy, mert az öregség tehetetlensége kísér, még akkor is sokat tehetsz. A szerető szív mindig megtalálja módját annak, hogy embertársáért mit tehet. Még egy tanácsa van az apostolnak e nehéz időben. A ki szól, szólja mint Isten beszédét. A ki szolgál, szolgáljon úgy, mint Istentől adatott ajándékok szerint, hogy mindenekben dicsőítessék az Isten a Jézus Krisztus által, kinek dicsősége s birodalma vagyon mind örökké. Amen. Tanulságos történetek a világháborúból. Közli: Czipott Géza. Egy istenfélő szülőnek volt egy katonaköteles korban levő fia, aki életében nem egyszer „megcsufolta atyját és megutálta anyjának tanácsát,“ azon a széles úton rohant feltartózhatatlanul előre, mely tágas kapun át az örök kárhozatra vezet. A fiúnak gyászos viselkedése idő előtt összetörte a szegény apát és a sírba vitte. Halálos ágyán azonban még egyszer magához szólította az apa a fiát. „Fiam — szólt az' apa el-elcsukló hangon — nem igen remélem már, hogy megváltozol az idő folyamán és megtérsz. Ezúttal azonban mégis van hozzád egy utolsó kérésem. Ha engem már kikisértek innen a csendes temetőbe, ígérd meg, hogy ebben a szobában, ahol én nemsokára visszaadom lelkemet a teremtő Istennek, naponként egy-egy rövid szakaszt olvasol a bibliából. Csak egy esztendőn át, csak 365 napig, azután tégy, amit akarsz.“ A temetés utáni első napon kiválaszt a fiú egy rövidke zsoltárt a bibliából. így tesz a második és harmadik napon is. Később azonban már mindig hosszabb és hosszabb szakaszt választ ki magának és olvassa nagy lelki gyönyörűséggel. Ahogy közeledik a 365-dik nap felé, már imádkozik. Mielőtt azonban a maga teljességében eleget tudott volna tenni a gyermeki fogadalomnak, kiütött a törtelmes világháború. Elrendelték az általános mozgósítást, neki is menni kellett. Csakhamar az első tűzvonalba került, ahol is Istenbe vetett erős hittel fényesen állotta meg helyét. Az első csendesebb, nyugodtabb napon azután levelet irt szegény özvegy édes anyjának: „Mindeddig megsegített az Úr! Golyó záporban, srapnell tűzben, midőn lelkem haza felé száll, csak egy kérésem van jó anyám: küldd el nékem a szent bibliát.“ # Körülbelül 100 évvel ezelőtt a nagy francia gondolkodó és istentagadó Voltaire, Párisban egy házban azt a nagy kijelentést tette, hogy száz év múlva a biblia, mint ismeretlen könyv, legfeljebb a régiség gyűjteményben lesz feltalálható, ahol is mint egy letűnt nemzedék szellemi gyengeségének bizonyítékát fogják mutogatni. Ma Párisban ebben a házban székel a brit és külföldi biblia társaság, mely innét százezrével szállítja a harcvonalba induló katonák részére a bibliákat. * Egy katonai tartalék kórházban történt. Az egyik teremben kétsébe- esetten hányja-veti magát a beteg ágyon egy súlyosan sebesült altiszt. Egyszer csak nyilik az ajtó s Krisztusnak egy szelíd lelkű szolgája lép be rajta, s részvevő szívvel közeledik a súlyosan sebesült hős ágyához. — Amit maga nekem — Tisztelendő úr — mondani akar, aztr-én már jól tudom — szólalt meg a beteg — én egyébként is felekezetnélküli vagyok. A civil életben Kantot (leghíresebb német filozófus) tanulmányoztam; az az én emberem. — Nagyon jól van — feleli a lelkész — akkor mi ketten legalább Kantról is beszélgethetünk. És mit olvasott Kantról? — A tiszta ész bírálatát.. . — Természetesen akkor Kantnak „a gyakorlati ész bírálata“ című művét is ismeri. . . ? — Ezt nem olvastam. Irt Kant ilyen című könyvet is ?... — Óh igen és még hozzá nagyon tanulságos dolog mind, ami benne van. Itt van például Kantnak egy arany mondása belőle: „Minden ember úgy éljen, ahogy szeretné, hogy mások éljenek.“ Elmondhatja ön ezt magáról nyugodt lelkiismerettel, kedves barátom ? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen, válaszol az altiszt csendes hangon. — Akkor Kanttal — feleié a lel
