Harangszó, 1914-1915

1915-06-06 / 30. szám

1915. június 6. harangszó. 23Ö. nem tudott, németül igen, ő mentett meg bennünket az elvivéstől. Áldja meg a jó Isten az egész családjával együtt I Tizenkettünket tudott meg­menteni. A magyarokat rendkívülően szerette, tehát a harctéren is van Isten, aki ő hozzá fordul hű imájá­val, meghallgatja a kétségbeesőnek a jajkiáltását és küld jó embert, aki felsegíti az elesettet és megvigasz­talja a szomorúakat, a bánatot meg­nyugvásra fordítja. Az egyik ember az én szeretett lelki atyám volt, a másikat is áldja meg a Mindenható nagy Űr Isten atyai jóságáért, majd ha egykor haza térek, elbeszélek min­dent. Maradok hű tisztelője az egész családommal Király Antal.*^ * Mélyen Tisztelt Főtisztelendő Szer­kesztő Úri A részemre küldött „Egy akarattal“ c. könyvecskét, mint a „Harangszó“ pünkösdi ajándékát a legnagyobb örömmel vettem. Bizalomkeltő sorai hitet, megnyugvást és békeszeretetet öntenek szenvedő katonáinkba és én meg vagyok győződve, hogy min­denki szeretettel fogadja, oly nagy szeretettel, mint én is fogadtam a kis áldásos könyvecskét. Bármily távol legyünk is és bármily széjjel, ön mégis lehetővé tette, hogy meg­hallhatjuk hozzánk intézett szózatát és megtaláljuk a pünkösdi templomot I... Fogadja hálás köszönetemet azon sok, száz meg száz bajtársam he­lyett is, kik a nagy időknek viszon­tagságai között, nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt megtehetnék. Mi hisszük, hogy a mai idők ziva­tarába végre is bevilágít a fénysugár 1 És eljő az időknek áldott teljessége. Én már Isten kegyelméből túl va­gyok a veszélyen és néha-néha le­megyek a kertbe. Embernyire nőtt orgona bokrok közül nézem a ta­vaszi ragyogásokat és örül a lelkem, hogy ezeket nem rekvirálta az állam. Hálás köszönetem kifejezése mel­lett maradtam őszinte híve Oyőrik György. Csorna, 1915. V/20. 3 3 B A világháború eseményei. Ellenségeinknek száma eggyel meg­szaporodott. Olaszországot csúf ál­noksága átvitte ellenségeink táborába. De azért nincs okunk aggodalomra. Vitéz seregeink a derék német ha­dakkal együtt ma ép oly sikerrel harcolnak északon, délen, keleten és nyugaton, mint eddig harcoltak. Az ellenség ma ép oly fejvesztett, mint volt eddig. Vízbe esettként kapkod most is erre-arra, mint kapkodott a háború kezdete óta. Hiába, az igaz­ságnak győznie kell I Isten kegyel­mez, végre is megadja az igazság diadalát. Mi az igazságért harcolunk, azért fennen hirdethetjük, hogy Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk : Ha 5 velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk ! A hűtlen szövetséges. Harminchárom évig szövetségesünk­nek vallotta magát és zsebre rakta mindazt, amit szövetséges társai neki e hosszú idő alatt nyújtottak. Eljött a 33-ik év, a midőn viszonzásul neki is kellett volna valamit nyújtania. De a mi taliánunk odébb állt s azt mondta: Többet igér nekem a ti el- lenségtek, oda állok a mellé, engemet nem kötelez hűség, tisztesség, becsü­let, annak adom jobbomat, aki drá­gábban fizeti meg segítségemet. így történt, hogy Itália május 23-án, pi­ros pünkösd napján hű szövetsége­sének megizente a háborút. Méltán mondja agg királyunk erre vonatko­zólag népeihez intézett szózatában: „Az olasz királyság olyan hitszegést követett el, aminőre nincsen példa a történelemben. Több mint 30 évig tartó szövetséges viszony után, amely­ben növelhette területét és nem sej­tett virágzásra emelkedhettett, cser­benhagyott Olaszország a veszély percében s kibontott lobogóval ment át az ellenség táborába.“ A bűn nem marad büntetés nélkül. A hadüzenetet követő éjjelen hadi flottánk már útban volt az olasz ten­gerpart felé s csakhamar nagy ered­ménnyel bombázta a keleti partvidéket Velencétől Barlettáig. Egy páncélosunk pedig eljutott Riminibe és bombát vetett a pályaudvarra. A támadásban részt vettek repülőgépeink s bombát vetettek az ankónai katonai épületre, a chiaravallei léghajócsarnokra és a velencei arzenálra, nagy ijedelmet okozva az uj ellenség földjén. Ausz­tria olaszai, akiknek „felszabadításá­ért“ fogott állítólag fegyvert a hűtlen barát, megvetik és átkozzák Olasz­országot becstelen eljárásáért. Az „Eco Litorale“ című olasz lapban ezt írják: „Mi a határvidéken élő olaszok meg­támadva megalázva látjuk magunkat ama bűnösök által, akik felszabadítá­sunk örve alatt az árulás gyilkos tőrét villogtatják. Nincsen erőnk, hogy föltartóztassuk e gyalázatos gonosz­tettet, de tudja meg Itália és az egész világ, hogy Ausztria olaszai sajnálják, megvetik és átkozzák Olaszország eljárását. “ — Az uj ellenség fővezéré­vel, III. Viktor Emánuellel egyetemben nem tudja, hogy fogjon a dologhoz. Trieszt körül és a karintiai határon próbálnak szerencsét. No csak men­jenek odébb 1... Küzdelem az oroszok ellen. Galíciában az ellenség néhány napra itt-ott megállóit, megpihent, uj erőt gyűjtött és támadásainkra ellentáma­dással felelt. Pünkösd után azonban ismét a mi kezünkbe került és pedig fokozottabb erővel a támadás. Szö­vetséges seregeink Przemysltől északra elfoglalták Radymnót, hogy annál inkább megközelíthessék s megvíhas- sák Przemysl várát. Az orosz nagy erővel védekezett. Nem kímélte sem emberét, sem hadi anyagát. Veresége annál szembetűnőbb. Huszonötezernél több orosz fogoly, 54 könnyű és 10 nehéz ágyú és 64 géppuska és 14 municiós kocsi volt ezen egy csatá­nak közvetlen eredménye. Később legszebb eredménye lesz majd Prze­mysl visszahódítása. A nyugati harctéren nagyobb fontosságú esemény a lefolyt héten nem fordult elő. A franciák minden támadása kudarccal végződött Vermelles és a Loretto-magaslat kö­zött át akarták törni a német frontot, de visszavertük őket. A németek árkai előtt szokatlan nagy számban feküsz- nek a franciák holttestei. Küzdelem a Dardanellákért. Nagy az elkeseredés Angliában a rengeteg veszteség miatt, ami az angol flottát az utóbbi időben a Dar­danelláknál érte. Német búvárhajók elsülyesztették az angolok két nagy hajóját, a Triumphot és a Majesticot. A törökök pedig egyre pusztítják szárazföldi hadseregüket, főképen en­nek tisztikarát. Nincs szerencséjük sem szárazon, sem vizen. Sokat vár­nak a kormány újjászervezésétől. Majd elválik! Egyéb hírek. Az angolok oly súlyos veszteséget szenvedtek Ari Burnánál, táviratoz­zék Konstantinápolyból, hogy kény­telenek voltak fegyverszünetet kérni, hogy eltemethessék ezerszámra sza­naszét heverő halottaikat. — A Cor- riere della Sera katonai munkatársa, Angelo Gáti azt írja, hogy az olaszok képtelenek lesznek szövetségeseik se-

Next

/
Thumbnails
Contents