Harangszó, 1914-1915
1915-06-06 / 30. szám
V. évfolyam. 1915. június 6. 30-ik szám.' VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Madár Mátyás: Harangszó. (Vers.) — Kapi Béla: Megemlékezzetek a foglyokról. — E. J. Tábori levelek. — Ahol az oroszok jártak. — Kapi Béla: A hadakozó nagyhatalmak. II. Franciaország. — Csite Károly; Csicső börtöne. (Elbeszélés.) Nehéz órák: Neumark György: Te vagy bizalmam. (Vers.) kb.: Az első fénysugár. — Levelek a harcmezéről. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Iparangszé. Ipioegaba csengi a iemplem harangja: %arlé földi ember kkinls a magasba, Bánafes szírednek ege fájdalmára Ott ragyeg feled a beik szirárránya. Fgiregafra zúgja a femplem harangja: Oyarlé. földi ember fekinfs önmagádba; Megismerne bűnöd merheflen nagyságát, fi.eresd a nagy Isten kegyelmét, jóságát. Reményt keltre bíztat a templem harangja: Oyarlé földi ember nem nagy elhagyatna; Rinek karja bölcsen kermányezza sersunk, Yelünk a jé. Isten! reá támaszkedjunk. Istenünk 1 bíztatna erre tanít házad, Megélj, hegy megértsük atyai hinásed, Ä niharban, amely éltünk fáját rázza, §zent templemed legyen az erő ferráaa. Madár Mátyás. Megemlékezzetek a foglyokról. Irta: Kapi Béla. Kaid. 13, 3. v, Az apostol a szeretetről ír és sorba veszi azokat a jócselekedeteket, melyek a szeretet érzésének természetes gyümölcsei. Előbb arról beszélt, hogy minden szenvedést és megpróbáltatást fogadjunk úgy, mint az Isten atyai szeretetének megnyilatkozását. Hordozzuk el bánatunkat hittel, bizalommal. Ezek elmondása után így folytatja az apostol: „az atyafiul szeretet megmaradjonKimondatlanul is egy nagy intés rejlik ebben az egymásutánban. Az atyafiui szeretet csak akkor maradhat meg, csak akkor nem fáradunk bele a jócselekedet gyakorlásába, ha szeretetünk mindig az Istennel való közösségből táplálkozik. Akarjuk mindazt tel síteni, amit az apostol kötelességeink '"rozataképpen elénk tár, úgy szere 'ik az Istent. Szeressük az Istent! ulajdonképpen ne is tegyünk semmi mást, csak szeressük az Istent, égé szívvel, tiszta lélekkel, minden erővel és akkor minden magától jön. Embertársaink iránt való szeretetünk olyan természetesen követi Isten iránt való szeretetünket, mint ahogyan az égen megjelenő nap világosságba öltözteti a legtávolabbi, rejtett földdarabot. Ha igazán szeretjük az Istent, akkor nem lehet másképpen, szeretnünk kell embertársainkat. Ha netalán arra gondolnál, hogy a szeretet követelései a mi időnkben túlságos nagyok, akkor kérlek: állítsd meg egy pillanatra ennél a gondolatnál lelkedet. Ne felejtsd el, hogy a jócselekvésbe rendesen azok fáradnak bele, kik az igazi jócselekedetet sohasem kezdték meg. Emberi jóérzésből, hiúságból áldoztak, de nem azért, mert az Isten iránti szeretet űzte őket a segítsék útjára. Tehát vissza az Istenhez I Tisztítsuk meg szívünket az önzéstől, e világ szeretetétől. Emelkedjünk fel abba a magasságba, hol az ő üdvösséget adó szeretetét megismerjük és majd akkor erős, kitartó lesz a mi emberbaráti szeretetünk is. A felebaráti szeretet részletezésénél van az apostolnak egy intése, mely minket különösen közelről érint:
