Harangszó, 1914-1915
1915-05-23 / 28. szám
1915. május 23. HARANGSZÓ. 221. megéllhassunk. Lehet, hog^ a helyzet nem tisztul, hanem inkább' még jobban bonyolódik. Olaszország még nem döntött, vájjon hova áll. Oda-e, hova a szövetségi hűség és becsületesség állítják, vagy ahova a pénzen megvásárolt rablólovag konclesése sodorja ? De történjék akármi, egyet soha el ne felejtsünk. Nyugodtan állhatunk az itélőszék elé, mert ezt a rettenetes vérontást nem mi idéztük fel. Feleljenek érte azok, kiknek kapzsisága és nemtelen indulata oly nagy volt, hogy nemzetek békéjét, családok boldogságát, milliók életét készek voltak érte prédául odadobni. A háború hiénái. A régi magyar közmondás szerint minden zavaros víz mellé odakerül néhány megvetésre érdemes ember s halászgatni akar a saját hasznára. Mindig sajnálatos az ilyen megtéve- lyedés. De most, mikor egész hazánk vérben áll, mikor fiainkat, tesjpére- inket adjuk oda, vért, életet, vagyont áldozunk, egyenesen felháborító, hogy vannak olyan lelketlen, minden tisztességes érzésből kivetkőzött emberek, kik egy nemzet élet-halál harcából bűnös úton hasznot akarnak húzni. Nem azt a tisztességes hasznot, melyre minden munkásnak, az ő tudása, munkája arányában joga van, hanem azt a hasznot, melyet csak alkalom kihasználás, a szükség kizsarolása, avagy bűnös visszaélések tesznek lehetővé. Egyszerre a háború elején felütötték lejüket az ámítok. Akkoriban olvastuk, hogy községről községre jártak s mindenféle agyafúrtsággal olcsón összevásárolták a lovakat, marhákat. Olyanok is voltak, akik azt hirdették, hogy a papirospénz semmit sem ér s féláron megvásárolták a becsapott hiszékenyektől. Majd jöttek a jótékonyság ruhájában azok, kik gabonát, ruhát, pénzt gyűjtöttek — maguknak. Csúnya dolgok ezek, pedig ezek csak a kisebb gazemberek. Most nem ezekről, hanem a katonai szállító csalókról akarunk írni, Mert ilyenek is vannak. Pedig a hadseregnek szállítás mindig a jól jövedelmező üzletekhez tartozik. Az emberek nem szoktak ráfizetni, hanem mindenki megtalálja a maga tekintélyes üzleti hasznát. Sokan azonban ezzel nem. elégedtek meg. Olyan bakancsot szállítottak, melynek papiros talpa volt. Ruhát, mely hitvány szövetből készült. Kávét, melyben minden volt, csak a kávé hiányzott. Zsírt, mely nemcsak élvezhetetlen, hanem káros anyagokkal volt tele. És mindezt miért ? Azért, hogy rendes szállítói hasznukon felül, milliókat harácsoljanak össze. Fiaink, testvéreink életüket, vérüket áldozzák. Mérhetetlent szenvednek, kimondhatatlan erőfeszítéssel teljesítik kötelességüket, ők meg a rettenetes téli hideg időben, papiros talpú cipőt szállítottak, mely nem védte meg katonáink lábát, hitvány ruhát adtak, mely nem oltalmazta süvítő szél ellen a lövészárokban fekvő testét. Más életét áldozta, ők meg loptak és százezreket harácsoltak. Elfogja az ember lelkét a felháborodás. Azt hisszük, mindnyájan örömmel veszünk tudomást arról, hogy a magyar képviselőház szigorú törvényeket hozott ezeknek az utálatos rablásoknak a megbüntetésére. Azt is megnyugvással olvassuk, hogy a törvénynek visszaható ereje lesz, vagyis a múltban elkövetett vétkeket is az uj törvény szerint fogják elbírálni. Csak hadd bűnhődjenek a bűnösök. Csak hadd legyenek megbélyegzettek azok, kik a legnehezebb időben ártalmára voltak hadseregünknek, vitéz fiainknak, kik szégyent hoztak a magyar név tiszta becsületére ! De ne álljunk meg ennél a pontnál. Ne hunyjuk be szemünket, hanem lássuk meg, hogy a bakancs szállítókon kívül is sokan vannak, kik a háború kedvező alkalmát kihasználják saját anyagi hasznukra. Nem a tisztességes haszon ellen szólunk, hanem a meg nem engedett haszon ellen. Szólunk azok ellen, kik kihasználják a kedvező alkalmat, felcsigázzák az árakat s még drága pénzért sem adják azt a minőségű élelmiszert, amit kellene adniok. Ezek eljárását is mérjük le szigorúan És ne felejtsük, hogy Isten törvénye a lopást nem méri a lopott összeg nagysága szerint. Bűn az, ha kicsiny dologról van is szó. Minden igaz magyar ember szolgálja hazáját e nehéz időben hűséggel, becsületeséggel. Sújtsa mindazokat, kik a nemzet nyomorúságából vagyont harácsolnak, mindannyiunk megvetése. Necsak azok bűnhődjenek, kiket a bíróság elé lehet állítani, hanem azok is, kiknek bűne rejtve maradt. De necsak a törvény büntessen, hanem a nemzet közvéleménye, az emberek ítélete is. Adakozzunk a Harangszó terjesztósére I A világ legnevezetesebb csatái. Irta: Hanzmann Károly. Háborús világot élünk. Oly események történnek szemeink láttára, amelyekhez foghatókat hosszú évszázadok óta nem láttak a föld lakói. Pedig de sok véresebbnél véresebb háborúban ontotta már az ember embertársa vérét I A történelem, amely a rég letűnt napok eseményeit tárja lelki szemeink elé, elsősorban háborúk története. A borzasztó háborúk öldöklő csatái pedig mily nagy változást idéztek gyakran elő úgy az egyes ember, valamint egész népek életében. Ki nem tanult volna erről az iskolában, ki nem hallott, vagy olvasott volna már múlt idők küzdelmeiről ? 1 Lássunk csak néhányat a sok közül I A bibliából ismert Nebukadnezár babilóniai király legyőzte Necho egyp- tomi királyt, meghódította egész Elő- ázsiát, elpusztította Jeruzsálemet s a zsidó népet az úgynevezett babiloni fogságba hurcolta. Nagy Sándor görög király meghódítja a nagy perzsa birodalmat s rövid időre megalkotja a görög világbirodalmat, amelyet azonban nemsokára a római világ- birodalom vált fel. Mily sok véres csatát vívtak a hős rómaiak az akkoriban ismert világ majdnem minden népével, mig végre legnagyobb hadvezérük, Julius Cäsar, a római sas uralmát kiterjesztette az egész ismert világra. Honszerző őseink, dicső Árpád apánk vezérlete alatt, mily véres csaták árán szerezték meg drága hazánkat. Szép hazánk ezeréves történetében nem egy csata jelez nagy forduló pontot. Hogy csak egyre utaljak, ama „hősvértől pirosuk gyásztér“ - re, Mohácsra, amely „nemzeti nagylétünk nagy temetője“ lön. A száz éves angol- francia háború, a harminc éves háború s benne a hősi halált halt, dicső Gusztáv Adolf svéd király szereplése, a Napóleoni háborúk népek csatája s a napjainkban dúló világháború milliós seregeinek szinte példátlanul véres csatái mind, mind igényt tarthatnak arra hogy a világ legnevezetesebb csatái közé soroltassanak ; és mégsem ezek a világ legnevezetesebb csatái. A felsorolt háborúk, csaták döntő jelentőséggel bírtak ugyan számtalan ember, sok nép több emberöltőre kiható életére, de hatásuk idővel megszűnt, s mindezen csaták csak az ember földi jólétéért, boldoguláséért,
