Harangszó, 1914-1915
1915-05-16 / 27. szám
V. évfolyam 1915. május 16 27-ik szám VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Molnár Ferenc. Jöhet ellen, egyre száz. (Vers.) — Kapi Béla: Dicsekedjetek az ő szent nevében 1 — E. J. Tábori levelek..— A második hadi kölcsön — Gerok Károly : Fülöp és Kandáke királyasszony komornyikja. {Vers.) Levelek a harcmezőröl. — Anyák segítsége — Pünkösdi üzenet. — Világháború eseményei. — Az első magyar biztosító társaság. — Ország-Világ. — Persely. Jöhet ellen, egyre száz... Az én hazám, hogy nem áll meg, Ki meri ezt mondani ?! Hogy e százszor szentelt honnak Most össze kell omlani? Erős a kar, mely védi őt, S jöhet ellen, egyre száz: — Él az Isten, fgnt az égben, A magyarra 0 vigyáz! Volt már része tenger vészben, Elfolyt sok, jó honfivér... Melyért mindig dicsőséges Megmentése lett a bér; Megállt mindig, megáll most is, Jöhet ellen egyre száz: — Él az Isten, fent az égben, A magyarra Ő vigyáz! Drága hazánk! Hiszek benned, Hiszek erős népedben; Nem lehetsz te soha másé, Míg magyar lesz életben! Míg honfi szív dobog érted, Jöhet ellen egyre száz: — Él az Isten, fent az égben, A magyarra Ő vigyáz! Molnár Ferenc. Dicsekedjetek az ő szent nevében! Irta: Kapi Béla. Zsolt. 105, 3—5. Nagy győzelmek híre érkezik a harcmezőkről. Vitéz seregeink ellen- állhatlan erővel törnek északon előre. Küzdő testvéreink halálmegvető bátorsággal tolják előre azt az élő bástyafalat, melyet az egymás mellett álló emberek sorfala képez. A vitéz hősiesség, hónapok szenvedése, álmatlan éjszakák erőfeszítése most termette meg gyümölcsét. Ezrek vérhullása, százak hősi halála nem volt hiábavaló. A gazdag vérharmat a jövendő drága virágait öntözte. Az ellenség riadtan menekül. A kezünkbe esett foglyok nagy száma mutatja győze- delmünk nagyságát. Szép hazánk földje lassankint fölszabadult az ellenség pusztítása alól. A hajléktalan menekülők visszatérhetnek ptthonuk- ba s együtt áldhatják az Úr nevét. Vigyünk babérágat a hősöknek. Tüzzük a győzők kardjára, az elesett hősök sírhalmára. Legyenek áldottak azok, kiknek vitézsége ezt a nagyjelentőségű győzelmet kivívta I De büszkeségünk ne legyen önmagunk magasztalása, ne legyen hiú, üres dicsekvés. Csak Isten szent nevében szabad dicsekednünk. Ezt pedig akkor tesszük, ha megtartjuk a zsoltárköltő intését: „emlékezzetek meg az ő csodáiról, melyeket cselekedett ; az ö csodáiról és az ő szájának ítéleteiről.“ Mert be kell ismernünk, hogy csuda az, ami történt. Csuda az, hogy feltartóztattuk az aláhöm- pölygő ellenséges áradatot. Csuda, hogy visszaszorítottuk és felszabadítottuk hazánk földjét. Legyen áldott az erős Isten, ki erő volt a mi gyengeségünkben. Legyen övé hálánk, dicséretünk I De ezt a hálát ne merítsük szóözönbe. Necsak beszéljünk háláról, hanem egyszersmind csele- kedjük a háladatosságot. Ragaszkodjunk Istenhez. Kövessük azt a jobb kezet, mely felemelt és megáldott minket. Ne tévelyegjünk ezután, hanem járjunk az ő akaratának ösvényén. Ezt a kötelességet tárja elénk a zsoltárköltő intése: „ Keressétek az Urat és az ő erejét. Keressétek az o orcáját szüntelen.“ Micsoda vígaszta
