Harangszó, 1914-1915
1915-05-02 / 25. szám
1915. május 2. hamar erjedésbe megy és az ebből származó bél-hurut már nagyon sok gyermeket fektetett a sírba. Ragyogó tisztára legyen mindig kimosva az üveg, melyből a gyermeket itatjuk, nemkülönben a szopóka, melyet, ha rendben nem tartunk, káros anyagok gyűjtő-fészke lesz. De ezenkívül is feltétlenül szükséges, hogy minden, amibe a gyermeket öltöztetjük, vagy vele érintkezésbe jön, tiszta legyen későn-korán. Fürösszük meg naponta legalább egy éves koráig s azontúl is minél gyakrabban, az ingecskéje pedig nembaj, ha foltos is, a kis főkötőre nem kell épen hímzés vagy csipke, a pólyát is fölösleges szalaggal kötöznünk, csak frissen-mosott legyen minden, mert nincsen a világon kedvesebb látvány, mint egy, az édes-anyja karján repdeső, a tisztaságtól szinte illatos kis gyerek. Az ilyen asszony jogos büszkeséggel tekinthet magzatára, mert abban, hogy ilyen szép és viruló, Isten után neki is része van. Mindnyájunknak, de legfőképen a gyermeknek jóllétéhez azonban az is hozzátartozik, hogy amelyben él — a levegő is mindig tiszta legyen. Sajnos, még mai nap is vannak sokan, akik tudatlanságból nem méltányolják eléggé a jó levegőt, azért nem részeltetik annak áldásaiban családjaikot. Szégyen bevallani, de tény, hogy még most — a huszadik században — is vannak sárral betapasztott, vagy gyapottal gondosan betömött keretű ablakok, hogy csak a drága meleg ki ne illanjon és a sok kipárolgástól, ételek, száradó ruhák szagától szinte büzhödt levegő valahogy ki ne cserélődjék. Csoda-e aztán, ha a fölemésztett levegőben vigan tenyésznek mindenféle betegség csirái, s a tízszeresét kell orvosra, gyógyszerekre költenetek annak, amit a fűtőanyagon megtartottatok ? I Azért hát csak tárjatok föl szorgalmasan nap-nap után ajtót ablakot, hadd özönöljék be rajta a drága, jó, szabad levegő, mindnyájunknak közös kincse, amit a Mindenható sze- génynek-gazdagnak egyformán adott. És ha majd pirosabb lesz gyermeketek arca, csillogóbb a szeme s erőteljesebb növésnek indulnak tagjai, nem fogjátok sajnálni azt a pár hasáb fát, amibe ez nektek került. Egyelőre elég is volt talán — úgylehet sok is némelyiknek, akikkel szemben pusztában elhangzó szavak voltak beszédeim. De ha tudnám, hogy volt közüleHARANGSZÓ. tek — jó asszonyok — csak egyetlen egy is, aki megszívlelte valamelyik tanácsomat, örömest beszélgetnék veletek e tárgyról még máskor is, mert mindennél élénkebb szívemben az óhajtás, hogy hasznotokra legyek. Luther Márton az angolokról. Luther Márton, a nagy reformátor, kinek tudománya, bölcsessége előtt a németek ádáz ellenségei, az angolok is meghajolnak, a következő beható kritikával jellemezte az angolokat: „Az angolok a legnagyravágyóbbak, a leggőgösebbek és a legkövetelőbbek s azt gondolják magukról, hogy egyedül ők emberek, akik a többiek fölött állanak“. A korabeli angol királyt ekként jellemzi Luther Márton : „Saját lelkiismerete ellen cselekszik és beszél s csakis a maga hasznát, előnyeit tartja szem előtt. Mivel a tiszta, bizonyos igazságban nem telik kedve, elferdíti a dolgokat és mentségeket keres, ha mindjárt úgy kell is tölrántani a száját, mint a csukának, mikor a horogból ki akar szabadulni. Azért figyelemreméltó, hogy micsoda embereknek van előtte hatalmuk. Azoknak sincsen lelkiismeretük s így igaz a példabeszéd, hogy úr és szolga egy értelmen vannak. Arany és pénz teszik olyan merésszé, hogy azt véli: az embereknek imád- niok kell őt s az Isten nem lehet meg nélküle.“ A maga fajáról is nyers őszinteséggel nyilatkozik a nagy reformátor. „A németek — mondja — együgyüb- bek és jobban szeretik az igazságot, mint a franciák és az angolok.“ De lehetetlen a legnagyob bámulat nélkül olvasni Luthernek az olaszokról (velenceiek) szóló kritikáját: „Ők — mondja róluk — semlegesek (neutrales), mindkét vállukon hordozzák a dolgokat és a köpenyeget a szél szerint fordítják. A melyik fél győz, avval tartanak.“ Mintha nem is 400 évvel ezelőtt mondotta volna a legnagyobb német ezeket a szavakat. Mintha föltámadt volna és most illetné találó kritikájával a nemzeteket. Főképpen az angolt, akik — ismételjük — szerinte „a legnagyravágyóbbak, leggőgösebbek s azt hiszik, hogy egyedül ők emberek, akik a többiek fölött állanak.“ Luther óta se változott meg az angol jellem. Véres példa rá a mai háború. 197. Pünkösdi üzenet. Hogy a harcmezőn küzdő és a kórházakban szenvedő ev. testvéreink a közelgő pünkösdi ünnepekben ne nélkülözzék Isten vigasztaló szent igéjét, sokak kérelmére elhatároztuk, hogy a karácsonyi és húsvéti üzenethez hasonlóan, pünkösdi üzenetet adunk ki. A füzetben közöljük Kapi Béla körmendi ev. lelkész alkalmi prédikációját, imádságát és pünkösdi énekeket. Egy péld. ára 8 fill., 50 példány 3 kor. 70 fill., 100 péld. 7 korona. A füzetek szétküldését május 3-án kezdjük meg. A szabadrendelkezésre bocsátott példányokat szívesen elküldjük a harcmezőre, az ausztriai és az itthoni kórházakba. Ezen ünnepi füzet kibocsátásával nem akarjuk úgyis sokat áldozó gyülekezeteinket, nőegyleteinket és buzgó egyháztagjainkat újabb áldozathozatalra kényszeríteni, hanem egyszerűen teljesíteni kívánjuk a nehéz idővel járó kötelességünket. Azt akarjuk, hogy azok, kik még nem fáradtak bele a jóltevésbe, gondoskodhassanak távollevő övéikről s szenvedő véreinkről. Leveleka harcmezeiről. Kelt Északi harctér, 1915. ápr. 4-én. Nagyságos Főtisztelendő úr! Magyar hazáért szenvedő magyar 16. honvédek azon jó érzelmekkel élnek, hogy a mostani nehéz időkbe az ember nemcsak kenyérrel éljen, hanem az Isten igéjével is. Örülnünk kell, bár szomorúak vagyunk, hogy az otthon hagyott kedveseink nem tudnak rólunk megfeledkezni. Tudjuk jól, hogy sokan szeretnének mellettünk lenni, sokan szeretnének velünk együtt énekelni és imádkozni. Tudjuk és érezzük szivüknek érzelmeiket, különösen azoknak a nádasdi nemes szivü nőknek, akik most sem feledkeztek meg rólunk, hanem a Kereszttől a feltámadásig c. füzettel megajándékoztak minket. Érezzük azoknak az apostoloknak bánatát is, akik minket gyermekkorunktól fogva mindég imára intettek. Most persze magunk vagyunk a szabad ég alatt, magunk imádkozunk és énekelünk. Szeretett kedveseink és testvéreink, az a kis füzetke amit küldtetek nekünk ki a harctérre,
