Harangszó, 1914-1915
1915-04-25 / 24. szám
188. HARANGSZÓ. 1915. április 25. Minden vasárnap! Az olvasóhoz. i » Lapunk utolsó számában már közöltük azt az elhatározásunkat, hogy a háború tartama alatt hetenként jelenünk meg abban az időszakban is, midőn tulajdonképpen kéthetenként kellene megjelennünk. Mi vezetett erre az elhatározásra,? Alighogy a naptárnak megfelelően megkezdtük a kéthetenkénti megjelenést, egymásután jöttek a kérő meg sajnálkozó levelek. Innen is, onnan is jöttek az egyszerű, de nekünk nagyon kedves és értékes Írások s elmondták talán sok száz lélek kívánságát, azt, hogy ne maradjon el a Harangszó, hanem inkább jöjjön minden vasárnap. „Most van rá a legnagyobb szükségünk, — írták az egyik faluból. Hiszen most nélkülözhetjük legkevésbbé vigasztalását, bátorítását, meg okos felvilágosításait.“ Egy másik helyről új gondolatot tódí- tottak hozzá s felvették a kérdést: „hát ugyan egyáltalában, miért jelenik meg tavasszal és nyáron csak kéthetenként a Harangszó ? Higyje el, tisztelendő úr, akik télen szeretettel olvassák, -azok nyáron is találnak az olvasásra időt, aminthogy mindennap esznek is, bár talán nagyobb sietséggel!. .. Csak jöjjön minden vasárnap! Legalább most, ebben a nehéz, szomorú időben ne hagyjon minket cserben, a mi meghitt jóbarátunk: a Harangszó /“ A jó Isten áldja meg a levelek íróit, meg azokat a névtelenség homályában maradókat, kik oly kedves, meleg beszéddel biztatgattak minket. Most csak annyit mondunk, hogy sok munkánk között nekünk nagyon drága az ő ragaszkodásuk és biztatásuk ! Szavaikból kihámoztuk az igazságot s magunk is arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ebben a nehéz időben nem szabad megállnunk, nem szabad a mi kis harangunk csendülését még akkor sem nagyobb időtávolságokra elhagynunk, ha ez volt is előzetes megállapodásunk, hanem inkább többször, erőteljesebben kell hívnunk, imádságra kell buzdítanunk, vigasztalnunk, erősítenünk kell! Nem hárítjuk el magunktól a kötelességet ! Nem takarózunk a kényelem takarójával. Nem hivatkozunk megállapodásokra. Tesszük kötelességünket s megzörgetjük a házak és szívek ajtaját minden vasárnap! Fogadjátok szívesen! És ne felejtsétek, hogy a telketek javáért zörgetünk. Egyedül azért! De vájjon, hogyan oldjuk meg az így előálló nehézségeket ? Különösen pedig, hogyan lesznek az olvasók az előfizetési pénzükkel ? A kérdést nagyon .egyszerűnek látjuk. Évenként 35 szám Harangszó jelent meg, tehát az évi 2 koronáért, vagy 2 korona 50 fillérért mindenkinek 35 szám járt. Persze egy egész esztendőre elosztva. Most mindenkinek valamivel előbb jár le az előfizetése. Előbb telik le a 35 szám. Tehát előbb kell az előfizetést megújítani. Október helyett talán augusztusban. Ennyi az egész. Ha lejárt olvasóink előfizetése, majd értesítjük. Ismételten most csak arra kérjük az olvasót: fogadja a Harangszó minden vasárnap megjelenő számait szívesen s olvassa azt lelke megnyugvására ! Arra is kérjük olvasóinkat: küldjék lapunkat a kórházakba, adakozzanak erre az igazán magasztos célra, hogy sok-sok helyre vihessen vigasztalást, bátorítást a Harangszó! íme jön a vigasztaló. Irta : Fábián Imre. Ha valamikor ezekben a mostani nehéz napokban kell felcsendülni Ézsaiás próféta szavának: Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet. A nem szeretem napok a legtöbb házba beköszöntöttek, a keserűség pohara sok hajlékban kicsordúló félben van. Igazán itt van hát az ideje, hogy, akik nem emberi, de isteni erővel gazdagok, azok mondjanak Jeruzsálemnek kedve szerint valókat, hirdessék, hogy betelt az ő szenvedésének ideje s jutalmat vesz az Úr kezéből. Csakugyan a múltban is azt tapasztaltuk, hogyha a jó napokban megkeményedik az emberek szíve, ha a világ lármájában süket fülekre talál az embernél az Isten beszéde, a szomorú napokban tárt karokkal fogadja mindenki a vigasztalót, aki a foglyoknak szabadulást hirdet. Vágyó lélekkel veszi az ember azt az Igét, amely éles, mint a kétélű tőr, hogy bűneink hajtásait lenyesegesse, de amely csodabalzsam is, egyedül alkalmas arra, hogy a megtört szívet a Krisztus vérével meggyógyítsa. A múlt mutatja azonban azt is, hogy mikor a lélek az egyedüli Vigasztaló számára a legalkalmasabb, akkor van legjobban kitéve a kisértő tőrvetéseinek is. Aki elég gyorsan, határozottan nem fogadja be házába, szívébe vendégül Jézust, az áldozatul esik az emberek gonoszságának, a sátán tőrvetésének. E2t mutatja az itt következő történet: Egyik dunántúli kisközségben pár héttel ezelőtt megjelent egy jól öltözött, nagyon barátságos jólelkü úri ember. Megmondta a nevét már a falu határán azoknak, akikkel találkozott. De nem annyira a neve ragadta meg a hallgatók figyelmét, mint inkább az a jelentése, hogy. őt a magyar királyi minisztérium küldötte ki országszerte, hogy a népet e nehéz időben vigasztalja. Egyenesen a bírót kereste fel, akinek talán okmányait is felmutatta, de azután meglátogatta a község vezetőit és olyan szépen tudott beszélni, olyan jólelkü volt, hogy nagy volt a minisztérium jósága miatti öröm. De hogy a vigaszból mindenki kivegye részét, a kisbiróval bejárta a falut. A kisbiró dobolt ő meg kiáltotta, hogy a szegény népet vigasztalni jött a magas kormány megbízásából. Kell-e mondanom, hogy alig maradt valaki otthonában, mindenki elment a kitűzött helyre, különösen mikor azt is megígérte, hogy mindenféle kívánságukat előterjeszti a minisztériumnál. Végül annyira megszerették, hogy az se lepett meg senkit, hogy a kórházak, szegény árvák, özvegyek javára gyűjtést rendelt. Nem volt válogatós, elfogadott pénzt, de babot, kukoricát is, mert a szegényeknek minden jól esik. Mikor aztán a vígasztalás erejéig a zsákok megteltek, akkor odább állott s a nép csodálkozott, hogy másutt nem mutatkozott a vigasztaló. Sőt még azt sem akarták elhinni, hogy egy közönséges csalóval volt dolguk, aki csúnyán rászedte őket. A szomorú napokban szükségünk van csakugyan a vigaszra, de nem ilyen vigasztalásra. Nyissúk meg szívünket az Úr igéje előtt, hogy abban találjunk igazi vigaszt. Az Úr azt ígérte: elküldöm a Vigasztalót, ki minden igazságra elvezérel titeket. Azt keressük! Nincs a földön olyan vigasztaló, aki olyan szépen mondaná: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradva és megterhelve vagytok, én megnyugosztalak titeket. Azért az apostol szavaival zárom soraimat: A ti ellenségtek a sátán, mint ordító oroszlán széjjel jár, keresvén, akit elnyeljen. .. neki ellene álljatok. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek!
