Harangszó, 1914-1915
1915-04-25 / 24. szám
1915. április 25. ■ HARANGSZÓ. 187 veled, hogy néked is van kedves kis fiacskám a messze távolban édesapád, aki szenvedett a háborúban a hazáért és kedves családjáért. Te • kedves kisded gyermekem, még csak 2 esztendős múltál szept. 17-én, épp akkor, midőn édesatyád a háborúra készen állt, hisz tudom kedves kis ártatlan fiacskám, hogy te még mindezt nem érted és nem érzel még nagy szomorúságról, amelyben most élünk, de vannak jó szüleid, kik tudnak efelől neked sokat mondani, ha én édesatyád tán elpusztulnék ebben a háborúban. Majd csak a jó Isten a jó édesanyát nem fogja elvenni oldalad mellől, hogy egész árván tán nem fogsz maradni. Mert az én életem bizony, ha visszakerülök a kórházból, tán csak egy fordulat lesz és így az én életem nem biztos, csak a jó édesanya maradjon egészséges, aki téged oly nagy gonddal, fáradsággal, szenvedéssel felnevelt és csakis a jó anyai gondviselés és a jó Isten segítségével tartotta fenn drága életedet. Majd ő el fogja mondani, hogyha nagy leszel és ha már érteni logod, hogyha tán én meghalok a háborúba, hogy hol marad el a te édesatyád, aki érted kész lett volna bármit is áldozni. Fáj vérző szívemnek, hogy csak kevés időt tudtam veled örvendeni és mikor már tudtál járni és kissé beszélni, elrabolt tőletek ez a háború, tehát azért megnyugszom, mert a hazáért élni, halni, szenvedni kell. Kérem a jó Istent, segítsen vissza hozzátok, mert nem akarnék tőletek megválni, hogy örvendezhessek veletek kedveseimmel együtt hosszú életben és további boldogságban e földön. Szeretett kedves egyetlen kis fiacskám, ezt néked írom emlékül. Mikor Galíciába értünk, kiszálltunk a vonatból szept. 27-én és onnan gyalog marsoltunk másfél hétig nyugatra Szandamét felé és azon keresztül az volt az első orosz város. Ott megháltunk egy nagy kolostorban és másnap tovább mentünk. Esett az eső. Ázva-fázva Varsó felé vettük az utat, ahol egy nagy cukorgyárat értünk, megrakodtunk cukorral s így tovább mentünk Varsó irányába. Mikor közel értünk, hallottuk a nagy ágyú és puska dörgést, de azért nyugodt szívvel és bátor lélekkel mentünk tovább. Napnyugat táján bevezettek bennünket egy faluba és onnan fel djgy hegyoldalra és mikor a hegy közepére értünk, 16 ágyú lövést kaptunk, amire nem is gondoltunk. Két nagy lombos fa volt ott, azok mentették meg életünket. Négyen megsebesültek és egy bajtársamnak a lábát törte el a golyó. Tovább mentünk, azt hittem el kell veszni és fohászt küldtem a jó Istenhez, csak most láthatnám kedves családomat és egy nagy erdőbe menekültünk, ott háltunk meg a szabad ég alatt, de biz én nem tudtam aludni, hanem könnyeim hullottak szemeimből kedveseimért, mint záporeső ... És mondtam magamban : hová lett az én, vagyis a mi szép nyugodt családi életünk, de elrabolta tőlünk ez a borzasztó háború a nyugalmat. Ez volt okt. 4-én. Isten nevében vettük az utunkat tovább Varsó felé. Beértünk újra egy erdőbe, hogy azon átmenjünk a vészen, egyszer csak jött az ágyútűz és kellett menekülni vissza. Néhány nap egy faluban voltunk. Vasárnap reggel kijöttünk, az egész bataillon, mely állott ezer emberből. Mentünk 300 lépésnyire, egyszer csak jön ránk a golyó zápor, azt hittük, el kell minden embernek itt veszni, de halott nem lett egy sem, 19 en sebesültek meg. Ez volt okt. 18-án vasárnap reggel. Sokon mentünk keresztül, azt csak életben lehetne elmondani. Ha a jó Isten haza segít, sokról sokat fogok mondani. Nov. 6 án megsebesültem. És most már arra kérlek kedvesem anyám, ezeket a sorokat tedd el takarítsd meg drága egyetlen fiacskámnak, ha megéri, hogy eltudja olvasni, tudja meg szegénykém, hogy neki is volt édesapja, hogyha tán én nem ' tudnék neki mondani semmit sem, ha utóbb meg kell halnom, hogy tudja meg édes atyja hogylétét e drága kis fiacskám. Most már Isten veled kedves jó anyám, te hű feleségem, ha drága fiam megéri, hogy nagy lesz és ha kedve lesz neki, csak taníttasd ki, amint már mondtuk míg otthon voltam és kis fiacskámból nevelj hazafias férfiút és ember becsülő ember legyen belőle, mindenkit megbecsüljön, első sorban a jó édes anyát, aki őt oly sok szenvedésen keresztül megóvta és oly sok éjszakát virrasztóit beteg ágya mellett velem együtt, de most már ez mind el volna feledve, csak a jó ég Ura segéljen vissza hozzátok, akkor újból boldogok leszünk és tovább örvendünk a boldog családi körben az egyszerű csendes hajlékunkban, ahol 12 éven át oly megelégedéssel folytattuk pályafutásunkat. És most már édes jó anyám tehoz- zád szólok. Köszönöm jóságos hű szívednek forró gondviselését, amit idáig irántam és kis fiam iránt tettél. Engedje a jó Isten, hogy még sok éven át hű gondviselőnk lehessél. Kedves hű feleségem Isten veled. M. P. Egy októberi töredék. Megállottunk a sírjánál: Földet szórtunk reája; Ott volt velünk a harctéren S egy gránát eltalálta. Szemeinkben rezgett a könny. . . Fájdalom és büszkeség Ügy átjárta kebleinket. . . Én Istenem, most is ég! Fájlaltuk, hogy nem lesz köztünk S büszkék voltunk reája, Hogy a hű bajtárst közülünk Egy gránát eltalálta Most nyugszik mélyen a földben, De a lelke nem pihen; Bennünk munkál a hazáért. .. Nem érted, te idegen ? KISS LAJOS sebesült, a troppaui kórházban. A HARANGSZÓ terjesztésére begyült összegen ingyen példányokat küldünk a kórházakba. Kérünk mindenkit: támogasson minket magasztos munkánkban! Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 24 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal. f
