Harangszó, 1914-1915

1915-04-04 / 22. szám

V. évfolyam.

1915. április 4.

22-ik szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap.

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

TARTALOM: Somboryné Pohánka Margit: Husvét. (Vers.) — Kapi Béla: Húsvéti történet. — Dr. Kovácsics Sándor: Vasárnap a harctéren. — Sárkány Kálmánná: Ibolyanyíláskor. (Vers.) — Farkas Mihátyné: A kis falopók. (Elbeszélés.) — Üdvözlet a harc- mezőről. A világháború eseményei. — Kereszttől á feltámadásig. — Ország Világ. — Persely. — A szerkesztő postája.

Husvét.

Szól, zeng a mennyben szép dics-ének Angyali ajkak zsolozmája Nap, hold, csillagok rezgőfénye Hull a szeretet Istenének Tündöklő felleg-trónusára:

Halleluja feltámadott I Mig felséges ujjongó mámor Lüktet az ébredő tavaszban :

Az égi boldog szent örömbe Feltör milliók sóhajtása,

Belé zokog esdőn a földről Özvegyek, árvák könny-özönje .. . Szól, zeng a mennyben angyalének Annak, ki az üdv s örökélet Mind a mi fény, az ő fejére hull,

De Krisztus arca lassan elborul.

Süvölt a vad csatakiáltás,

Villogó kardról csöppen a vér, Megtámadott szent igazáért Száz ellenének szembe nézve Ó hogy is küzd ez a maroknyi had Világverő Attila nemzedéke!

Bár ügytetszik: minden elveszett Küzd a végső tusára készen.

Fogy az erő, vész a reménység,

De meg nem inog a lobogó Fiai kemény hős kezében .. .

... Valaki jő ... megáll a hősök Glória-ékes homlokánál,

Érintésére a szív dobban,

Gyógyul a seb, mit köntöse fed,

Új élet sarjad mosolyánál.

Győzelmet hirdet két szemében ...

Aki ott jár a csatatéren,

Ő a megváltó áldott Messiás 1 Merre fehér ruhája lebben A vérázott földet lázba ejti Ama húsvéti nagy feltámadás.

Somboryné Pohánka Margit.

Húsvéti történet.

Irta: Kapi Béla.

Kevés olyan fájdalmas husvétja volt a világnak, mint ez a mostani. Hiába hajt virágot a fagyos földgöröngy, hiába hinti tele a tavasz keze fiatal lombbal a száraz erdőket, hiába rajzol a verőfény aranyos hidat föld és ég közé, — a lelkek mélyén sötét, hideg éjszaka borong. A templomokban üresen marad a kórus. Foj- tottan száll az ének, mintha az emberek nem is mondanák, hanem csak úgy belezokognák a verssorokat.

Otthon, a családban is szomorúság felhője úszik az emberek felett. Hiányzik az ünnep boldog derűje, az a vidám lélek-mosolygás, mely nagy ünnepek jöttén tavaszi napsugárként öleli körül az Istenben élő ember lelkét. Most szótlanul ülik körül az asztalt. Némán merednek maguk elé. Mereven nézik azt az egy helyet, vagy talán kettőt, hármat, az üresen maradót. Próbálgatják az evést, de nem megy. Valami láthatatlan kéz összeszorítja torkukat. Ködös felhő- foszlány ereszkedik a szemre, azután lassanként megnehezedik a szempilla... Félretolják az ételt, hiába, nem megy I. ..

Megfogom kezeteket. Jöjjetek, menjünk I Ismerek egy pázsitos kertet, nyílik ott számunkra is virág.

így volt ez az első husvét napján is. Mária Magdaléna sírva ment az arimathiabeli József kertjébe. Keble zihál, szíve elszorul, amint csöndesen belép a sírüregbe. Lélegzete elhal, pihegése se hallatszik, mikor föléje hajol a koporsónak. De jaj I üres a kősír s nincsen ott a megfeszített Krisztus drága teste. Hiába szólnak hozzá angyal-ajkak, ő csak az üres