Harangszó, 1914-1915

1915-03-21 / 21. szám

164. HARANGSZÓ. 1915. március 21. és elgyengülnek utána, — míg a jó, 1 bizakodó, tölényes hírek kedélyün­ket is megtelítik a feszülésig erővel, szívósággal, élettel és reménységgel. Ilyenkor érezzük, hogy a kedélynek hatalma van, mely erő avagy erő- telenség forrása aszerint, hogy jó vagy rossz hangulat borult le lelkünkre takaróul. Nemrégiben kezembe került köz­ségünk volt érdemes birájának egyik levele, melyet fia írt neki a harctér­ről. A derék fiú most az egyesült osztrák-magyar-német csapatokkal küzd a haza becsületéért. Amióta kitört a háború, mindig a harctéren volt. Sohase panaszkodott leveleiben, hogy mennyit kell szenvedni. Meg se sebesült, meg se betegedett. Jó kedvű leveleket írdogál haza, hogy jól megy sora egészséges és jó szü­leinek is hasonló jókat kíván. Amel­lett az oroszok réme. Hazatérő paj­tásai csodás dolgokat beszélnek róla. Megvallom őszintén, az ő levele in­dított a következő sorok megírására. Az illető levél második része így hangzik: „31-ik gy. ezred és az ezzel együtt működő német, azaz porosz hadosz­tály az összhang értelmében a szem­közt álló orosz kaukázusi ezredekkel közösen rendezett farsangi mulatsá­got. A műsor a következő: 1. Nappali ábránd ekrazittal töltött bombákkal. 2. Reggel hat órakor gépíegyver- keringő. 3. Tábori tüzérségi egyveleg, srap­nel és gránát mindkét részről. 4. Rohamcsárdás tüskés dróton, farkasvermeken át golyózáporban, melyhez a zenét a nehéz tarack-ezred ütegei szolgáltatják. 5. Kézi bombavetés és szurony­roham. 6. Este tűzijáték gránátok által felgyújtott falvakkal. 7 Új állásfoglalás nyakig érő hóban. 8. Tüskés drótakadály versenyfutás. 9. Farkasverem ásás reggelig. 10. 30 és V2-es jó hírnevű moto­roságyuk szólója és az egész orosz tömeg teljes ordítozása. A rendezőség a mulatságot kedve­zőtlen idő esetén is meg fogja tar­tani. A résztvenni óhajtókat kérjük, hogy minél számosabban szívesked­jenek megjelenni. Vendégeket szívesen látunk. Belépti díj nincs. Az urak kéretnek csukaszürkében, a hölgyek voröskeresztes karszalaggal megje­lenni. Hűsítő italokról az időjárás gondoskodik. Jó étkezés biztosítva. Főrendezőség: a 31-ik gyalog ezred minden tagja. * tf * Az erős bizodalmú üde katona hu­mor száll felénk e farsangi műsorból. A humor mindig az erőfölösleg el- ömlése. Jut belőle annak is, kinek fogytán van az ereje. Megbátorítja, fölemeli azt is, kiben jégcsappá fa­gyott a háború rémes komolysága. Sokszor többet segít a humor a szár- nyaszegett kedélyben, mint a biztos valóság költészetien nyugalma. Egy orvosnövendék levelében olvastam, mily sokat ér a biztató jó szó a fá­radt katonákhoz. Többet ér, mint az orvosság.*) így ír tapasztalatairól az emberi szeretet katonája: „Közben folyton vissza kell maradnom a kidől­teknél. Kibontom a köpenyüket, egy kis vizet adok nekik és pár biztató szóval újra lelket öntök beléjük. A menet céljáról sejtelmem sincs, de azért mindegyiküknek beadom, hogy már csak egy fél óra, már csak öt kilométer, aszerint, hogy ki milyen fáradt. Ez az ártatlan kis füllentés többet ér minden orvosságnál. A ka­tonák új erőre kapva folytatják a biztatás után útjukat.“ Hátha még a jó szóban a humor búja csillan föl ? A sorozó katonák tréfás kedve köztudomású. Hány félénket és ag­gódót megbátorítottak és fölvidítottak jól sikerült kiszólásukkal. Mikor pl. az atyafi a mérce alatt azt panaszolja a vizsgáló orvosnak, hogy néha fáj a lába, nem tud futni, a tréfás kato­naorvos azonnal kész a felelettel: „Magának nem is kell futni. A musz­kának kell futnia maga elől.. . ‘ A humor a kedélyre megnyugtatóig és erősítőleg hat. Azért mindig jó jelnek és biztatásnak kell vennünk, ha katonáinkban a tréfás kedvet lát­juk, mert ott a kedély is ép és nyu­godt. Beteg kedélyből sohasem szü­letik humor. Csak egészségesből. Tagadhatatlan azonban az is, hogy az erős, szívós, fölényes és diadalmas kedélyt, mely nélkül nagyot alkotni nem lehet, az említett módokon ál­landóan fönntartani nem lehet. A kedély állandó hatalmának szilárdabb alapok kellenek suhanó hangulatnál. Tények, valóságok, sziklaszilárd ala­pok. Hol keressük ezeket? A német nép kedélye állandó. Győzni akarunk és győzni fogunk, Istennel előre 1 — ez a jelszavuk. Hol keressük a ke­*) A nagy háború könyvei, szerkeszti: Nagy Étidre „Tábori leveleka 14-ik oldalon a „Szeretet 1 katonái.“ E könyvet, mely 192 oldalon érdekesebb­nél érdekesebb tábori leveleket közöl, az érdeklődök Ügyeimébe ajánljuk. Ára 2 korona, Singer és Wolf- ner kiadása Budapest. dély állandóságának erős oszlopait ? A testvérnemzet eligazít bennünket kérdésünkben: Istennél. Az Istennel kapcsolatos, nap-nap után vele érint­kező, belőle élő, hozzá örömben és bánatban visszatérő lélek kedélye ál­landó az erőben, állhatatosságban, kitartásban, szuronyrohamban, szár- nyaszegett léghajóban, Mazuri tavak­ban, élve, holtan. Egyik bajor misz- szionárius növendék barátom, kivel egy padban hallgattam két nyári va­kációban a misszió történetét Neuendet- telsauban (Nürnberg mellett), decem­berben levelet írt magyar pajtásának a kórházból, hová sebesülten került. Belgiumban sebesült meg. Meghatottan olvastam sorait, melyekből a földi élettel leszámolt és a földi életen diadalmaskodó efeyen hitélet melegsége sugárzott ki. Újból áhítattal olvasom sorait: „Én már megismertem a ha­lál borzalmát, a halál villámai már köszöntöttek engem, de nem remegek mégsem a rettenetes haláltól, mert Krisztusban hatalmas szövetségesem van. Nem történhetik más velem ,mint amit Isten rendelt felőlem és ami ne­kem üdvösséges.“ Az Istenből élő lé­lek kedélye az igazi keresztyén kedély. Mert ki az igazi keresztyén ember ? „Keresztyén az az ember, kinek szí­vét Isten megnyerte az Ur Jézus Krisztus által.“ (Bengel.) A szenvedés oka. Irta: Lábossá Lajos. Folytatás. Csak pár éve annak, hogy a né­met császárné meglátogatta a világ legnagyobb belmissziói intézetét, a némethoni Béthelt. Nem is nézte meg az összes, csaknem háromezer bete­get, csupán néhány százat közülök. S látott ott picike pólyás babákat, nagyobb gyermekeket, viruló arcú ifjúkat s leányokat, erős, izmos férfia­kat s nőket, kiknek nagy része nem fekvő beteg, hanem rendes kiadott munkáját végzi. Csakhogy midőn a picike babák után kérdezősködött, kérdéseire azt a feleletet kapta, hogy a pici babák egy része már az ope­rációs kés alatt volt. És amikor a szép tiszta ruhába öltözött 5—6 éves leánykákhoz szólott, azok nem felel­tek, csak érthetetlenül forgatták az ápolónők által megfésült aranyhajú kis fejecskéiket, mert siket-némák voltak. Vagy ha válaszoltak is, de szép fekete szemükkel csak örök sö­tétséget láttak. Látott ott ifjakat s leányokat szép pirospozsgás arccal,

Next

/
Thumbnails
Contents