Harangszó, 1914-1915
1915-03-21 / 21. szám
1915. március 21. HARANGSZÓ. 165. de mikor kérdést intézett hozzájok, feleletük csak érthetetlen mondatokból állott. Látott férfiakat s nőket, kik egészségeseknek látszottak s mégis a legnagyobb betegek voltak, mert azt se tudják melyik pillanatban vágja őket földhöz, talán végzetesen az es- kór, az epilepszia. De látott ott lelki betegeket, akik már 4—5 éves korukban kis ketrec forma ágyban vannak, mert dühöngenek és már ily korán veszélyesek a környezetükre. Mindezek mellett látta a számos fekvő beteget, kik inkább emberi roncsok és hogy mégis Isten képére teremtett emberek, csak abból a szerétéiből látszik, amellyel ápolóik iránt viseltetnek, midőn azok nekik a betegek barátjáról és gyógyítójáról, beszélnek, aki a megfáradtakat magához hívja, hogy megnyugtassa s megvigasztalja. Csoda-e, ha mindezek láttára a császárné azt mondotta, hogy akiben nincs alázatosság, az itt megtanul alázatosnak lenni. Itt is helyén van az apostol intése: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!“ Senki sem ismerheti jövőjét 1 És egy ballépés könnyen végzetessé vál- hatik. Testi erejében, egészségében bizakodónak, hányszor keserű csalódással kellett bevallania, hogy az ember olyan, mint a fű virága, mely ma még a mezőn virul, de holnap már a kemencébe vettetik. De nemcsak olyan szenvedők vannak, akik önmaguknak, elbizakodottságuknak köszönhetik, hogy szenvednek, hanem sokan vannak akik azt mondják, hogy ártatlanul szenvednek. Azt kérdezhetné valaki, miért szenvednek ezek ? Mi az óka ezek szenvedésének? „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd “, mondja Pál apostol. Isten a szenvedést csak eszközül használja! Mert a bölcs és jó Istennek nem lehet az célja, hogy az embert szenvedéssel ártatlanul is kínozza. Egy látogató, ki ugyancsak az említett missziói telepet látogatta meg, azt kérdezte a vezetőjétől, hogy miért nem mérgezik meg s pusztítják el ezek közül a betegek közül legalább azokat, akiknek úgyis teher az életük ? Erre a vezető azt felelte: „Nincsen olyan beteg, aki bármennyire szenved is, ne ragaszkodnék az élethez, életet pedig csak Istennek van joga adni és elvenni. És hogy miért tartja életben e sok nyomorúltat, azt ő legjobban tudja.“ Igen, Istennek nagy célja van velük. Mert minden ilyen telep figyelmeztető az emberiségnek, hogy el ne bizakodjék! És milyen áldásos s nevelő eszköz lenne, ha minden országban ilyen telepekre gyűjtenék össze a sok, szanaszét élő lelki s testi beteget és aki bármijében elbizakodnék, odamenne magábaszállást keríteni. De ezek hiányában vannak kórházak. Sőt még oda sem kell elmenni, az utcákon is találni elegendő nyomorékot. A dúló világháború áldozatai itt járnak közöttünk. Csonkák, bénák, világtalanok. Nagy célja van Istennek velők! Nevelni azemberiséget alázatra, egymás iránti szeretetve. Mégis olyan sokan vannak, akik már a legkisebb szenvedésnél is zúgolódnak. Ha ártatlannak érzi is valaki magát, az még nem ok a zúgolódásra, akkor hol van az Isten iránti hite és bizodalma, amely megérteti vele a nagy vallástételt: Mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja. E hit hív gyámolóm lészen s szívemet megnyugtatja. Van Istenem, Bár ellenem Támadjon veszély s halál, felfegyverkezve talál. (Győri énekeskönyv 315. ének 1. v.) Egy igazi keresztyénnek soha sem volna szabad Istent felelősségre vonni, bármily nagy szenvedése legyen is, hanem ha ő maga, vagy az emberi tudomány nem tud segíteni rajta, várja Isten kegyelmétől a szabadulást. Nem lehet boldogabb ember annál, aki még a legnagyobb szenvedése közepette sem nyitja panaszra száját Isten ellen, hanem leborulva az ő nagysága előtt, megnyugvással így kiált fel: „Szívből szeretlek Úr Isten tégedet. Vígan magasztalom, atyám nevedet; Akár jó napokat, akár gonoszokat lássak, mindenkor áldom hűségedet.“ (Győri énekeskönyv 303. ének 1. v.) Azért, ha szenvedés ér valakit s ártatlannak véli magát, nyugodjék meg benne s szeresse Istenét. Nem lehet tudni, Isten miért küldi azt. Istennek nagy célja lehet vele ! Pál apostol is azt tanítja, hogy az Istent szeretőknek, minden, így a szenvedés is javokra van. (Vége.) Kereszttől afeltámadásig! Örömmel jelentjük, hogy felhívásunk nem hangzott el hatástalanul. Egyházunk minden szerve megmozdult, hogy a keresztyénség nagy ünnepein ne legyenek harcban küzdő és kórházakban szenvedő katonáink elhagyatva, hanem álljon mellettük, mint örök vígasztalás, az Úr szent igéje. Részletes kimutatásunkat, hogy kik, mennyi példányt bocsátottak rendelkezésünkre s hogy azokat hova küldöttük, ünnepek elmúltával közöljük. Most csak az újabb megrendelők névsorát iktatjuk ide. Ez a hosszú névsor minden szónál erőteljesebben hirdeti, hogy egyházkerületeink, gyülekezeteink és nőegyleteink kiapadhatatlan áldozatkészséggel és buzgó- sággal hordozzák a háború által vál- lukra helyezett nehéz feladatokat. Isten áldása nyugodjék nemes munkájukon. A megrendelők élén a tiszai evang. egyházkerület áll. Geduly Henrik püspök az egyházkerület rendelkezésére 500 példányt rendelt, melyet részint a Nyíregyházán létesített Katona-Otthon-ban, részint az egyházkerület területén levő kórházakban osztja szét. Ezen kívül rendeltek: Rábaszentandrás és Sobor 560; nádasdi ev. nőegylet 410; Horváth Lajos ev. tanító Nemeskocs 270; uraiújfalui ev. nőegyl. 250; ev. lelkészi hivatal Boba 232; ev. lelkészi hivatal Rábaszentandrás 210; vadosfai össz- gyülekezet, Pálmay Lajos ev. lelkész Győr, ev. lelkészi hiv. Kötcse, ev. tanítói hiv. és nőegyl. Kemenesraihályfa, újraalomsoki ev. nőegyl., hegyháthodászi ev. nőegyl. 200—200; ev. lelkészi hiv. Bük 165; zalaistvándi ev.lelkészi hiv. (nőegyl.) 150; ifj. Máthé Gézáné (Cseledi Sán- dorné) Gérce 115; ev. nőegyl. Lajoskomárom, ev. leik. hiv. Szekszárd, ev. leik. hiv. (nőegyl.) Magyarszombathely, nagygeresdi két uriasszony, ev. leik. hiv. Iharosberény, ev. leik. hiv. Battyánd, ev. leik. hiv. Nagyalásony, ev. leik. hiv. (nőegyl.) Őrimagyarósd, ev. leik. hiv Tolnané- medi, Hajnal Endre ev. tanító Káld, ev. gyűl. Kemenesmagasi, Nagysimonyi, ev. leik. hiv. (nőegyl.) Győrszemere, ev. leik. hiv. (gyermek nőegyl.) Resiczabánya, özv. Németh Györgyné Felsőság, kisialudi ev. nőegylet, ev. leik. hiv. Nagymóriczhida, nagyköcski ev. nőegyl., ev. leik. hiv. (nőegyí.) Szend, Kiss Mihályné Alsóság, ev. leik. hiv. Gömörpanyit, ev. leik. hiv. Sárvár, Burdáts Károly Levelek, 18 ev. nő Magyargencs, ev. leik. hiv. Péteri, ev. gyűl. Kőszeg, ev. leányiskolái Belmissziói egyesület Kőszeg, ev. nőegyl. Ivánegerszeg, ev. leik. hiv. Székesfehérvár, ev. leik. hiv. Ujmalomsok 100—100; ev. leik. hiv. Bököd 70; ev. leik. hiv. Kemenesmagasi, 63; ev. gyűl. Lébény 54; ev. leik. hiv. Vadosfa, ev. leik. h. Pápa, nagygeresdi ev. nőegyl. ev. leik. h. Eperjes, Kovács Sándorné Uraiújfaíu, Mesteri József és neje Kemenesmagasi, ev. 1. h. Nagybarátfalu, Pongrácz Istvánná Kőszegdoroszló, ifj. Pongrácz Istvánná Kőszeg- doroszló, Kolman Istvánná Kőszegdoroszló, özv. Torda Istvánná Czák, ev. esp. hiv. Debre- czen, ev. esp. hiv. Répczelak, reform, leik. hiv. Ártánd, ev. leik. hiv. Alsódörgicse, ev. leik. hiv. Meszlen, ev. leik. hiv. Zalaszentiván, ev. leik. hiv. Nagyvázsony, ev. leik. hiv. Szánd, ev. nőegyl. _Lévfl,__Bándi- Endre-ey. leik. Léva, özv. Neubauer Antalné Budapest, Pfeiffer Ferenc Baja, ev. leik. hiv. Szarvas, Erhart József Balta vár, Zatkalik Károly ev. leik. Báok 50—5Q; ev. leik. hiv. Lébény 40; Kovács István ev.