Harangszó, 1914-1915
1915-03-21 / 21. szám
V. évfolyam 1915. március 21, 21-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Györik György: Orgonaszó. (Vers.) — Fábián Imre: Épen a legjobbakat ... — Böjiős László: Tábori levél. — ' A mindennapi ke»y4r — F.ndreffu József ■ A kedély hatalma. ~ Lábossá Lajos: A szenvedés oka. (Folytatás.) feltámadásig. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. Orgonaszó. Nem cifra selymet öltött magára, Gyászruha fátyla borúit arcára; Nem is nézett büszke gőggel körül, (Feledte, hogy szegény mellé nem ül.) Elvesztette gúnyos tekintetét, S a fájdalom megtörte kőszivét, [gern!? „Atyám, — zokogta — miért versz en- Elvetted már két kedves gyermekem ; Férjem, ki jó volt, tisztelt, szeretett, Míg részegség karjába nem esett, Most napokon át iszik, kártyázik, Ha hazajön, velem durván bánik; Vagyonunk pusztul: sors keze tépi, Egyik csapás a másikat éri; , Jólétből igy a nyomorba esünk, Könyörülj hát mirajtunk, Istenünk ? !“ „Jó asszony, amíg jól ment dolgotok: Ritkán kerested fel a templomot 1 I Ha jöttél is, itten csak azt nézted: Legszebb-e még ruhád s a nyakéked. Jöttél tehát látszatot kelteni, Ima helyett Istent kísérteni! Szegényt gyűlölted, — nagybűnöd volt — s látod ? Megalázva gőgöd, méltóságod! — De az Úrnak jósága, kegyelme Leszáll hozzád : a megtért bűnösre; Mit ér a gőg, a külvilági fény ... ? Légy mindig ily alázatos, szerény. — Mert akiben él a jóság, a hit: Megtalálja az élet gyöngyeit; S azé az áldás, — azé, aki jó ...!“ (Zúgja, harsogja az orgonaszó.) GYŐRIK GYÖRGY. Épe-» legjobbakat... Fábián Imre. ^óbbakat ragadja el .6- lünu náború által az enyészet, halljuk a panaszló beszédet. Abba még csak belenyugszik az ember, hogy fiaink, véreink ezrével hullanak el ott a harc mezején. Máskor is így volt ez szép Magyarországunkon az ezer év alatt. Sokszor azért szülték az édesanyák gyermekeiket, hogy vérükkel öntözzék e haza bérceit, rónáit. Úgyis azért olyan kedves az minekünk. Ámde ez a mostani háború szinte a legjobbakat, a legderekabbakat, a legjobb édesapákat, leghűebb férjeket viszi el a sír fenekére! Amúgy is nagy fájdalmát sok bánatos lélek ezzel a gondolattal súlyosbítja. A kérdést az a gondolat vetteti fel velünk, hogy a jóknak testi épségére maga a jó Isten vigyáz és nem engedi megütni lábukat a kőbe. E gondolat nyomán hallottam egy édesanyától: Mindig imádkoztam, reggel, este, hogy a jó Isten tartsa meg és mégsem tartotta meg nekem azt a jó gyermeket! Szinte az a szemrehányó, bánatos hang csendül ki ebből a beszédből, hogy hiába imádkoztam I Imádságunk akkor lesz azonban csak helyes, akkor nem jár nyomán csalódás, ha annak a jó Istennek, akihez imádkozunk igéjét is meghalljuk, ha az ő Ígéreteire támaszkodunk. Jób is imádkozott, neki is jó gyermekei voltak. Igen, a legjobbak voltak az ő gyermekei és mégis elvett az Úr tőle nem egyet:, tizet. Jób ekkor azt mondotta, az Úr adta, az Úr vette el is, legyen áldott szent neve érette I Ott Getsemáne kertjében az Úr Jézus is imádkozott: Atyám, ha lehetséges múljék el a pohár. A poharat mégis ki kellett ürítenie.
