Harangszó, 1914-1915
1915-02-21 / 19. szám
150. HARANGSZÓ. 1915. február 21. tokigény következtében a házak a gránáttíizben egymás után eltűntek a föld színéről, csak az alattuk lévő pincék és a körülöttük fekvő vermek maradtak meg telve jófajta muszkaországi burgonyával. _ A folyton szabadban élő katona szemében nagy kincs a krumpli; ellép vele egy biztos helyre, nagy körültekintéssel tüzet rak, leül melléje és süt-főz. Aztán jönnek a földik s megalakul a Hin- denburg-kaszinó. Csak az a baj, hogy nehéz a krumpli megszerzése. Hátra nem illik menni a csemegéért, az erdőt otthagyni nem lehet, az előrejutás a könnyebb mód. Ott vannak a vermek, igaz, hogy a vermektől háromszáz lépésnyire ott áll a muszka is, akinek a szemében sem megvetendő eledel a krumpli. Leszáll az este, s a sötétség leple alatt megindulnak a vállalkozók. Elsőnek mindig a 69-esek: azután jönnek a muszkák, fegyver nélkül, kenyér-zsákkal. Mind- ezideig elkerülték egymást. Újabban fogy a kincs, takarékoskodni kell s azóta mindkét fél fokozottabb figyelemmel kíséri a vermek körül lévő gazdálkodást. A muszka, ha jön, olyan sortüzet kap, hogy csak úgy ropog, ha a mienk lopódzik oda, még a muszka gépfegyver is megszólal. A krumpli mindazonáltal napról-napra mégis fogy. * Neki mindegy. Huszárokat vittek Galiciába. Nagyszerű bátor fiúkat. Alighogy kiszálltak a vasúti kocsikból már „dologra“ küldték őket. Pipázva, csendesen poroszkálva lovagoltak a fiuk erdős galíciai dombokon, amelyek mögött kozákok rejtőztek. — Csúnya ország ez a Szerbia, — mondja az egyik huszár. — Majd kis vártatva megint megszólal : — Ej nye de görbe ország ez a Szerbi a. — Majd megint kis vártatva: — No, a jó Isten odategye, ahova akarja ezt a piszok Szerbiát. A hadnagy végre is megsokalja, és elmosolyogva fordul a legény felé. —; Nem Szerbia ez, János. Hát nem tudod, hogy Galiciába vagyunk ? — János szemrehányólag néz a hadnagy szemébe: — Hadnagy urnák alássan jelentem, mindegy az a magyar huszárnak akárhogy csúfolják is ezt az elveteme • dett vidéket, csak verekedni lehessen. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! A világháború eseményei. Győzelmekről szólnak az elmúlt hét eseményei. A magyar és német fegyverek egyformán diadallal harcoltak északon. Most derül ki, hogy micsoda remek terv szerint dolgoznak odafenn seregeink. Minden hadsereg, akárhol legyen is, — ugyanazért a célért dolgozik s egyöntetűen törekszik a végső siker kivívására. Az együttes munka eredményét különösen most láthattuk északon. Hinden- burg átkarolási kísérlete éreztette hatását. Az osztrák-magyar seregek oly hatalmas erővel nyomultak előre, hogy az orosz kénytelen visszavonulni. Sok helyen a visszavonulás felér egy jó- ravaló futással. így azután Bukovina, Galícia lassanként megszabadul az orosz ellenségtől. Az igaz, hogy üszkös romokat hagynak maguk után, kifosztják a lakásokat s mindent elpusztítanak, de legalább mégis eltakarodnak. A Kárpátokban lefolyt elkeseredett harcokban is nagy eredményeket értünk el. Szóval: az elmúlt hét sok jó hirt hozott s mi hálaadással gondolunk Isten megsegítő kegyelmére I A németek sikere. Hindenburg, a németek lángeszű hadvezére, ismét nagy sikereket ért el. Oly hősiesen és ügyesen harcolt seregével, hogy a Mazuri tavaknál ismét súlyosan megverte az oroszokat. A foglyok száma 26.000. A nagy veszteség oly érzékenyen sújtja az oroszokat, hogy állítólag általános visszavonulást kellett elrendelni. Az oroszoknak ugyancsak sietniök kell, mert különben nem juthatnak át idejekorán a Visztulán. Orosz veszteség a Kárpátoknál. Egy tudósító a Kárpátokban folyt harcokról a következőket írja: Miután nagy orosz haderőknek a Dukla szorosnál való áttörési kísérleteit meghiúsítottuk, a legnyugatibb orosz szárny most a Kárpátok taraján túl áll. Az orosz támadás itt is megtört. Az oroszok óriási veszteségeket szenvedtek. A Lipno melletti roham alkalmával foglyokban ezer- hatszáz embert vesztettek, köztük két alezredest és ha elesetteiket és sebesülteiket is hozzászámítjuk, úgy az orosz veszteség legalább háromezer embert tesz ki. A Kastelik-hegy ellen intézett támadásunk alkalmával, amely február 4-én történt, az orosz veszteség halottakban és sebesültekben kétezerötszáz emberre rúg. A negy- . vennyolcadik szibériai ezredből mind- 1 össze öt-hatszáz emberük tért vissza. Ha ettől a vidéktől keletre, a Dukla - I szoros környékén az oroszokat ért | veszteségeket hozzászámítjuk, úgy az oroszok veszteségét legalább tízezer emberre tehetjük. Az uzsoki-szoroson át való támadásunk szintén szép eredménnyel járt. Száz foglyot ejtettünk, közöttük egy ezredest. A foglyok elbeszélése szerint rablásaik miatt és mivel több esetben megtagadták az engedelmességet, saját parancsnokságuk is megtizedelte őket. A Dukla-szorosból az orosz foglyok naponta garmadával érkeznek, ami elsősorban tüzérségünk fölényes munkájának tulajdonítható. Ezek a foglyok csapataiknak óriási veszteségéről számoltak be. A Kárpátokban lefolyt harcokban összesen 29.000 orosz foglyot ejtettünk. A lapok írják, hogy különösen a magyar katonák tűnnek ki hősi vitézségükkel. Franciaországban. Franciaországban semmi nagyobb esemény nem történt. A németek ismét elfoglaltak néhány francia községet és néhány száz foglyot ejtettek. Szerbia. Szerbiából semmi hír sem érkezett. Majdnem biztosra vehetjük, hogy a déli harctéren sem szünetel a harc. Azonban az ottani hadvezetőség ez idő szerint nem ad ki jelentést. A tengeren. Az általános érdeklődés a tenger felé irányul. A németek ama határozata, mellyel hadiszintérnek jelentették ki az egész tengert, — már most is érezteti hatását. Az angol kereskedő hajók sietve menekülnek, hogy február 18-ára biztos kikötőben legyenek. 18-adika után az angol kereskedelmi hajókat is elsülyesztik a német búvárhajók. Az angolok ezen a bajon is agyafúrtsággal akartak segíteni. Egyszerűen azt a parancsot adták ki tengerészeiknek, hogy semleges államok lobogóját húzzák fel a hajóra. Meg is tették ezt és pedig egy esetben amerikai lobogóval. Ez ellen azonban Amerika tiltakozott. Most az egész világ érdeklődése február 18-ikát várja. Lehet, hogy nagy dolgok történnek ezen időben.
