Harangszó, 1914-1915
1915-02-14 / 18. szám
1915. február 14 18-ik szám V. évfolyam. I Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMÉND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. : : : TARTALOM: Imrék Sámuel: Templomban. (Vers.) — A király a magyar nemzethez. — Dr. Kovácsics Sándor: Egy katona- i’rvos feljegyzéseiből. — Eruireffy János: Hősök temetése. — Cstte Károly: Szóénak a kismáli harangok. (Elbeszélés.) — Gyárik György: Szomorúság földjén. (Vers.) — A háború humora. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Templomban. Nagy Isten, im' itt van, Előtted áll néped, Megnyitja ajakét, kérni akar Téged; Tégedet, akinek jósága végtelen, Nélküled szegény, mert oly nagyon védtelen. A zúgó viharban elveszne egyedül, Őrködjél fölötte, óh Isten, ott felül ! Terjeszd ki reája védő szent kezedet, Ne hagyd el, könyörgünk, a Te hü népedet! • Némítsd el a harcok öldöklő moraját, Odafent északon, a délen odaát; Állítsd meg a sok nagy vérpatak folyását, Vérpatak nyomában sűrű könny hullását ! A béke egére ragyogtasd fel végre A letűnt szép napot, — ragyogjon az fényivé! Ragyogjon az fényivé, homályba ne vesszen: — Szépséges nemzetünk békében lehessen! ! IMRÉK SÁMUEL. A király a magyar nemzethez. A magyar király a következő kéziratot intézte a magyar miniszterelnökhöz : Az ellenfeleink ellenséges szándékai által reánk kényszerített és immár fél év óta tartó harcon végigtekintve, hálás szívvel emlékezem meg hű Népeimnek ebben a nehéz időben tanúsított áldozatkész magatartásáról. Méltóságteljes, komoly önbizalomtól áthatva, méltóknak bizonyultak e korszak kívánalmaihoz: abban a lemes lelkesedésben, amelyben fiaikat zászlóim alá küldötték, a háborús idők igényeihez való készséges alkalmazkodásban s a harc áldozatairól való odaadó gondoskodásban ősi hazafiságuk- nak és állampolgári erényeiknek újabb fényes megnyilatkozását láthattam. Ez a jóleső tapasztalat fokozza a most is annyi fényes haditett dicsőségétől övezett hadseregembe vetett bizalmamat. Kormányomnak az a törekvése, hogy minden erőt mindnyájunk közös cél- | jainak összhangzó szolgálatába bocsásson, osztrák kormányom hasonló eljárásával találkozik. Vezetése alatt a nemzet ezután is készséggel áldozza vérét és valamint a haza oltárára szíves örömest hordozza mindvégig a háború súlyos terheit: bízvást remélem, hogy az Isten segítségével kivívott békében veheti el a híven végigküzdött harc erőfeszítéseinek, veszélyeinek méltó jutalmát. Megbízom Önt, hogy ezt, legmelegebb elismerésem és köszönetem tolmácsolása mellett hozza a Nemzet tudomására. Kelt Bécsben, 1915. év február hó 4-ikén. FERENC JÓZSEF s. k. Egy katonaorvos feljegyzéseiből. Befújta az utat a hó! Irta : Dr. Kovácsics Sándor jár., tb. megyei főorvos. Úgy féléve már, hogy idegen ország uttalan utait, göröngyeit rójuk. Egyik nyom a másikba foly; elvész, mintha semmise történt volna, pedig történt valami: véres sorok, lapok,
