Harangszó, 1914-1915
1915-02-07 / 17. szám
134. HARANGSZÓ. 1915. február 7. esésen átrobogott a veszélyes helyen s fütyült az oroszokra. Az Ország-Világ rovat anyaga hely szűke miatt a jövő számra maradt. Egy gyülekezet történetéből. Veszprémvármegye északnyugati részén van Súr nagyközség. Lakosságának fele, több mint 800 lélek evangélikus. November 29 én, ádvent első vasárnapján renovált templom- és új orgonaavatási ünnepet tartott gyülekezetünk, de a jelen szomorú viszonyai örömünk igazi emelkedettségének szárnyát szegték. Gyülekezetünk is olyan helyzetbe került, mint Izrael népe, Nehemiás próféta korában: „Egyik kezével munkálkodik vala, a másikkal a fegyvert tartja vala.“ (Neh. 4. r. 17. v.) A templom renoválása 7174 koronába került s a 6 változatú új orgona 3000 koronába. Ez utóbbit a pécsi Angster gyár szállította. A felavatási szertartást a helyi lelkész végezte. Szegénysorsu híveink az egyház iránt táplált áldozatkész buzgalmuknak maradandó emlékét adják át az utódoknak, az ősöknek az egyház iránt érzett hűsége átplántálódott a mostani nemzedék szívébe is. Ősi gyülekezetünk története azt a bizonyságot tárja elénk, hogy bár nincsenek is óriási uradalmaink, de él bennünk törhetetlen hit, lankadatlan hűség, óriási akaraterő: az akadályok maguktól tűnnek el a megvalósulás felé vivő úton. 1747-ben volt első lelki tanítója a gyülekezetnek s húsz esztendőn keresztül zavartalan békességben hirdették a prédikátorok Isten igéjét, de 1767. év április hó 6 án megszűnt a vallás szabad gyakorlása, mert e napon „királyi rendelettel az evangélikusok imaháza elvétetett.“ Az elnyomatás szomorú éveiben a lelkész pajtájában gyűltek össze — az emlékek tanúsága szerint — míg végre a felvilágosult II. József türelmi rendelete nálunk is szebb jövőnek lett útegyengetője. A királyi helytartótanács Pozsonyból 1783. év december 22-iki kelettel : a legkegyesebb feloldás a szabad vallásgyakorlatra vonatkozó iratot intézte a gyülekezethez, mely szerint 101 evang. család számláltatott össze s így engedélyt nyertek imaház építésre. A II. József féle rendelet szerint ugyanis legalább 100 evang. családnak kellett ott lenni, ahol templomot akartak építeni. 1785. év nyarán kezdtek a második templom építéshez s ugyanezen év dec. 11-én, ádvent II. vasárnapján tartatott benne istentisztelet Malatides Pál akkori lelkész vezetése alatt. Malatides Pál utódja Halkó Sámuel 1807-ben új orgonára való adakozásra hívta fel a híveket s rövid idő alatt 444 frt. gyűlt össze. Mivel a II. József féle rendelet torony és harangok nélkül engedélyezte csupán a templomépítést, azért súri elődeink is jóval az építés után, 1792- ben emelték a tornyot. Turcsányi Gyula György lelkészkedése idején 1857-ben javítani kellett a templom tetőzetét; a fuvarokon s gyalognapszámokon kívül kiadtak építésre 1724 frtot. Lehetetlen említés nélkül hagyni azt az eseményt, mely gyülekezetünk beléletére, fejlődésére is kihatott. Az 1855. évben gróf Zichy Miklós súri birtokait a klosterneuburgi laterani szerzetezett kanonokok apátságára ruházta át eladás utján. A rendnek itt szép kastélya van. Az apátság általában jóindulatot tanúsított az egyház iránt. 1857. évben 400 frt. kölcsönt adott a gyülekezetnek. Egy — a gyülekezet templomát ért — lűzvész alkalmával mutatott különös jóindulatot. 1882. év okt. 1-én éjfélkor rémítő tűzvész támadt s pár perc alatt a lelkészlak mellék- épületeivel elhamvadt. A torony kigyulladt s a harangok megrepedve földre hullottak. Dacára, hogy iskola- építésből 1800 frt. adósság terhelte a gvülekezetet, mégis három, összesen 882 kgr. súlyú harangot szerzett 1358 frt. értékben. Az apátság 200 forintot és 10.000 drb téglát adományozott a csapástól sújtott egyháznak. 1883. évben Klosteritz Ubul apát 200 kor. adományt juttatott alapítványul a gyülekezetnek, melynek kamatai iskolai célokra fordí tarnak. 1899 ben ugyanezen apát 116 koronát adott a gyülekezet szegényeinek. 1898 bán 1048 frt. költséggel reno- váltatta a gyülekezet templomát. 1911. év aug. hó 8-án a jelenlegi lelkész idejében az akkori apát Piffl Frigyes személyes bátorságával s lélekjelenlétével sietett segítségül. E nap estéjén a lelkészlak közvetlen szomszédságában tűzvész támadt s az apát maga járt elől mindenütt a tűzvész elfojtásánál. Ő jelenleg a bécsi hercegérsek s bíboros. Sok hányattatáson és megpróbáltatáson átment gyülekezetünk is az apostoli szózatot alkalmazhatja magára : Háborúságot szenvedünk, de abban el nem hagyatunk; megaláz- tatunk, de el nem veszünk (II. Kor. lev. 49.) Vajha a második háznak dicsősége nagyobb lenne, hogy nem mint az elsőé (Aggeusz 29.) Jakab Iván. A világháború eseményei. E héten ismét a mi bátor katonáinkról szól az ének. Az orosz óriás az elmúlt napokban főként velünk akart kikötni. De alighanem megbánta meggondolatlan vállalkozását. Vitéz hadseregünk útját állta mindenütt, úgy a Kárpátokban, mint Galíciában és Bukovinában, s a tervtelenül és céltalanul ide-oda botorkáló és szerencsét próbálgató ellenséget mindenütt megverte és hátraszorította. A Kárpátokban. Az Ung völgyében és Vezérszállásnál az orosz nagy erővel rontott csapatainkra. De ezek bátran elébe álltak, hátrálásra kényszerítették és Galíciába űzték. A két napig tartó harcban katonáink 1050 oroszt fogtak el. Halottaik száma meghaladja a 2000-et. Erre az orosz jelentés azt mondja: a Kárpátokban szünetelnek a hadműveletek. Elhisszük, hogy szünetelnek I A további napok még nagyobb eredménnyel járnak. A hivatalos jelentés szerint az oroszokat egészen kivertük Magyarországból. A Kárpátokban lefolyt harcokban 10.000 orosz foglyot ejtettünk. Galíciában, Bukovinában és Lengyelországban. Mármarosból Galíciába, Nadvorna felé húzódott az ellenség. Rafailov- nál át akarta törni frontunkat, de nem sikerült, úgy hogy Zielonán át nagy veszteséggel volt kénytelen visszavonulni. A Przemysl várát ostromló orosz hadsereg a legújabb kimutatás szerint, noha már elveszett kilencvenötezer ember, kétszázezer főből áll. És az eredmény ? Mindeddig semmi. Sőt a vár elfoglalásának lehetősége mindinkább csökken, mert, mint szakértők mondják, az orosz erő Galíciában és a Kárpátokban szemlátomást bomlik és lazul.
