Harangszó, 1914-1915
1915-01-31 / 16. szám
1915. január 31. HARANGSZÓ. 123. azokat, akik a maguk gabonájából őrölt lisztből otthon sütik a kenyeret, hogy ők se fogyasszanak tiszta buza- vagy rozskenyeret, hanem ők is keverjék a búza- vagy rozslisztet egyhar- mad részben árpa-, burgonya-, vagy tengeriliszttel és azt a búzát és rozsot pedig, amire, ha ők is kevert lisztből sütnek, a maguk házánál nem lesz okvetlenül szükség, adják el, hogy a búza és rozs eljuthasson azokhoz, akiknek arra szükségük van. A tiszta búzából készült fehér kenyér és a gabonával teli magtár, padlás, kamara más időkben mint a » földmivelő ember fáradságának Istentől való jutalma, öröme volt a gazdának és büszkesége a gazdasszonynak. Ma, aki keveretlen tiszta búza- vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik s aki rejtegeti a gabonát, amire a maga házában és gazdaságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. A kormánynak éppen ezért országos érdekből joga volna azt, amit most kér, rendeletben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy nincsen és nem is lesz szükség ilyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem lesz egyetlen ember sem az országban, » aki, amikor az ország jóvoltáról van szó, ne hajlana a komoly kérésre s üres hiúságból vagy alacsony önzésből előbbrevalónak tartaná magamagát a haza érdekénél. A kötelező rendelet kiadása helyett kinek- kinek lelkiismeretére bízzuk a dolgot s reméljük, hogy mindenki belátja, hogyha most nem tiszta búza- vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik és nem tart vissza több búzát és több rozsot, mint amennyire, takarékosan számítva, szüksége van, hazafias kötelességet teljesít és akármilyen kis dolog is ez harcban álló vitéz katonáink hősi véráldozatához képest, ezzel mégis igazán mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy ellenségeinken dicsőséggel diadalt arathassunk. ) ______________ _____________ . A háború humora. A háború egyik meglepetése volt, hogy a francia repülőgépekről apró nyilakat lövöldöztek le a német katonákra. Az acélnyilak azóta veszedelmes szerszámnak bizonyultak s többek közt már egy német tábornoknak is halálát okozták. A németek, akik egy pillanatig sem késlekednek a jót eltanulni ellenfeleiktől, repülőgépeiket szintén ellátták nyilakkal. A hadvezetőség ez alkalommal humorosnak bizonyult, amennyiben az acélnyilakra a következőt nyomatta reá: Francia találmány — német gyártmány. * A német hadvezetőség szigorú rendeletére a legénység a beszerzett vagy rekvirált élelmiszerekről megfelelő ellenértékű elismervényt tartozik a tulajdonosnak kiállítani. Egy északlranciaországi majorban egy lejős tehén szarvára kötözve, a következő cédulát találták: Elismervény: tíz liter tej átvételéről. J. R. 6. gyalogezred tizedese. * Holdvilágos őszi este, csak úgy szikrázik az égbolt. A falu elhagyatott utcáján két paraszt poroszkál az alvég felől. Nagyban magyaráz- gatnak egymásnak. Miről?... hát persze, hogy a háborúról. — Jó ez a világos iccaka, — szól az egyik. — A muszkafészket jobban ki lőhet piszkálni; jobban rátalál a magyar. — A magyarnak így is jobb, meg úgy is jobb, szomszéd! — magyarázza a másik — mer' ha világos az iccaka: meglátják a muszkát, ha pedig sötét van: a disznó muszka nem látja a magyart... * Sebesült parasztlegény panaszkodik a kórházi ágyon cimboráinak: — E’ már osztán maiér, csak aratáskor eresztettek ki a szolnoki tömlőéből, a hová visszaeső verekedésért kerültem be és most alig hogy átmegyünk a Száván, hát nem eltalál egy buta rácnak a kézibombája! — Egyszer lenne szabad verekedni és akkor éri az embert ilyen maiér 1 * T. kapitányhoz bemegy a legény. — Kapitány úrnak jelentem alásan, nagy panaszom van. — Csak ki vele. — Tessék megnézni azt a girhes legényt, azt már holnap viszik a háborúba, engem pedig a pótkeretbe tesznek. Hiszen elcsúfítja a nyavalyás a svadront, olyan, mintha sose látott volna lovat. És én, uramfia, itthon maradok 1 — Miben vagy te szakértő ? — Jelentem alásan, lóban. — Hogy-hogy? — Jelentem alásan a kapitány úrnak, három esztendőt ültem lóért. * Egy nagyobb alföldi városban történt. Apró szemű, dércsipte hidszárny- bajuszú atyafi köszön be a bankba és a nemzeti kölcsön irányában érdeklődik. Egy tisztviselő készségesen elmagyarázza neki a dolgot, az atyafi helyeslőleg bólogat és a végén meggyőzőben jelenti ki: — No jól van. Hát akkor én is csak megteszem a magamét. — Jegyezni akar? — Igenis, hogy akarok. — Mennyit? Az atyafi gondolkozik egy percig: — Hát... Hát mondjuk egy... hetven pengőt. Elég lesz ? — Ahogy kívánja, bácsi I És mennyit fizet rá készpénzben ? Az atyafi lehajtja a fejét és halkan, tagolva adja meg a választ: — Fizetni ?... Készpénzben... Azt én nem tehetem. Mert pizem, az nekem nincsen... De úgy gondoltam, hogy... leülném. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kinos. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Január 31. vasárnap, Máthé 8, 23—34. Február 1. hétfő, „ 9, 1 —13. „ 2. kedd, „ 9, 14—26. „ 3. szerda, , 9, 27—38. „ 4. csütörtök, „ 10, 1 —15. „ 5. péntek, „ 10, 16—33. „ 6. szombat, János 15, 5. GABONAÁRAK. A körmendi gőzmalom részvénytársaság gőzmalmából Körmend, 1915. évi jan. hó 28 áo, Búza 40.50, Roís 32.50, Árpa 29.—, Zab 24.—. Az árak 100 kilogrammonkint korona értékben értetődnek. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 16 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
