Harangszó, 1914-1915
1914-10-25 / 2. szám
/ 1914. október 25 2-ik szám j V. évfolyam. | : Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér,! csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Szalay Mihály: Bizalom. (Vers.) — Mit les ' hazádért? — Háborús történet. — Tóth Dezső: MegáradaDnie- per vize .. . -(Vers.) — A mi haiotíai.ik. - C. J.. Hogyan in.udkoz - ni; *' — A világháború eseményei. — Gyeníiekvtlag. Deák Sándor: Nagyanya születése napjára. (Vers.) — Csite Károt: Ki szeret legjobban? — Ország-Világ. — Persely. Bizalom. Te benned bíztak ősapáink S hitükkel meg nem szégyenültek. Nehéz időnk most is Terád int, Uram, ne késsél, lásd ügyünket. Ó, járj előttünk harcainkban, Pajzsunk legyen védő kegyelmed, Mondhassuk: Isten lelke itt van, Hogy nékünk adjon gyözedelmet. Ó, adj is, adj is gyözedelmet Sokat szenved t, szegény hazánknak I Dicsőség, nagyság szent nevednek! Bízó lélekkel áldva áldlak. SZALAY MIHÁLY. Mit teszöi hazádért? Nehéz idők súlyos kötelességekkel járnak. Minél több vész ostromolja hazánkat, annál inkább összes erőnket hazánk javára kell feláldoznunk. Hallgasson el az önzés, némuljon el az önérdek. Minden értelem, kar, te- Hetség, testi erő, minden vagyon a hazát szolgálja. A haza szolgálata félreérthetetlenül elénk áll azoknál, kik a harcmezőre vonulnak. Ezek igazán legdrágább kincsüket: vérüket és életüket áldozzák fel hazájukért, királyukért. A nagy apostollal azt mondják: „az én életem is énnekem nem drágaÍM... Mérhetetlen szenvedésük, nélkülözésük, életük kockáztatása és feláldozása drága áldozat a haza oltárán. És a haza bizonyára hálásan fogadja hős fiai áldozatát. Babérággal fogadja majdan a harcmezőről hazatérőket s örömujjongással öleli őket keblére. Az elesett hősök nevét áldva említi s a nemzet halhatatlan hősei közé sorolja. De vájjon csak a harcmezőn szolgálhatjuk hazánkat ? Nem I éppen az előbb mondottuk, hogy az ilyen súlyos időben minden erőnek a hazát kell szolgálnia. Mit teszöi hazádért? ez a kérdés érinti meg lelkedet. Az emberek odaadják párnájuk feleslegét, fehérneműjük, meleg ruhájuk egy részét. Mindezt kocsiszámra viszik a beteg katonák részére, hogy nehéz tusák után, sebesülten hazaérkezve, hiányt ne szenvedjenek. Gyönyörűen folyik a másik munka is. Dicséretes buzgósággal kötik az asszonyok, leányok a melegítő ruhadarabokat a táborban levők számára. Pénzt is gyűjtenek a szegény itthonmaradtak számára, imádságoskönyvet is küldenek a távolban harcolóknak. Mind szép, lélekemelő jelenség. Hevesebben dobog szívünk, midőn az újságok híradásait olvassuk. Ráismerünk magyar népünkre, mely súlyos idő viharában mindig megtalálta önmagát s mindig méltó volt önmagához. De mindezen kívül másra is van szükség I Kinnjártunk a földeken. Fáradtan, szántatlanul terült el előttünk a nagy darab föld. Az út mellett szegény asszony s egy fejletlen gyerek győzködött az ekével és az állattal. Nehezen boldogultak. Ki tudja: mire végeznek munkájukkal s az idő kedvező volta kitart-e munkaerejük fogyatékosságával ? íme, itt van egy fontos munkatér, melyben hazád iránti szent kötelességedet teljesítheted. Gondolj az itthonmaradt, elhagyott családokra. Ajánld fel nékik munkaerődet. Siess segítségükre. Ne várj kérést, megalázkodást, hanem te menj oda és magadtól, önként ajánld fel erődet. Ne mondd, hogy magadnak is sok a dől-
