Harangszó, 1914-1915
1915-01-10 / 13. szám
1915. január 10. HARANGSZÓ. 101. hónapot még el sem töltötte Pesten, már pénzt kért sokat! Pedig mikor útra kelt is jobban megnyitotta Fekete Mihály fia számára nagy bőrtárcáját, mint máskor, mert hát Pest drága város! Most nem kellett Feke- téné asszonynak panaszkodnia, hogy kevés levelet ír fia, de a legtöbb levélnek magja is volt, az t. i., hogy Pesten roppant drága az élet, éhezik, nélkülöz, küldjenek szülei pénzt 1 Szoruló szívvel olvasták a szülök e leveleket, de mit tehettek ? Ha már elkezdték, folytatni kellett a játékot. Majd örökké csak nem tart a pesti tartózkodás sem! Mikor év végén hazajött fia nagy vakációra, akkor mégis avval az elhatározással fogadta Fekete Mihály, hogy többet fiára nem költ. Az a körülmény ébresztette benne egyrészt ezt az elhatározást, hogy fia bizonyítványt nem hozott. Amint mondta, többe került neki fia most egy évig, mint azelőtt nyolc álló esztendeig. Ha legalább aztán bizonyítvány volna érte! Igaz, hogy fia azt erősítgeti, hogy a főiskolán nem úgy van ám, mint a gimnáziumban. Itt nem adnak minden év végén bizonyítványt, mert itt csak minden második évben kell vizsgázni. Az apa csak azt gondolja mégis, hogy aki tanul, annak vizsgázni is kell, ha tud. Ha meg vizsgázik, akkor bizonyítványt is kap. Nem tudta elképzelni, hogy mire is költhette el fia azt a rengeteg pénzt. Félig-med- dig elszámolt ugyan róla. De csak öregiből. Álmatlan éjszakákon azon töprengett, hogy még megesik, amit ellenségei rebesgettek, hogy a fia mindenét elkölti és mégsem lesz semmi! Mert eddig még csakugyan semmi, a jussa pedig nagyon is a vége felé jár. Az aggodalmaknak az édesanya vetett véget. A fia jól tudta, hogy szép szóval annál ér el legtöbb eredményt. Reményében nem is csalódott. Felesége magyarázta meg Fekete Mihály uramnak, hogy nagyobb ellensége volna saját fiának, ha most nem adna neki pénzt, mint legnagyobb rosszakarójuk. Mert ha most nem tanulhat tovább, igazán semmisem lesz. Hogy a pesti élet igen sokba kerül, azt a fiú előre megmondta, mért engedte akkor, hogy eredeti szándékától eltérjen ? A régi megelégedésnek vége lett Feketéék házánál. Napirenden volt az összeszólalkozás szülők és gyermekek között. Az apa arcán ott ült az aggodalom, az anyáén a bánat, a testvérekén az elégedetlenség. A faluban pedig azt rebesgették, hogy Fekete Mihálynak nem adósai már a takarékok. A múlt héten az egyik szomszéd ép akkor volt benn a takarékban, mikor Fekete Mihály betétkönyvére az utolsó összeget is kifizették és a könyvet megsemmisítették. Azt senkisem tudta, mennyi pénze volt abban a takarékban, de hogy most már nincsen, az bizonyos I Fekete Mihály még csak az év végén várta aggodalommal, mert fiának saját szavai szerint most vizsgázni kellett. Ha a bizonyítvány jó lesz, mit bánja ő a pénzt, nem a másét költi. De ha a bizonyítvány nem lesz jó?... Arra még gondolni sem jó. A nem várt eset bekövetkezett. Pál igaz nem hozott rossz bizonyítványt, de semilyént se hozott. Amint mondta, az igazi egyetemi tanuló nem júniusban vizsgáz, hanem szeptemberben. Neki kis ujjábán van az egész anyag, olyan feleletet ad, hogy a tanár maga is megcsodálja. Ez a nagy önérzet persze sovány vigasz volt az eddigi aggodalmakért, még soványabb kárpótlás az elköltött nagy bankókért, de mégis legalább valami volt, amire támaszkodni a reményben lehetett. Csakhogy az ősznek korai dere reményüknek ezt a nagyon gyenge csiráját is elcsípte. Elmúlt szeptember, amikor, Pál szerint az igazi egyetemi tanulók vizsgázni szoktak, de ő most sem bizonyult igazi egyetemi tanulónak. Megbukott. Szóval persze most is győzte, hogy ő jobban tudta, mint a tanár, s mert a tanárt tévedésére figyelmeztette, azért buktatta meg. De majdnem ez a gonoszlelkü ember vizsgáztatja ám őt mindig I Feketéék nem mertek kimenni az utcára a nagy nem várt szégyen miatt, annyival inkább, mert a szomszéd falu korcsmárosának fia, aki szintén Pesten tanul, azt beszélte, azért bukott meg Fekete Pál, mert többet lakott a kávéházban, mint az iskolában, többet hallgatta a muzsikus cigányt, mint akármelyik egyetemi professzort! Gonosz beszédek voltak ezek, de épen semmit sem lehetett reájuk felelni az elégtelen bizonyítvány alapján, legfeljebb hallgatni lehetett. A szülők pedig arra gondolhattak bánatukban, amit a zsoltárköltő mond : a bölcsességnek kezdete az Istennek félelme és még tovább: A bolond mondja az ő szivében, nincsen Isten! Van-e ebből a szégyenből legalább az emberek előtt menekülés? Van! Pál készen volt, mint mindig a mentő gondolattal. Katona lesz. Mire katonaévét leszolgálja, az az ellenséges tanár, aki már úgyis öreg ember, talán nem is tanít és ő is ígéri, hogy a következő vizsgáról jó bizonyítvány nélkül nem jön haza. Katonáéknál a tengerészekhez ment, mert mint mondotta, ott a szolgálat nagyon nehéz, sokba is kerül, de az illik az ő szakmájához. Ha ott tölt el egy évet, az neki nagy előnyére szolgál. Mit nem fogadott el most már Fekete Mihály, amit fia ajánlott! A vizbeesett ember a halhoz is kap. így legalább nem veszik el az az esztendő. A katonaévet októberban kell megkezdeni. Szép katona volt Pál, ha édesanyja láthatta volna, nem győzött volna szép egyenruhájában gyönyörködni, de na- gyon-nagyon drága katona volt. A pénz csak úgy folyt utána, de elég nem volt neki soha. Amint irta, itt csupa nagy urak gyermekeivel, sőt bárókkal, grófokkal szolgált együtt. Csak nem maradhatott el tőlük. Szomorú napok jöttek Fekete Mihály háza népére. Tanuló fiában csak szomorúságot talált, itthon pedig két katonaviselt fia őt okozta a ház szégyenéért és a rengeteg kiadásért. Azt mondották, hogy mindennek az az oka, hogy szüleik elkényeztették Pált már gyermek korában. Míg ők dolgoztak, addig ez itthon is mindig a pénzt költötte. Míg őket okos szigorúságban nevelték, addig annak minden szabad volt. Annyira bízott Pálban apjuk, hogy annak megtévesztett gyermekesze által engedte vezetni magát. Fekete Mihálynak éreznie kellett, hogy fiainak igaza van. Túlságosan szerette fiát, túlságosan hallgatott szavára, miatta ő is, háznépe is elhidegült az Isten házától is I De jobb lett volna, ha fia a papi pályára lép I Ezalatt talán már az ő prédikációját hallgathatná I A korcsmában gondolta ezt, ahova az utóbbi időben gondüzőre járt. Az olvasókörnek ugyan még ő volt az elnöke, de oda ritkán járt, nem szeretett az emberek szeme elé kerülni. Még egy volt a próba I Katonáék- tól hazajövet, Pál karácsony előtt neki ment újból a vizsgának, hogy rendbehozza dolgát. Pénzét el is költötte, amit apja úgy kért fel, nem most elsőízben, számára, de bizonyítvány nélkül jött haza. A szomszéd falu korcsmárosának fia azt beszélte, Fekete Pál nem is vizsgázni, hanem mulatni ment fel Pestre. Az egyetemnek talán tájékát se látta!
