Harangszó, 1914-1915
1915-01-10 / 13. szám
V. évfolyam. 1915. január 10. 13-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vas vármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Madár Mátyás: Fohász. (Vers.) — Endreffy János: Emberi érzések a háborúban. — Csite Károly: Hadikölcsön. (Elbeszélés.) — Czjpait fíézo : „Egy a szükséges dolog “~r~ Fábián Imre: Hogyan lett Pálból Saul? (Elbeszélés. FcJjtL és-vége.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely. — A szerkesztő postája. Fohász. Uram, tarts meg minket! ez a sóhaj fakad Millióknak ajkán a zúgó viharban. Gyarló szívünk retteg, gyenge erőnk lankad, Csak Te vagy reményünk Isten a magasban. Te Hozzád emeljük könnyes szemeinket, Uram fordulj hozzánk! Uram tarts meg minket! Madár Mátyás. Emberi érzések a háborúban. Irta: Endreffy János. A nagy orosz síkságról hozta hírül a posta úgy egy hónappal ezelőtt, hogy ütközet után elmaradt sebesülten egy nagy magyar vitéz csapatától. Nem tudott utánuk menni. Ott kínlódott szegény a földön mély sebével elhagyatva. Maga körül nem lát semmit, senkit. A förgeteg odébb vonult tomboló útján. Egyedül van s várja a megváltó halált. Azaz, hogy mégis... Mintha ott is volna valaki. . . Ruhája amannak ugyan nem porszínű csukaszürke, hanem barnás zöld.. . Az a másik orosz sebesült. .. Féloldalt felkönyökölve lassan farkasszemet néznek egymással a magyar, meg az orosz, s valahogy belül úgy érzik, hogy ők már nem ellenségek, hanem szegény, szenvedő emberek. . . A halál tornácában szétfoszlik az emberek közötti különbség... Az utolsó nagy elkészüléskor nincs nemzetségbeli, nyelvi, rangi és uniformisbeli különbség a halódó hősökben, ott csak emberek vannak. Az orosz nézi a magyart, a magyar az oroszt s lassan elkezdik egymásfelé vonszolni magúidat. Mindketten tudják, hogy most már egyik sem fogja bántani a másikat. Találkoznak. Az orosz mutatja az ujján, hogy hat.. . Elérti mindjárt a magyar a szótlan beszédet s tudja, hogy az orosz azt mondja, hogy hat gyermel van otthon. . . Kezével int a messzeségbe.. . Ott vannak, . . Várják otthon... Hej ha tudnák övéi, hogy mi történik az apával a nagy orosz síkságon... A két sebesült szemében a megértés és részvét köny- nye gyülemlik s csordul el a véráztatott hant felé... Sírnak mindketten .. Az orosz előveszi bütykösét s r gkinálja vele a magyart. Vutki V» benne. Előkotc rássza tarisznyájából a földes, elmorzsázott fekete kenyeret, ketté töri, annak felét is a magyarnak adja... Mintha testvérje volna... Aztán egymás nyakába borulnak, megcsókolják egymást s vánszorognak a kötöző hely felé... Emberi érzések a háborúban sem nyomhatok el. Hiába az ember nem ellenségeskedésre, hanem szeretetre született és rendeltetett. Igaz ugyan, hogy a hosszú jólétben szeretetünk s békénk elsekélyesedik, mint a folyam, ha sok benne a piszok. Mert lerakódik a fenékre. Akkor aztán kotrásra van szükség. Ezt a nagy lélek-kotrást végzi most a háború. Utána tisztább lesz lelkünk, társadalmunk s állami életünk lelke. Meg fogjuk tudni becsülni újból a békét. Csodálatosan új lesz a szeretet prédi- kálása, mert oly sokáig nélkülöztük. Pedig egyesek már unalmasnak találták a háború előtt a Szeretet folytonos beszédét. Most újból megkérdezzük őket: akarjátok-e most már az unalmás szeretetet ? Ha még most sem akarjátok, menjetek el a nagy orosz síkságra, nézzétek ki az egymásba boruló ellenségek támolygó járásából, mi állandóbb a világon, a
