Harangszó, 1913-1914
1914-01-11 / 12. szám
1914. január 11. HARANGSZÓ. 93 ger keresésére indultak. Közel s távol semmi és senki. Már éjjel lett és semmi eredmény. Félelemmel és rettegéssel tértek haza, hogy mi történhetett Bräuningerrel s az egész éjjel töltött fegyverrel vigyáztak a ház ajtajában. Semmi. Lefeküsznek, de nem tudnak aludni. Másnap újból kutatnak egész nap, harmadnap újra bejárják az egész vidéket, semmi nyom, semmi jel, semmi ... semmi 1 Hátha fogságba hurcolták Bräuningert ? Nem lehet, hisz tudják az indiánusok, hogy az állam halálbüntetést mér azokra, kik fehér embert fogságban tartanak í — Erre elhagyták missziói állomásukat s a közeli városkába vonultak vissza. Hetek múlva jön egy ember, s jelenti, hogy hallotta az indiánu- sotkól az esetet. A hat indiánus nem a barátságos ukalala törzsből való volt, mint akiknek kiadták magukat, hanem a hunkpapa törzsből. Eltökélt szándékuk volt, hogy megölik a 3 fehér hittérítőt. Azért ölték meg Bräuningert először, mert főnöküknek látszott. Aeon a területen más nem lakhatik, csak indiánus! A puskát számára töltötték meg. Mikor Bräu- ninger társával hozzájuk ért, egye- netlenkedtek: egyikük folytonosan lőni akart, míg az 5 lebeszélte, hogy ne tegye. Ugyanez az indiánus sürgette erősen, hogy a másik kettőt is meg kell ölni s ha társai követték volna, meg is tette volna. Mikor Bräuninger egész közel volt hozzá, társainak azt mondotta, hogy most van a jó alkalom, ő nem halasztja máskorra. Nem is halasztotta. A lövés eldördült s Bräuninger véresen bukott a földre. A golyó hátgerincét roncsolta szét. Hiába igyekezett felegyenesedni. Ekkor valamennyien rárohantak, arcát összemetélték, agyonverték s a hullát a folyóba vetették. Semmijét sem vették el, csak puskáját. Holttestét nem lelték meg soha. Bräuningert az Úrnak munkamezején érte a mártírhalál, kötelessége teljesítése közben. Halála nem emberi esetlegesség, hanem az Ő akarata. És legyen meg az ő akarata. Az Úr adta, az Úr vette is el, áldott legyen az ő szent neve. De legyen áldott a vértanú is, nyugodjék bár a folyó sirmedrében, vagy a tenger fenekén jeltelen rög alatt. Mi pedig tekintsünk fel kegyelettel elsárgult, fakó képére, egyedüli földi maradványára, melyet hazája földjén őriznek, ott, ahol valamikor tanult, ott a töviskoszorú alatt.. . Ami erősebb az embernél. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Kilencedik fejezet. Charles Radó bankár. Istenes Mihály nem tartott sokáig a magyarokkal. Nem ment velük templomba s lassanként az egyletből is elmaradt. Ha a gyárból kijöttek, neki mindig külön útja akadt, úgy hogy néhány hónap múlva egészen elidegenedtek tőle. De ő ezt nem bánta, sőt inkább örült neki. Most is egyedül ballag végig a villámfényes, emberektől nyüzsgő utcákon. Úgy magával sodorja a nagy áradat, mint a sebes folyású patak vize az erőtlen falevelet. Ugyancsak igyekeznie kell annak, ki nem akarja, hogy maga elé tűzött irányából kizökkentsék. Néha meghúzódik egy- egy kapu mellett s ott tűnődik. Mit csináljon azzal a pénzzel ?... Most már annyira elveszi nyugalmát, hogy éjszakai pihenése sincsen. Nem is száll addig csöndes álom a szemére, mig valamelyik, bankban el nem helyezi. A hét elején beváltotta a magyar pénzt amerikai pénzre. Azután elment a postatakarékpénztárba s be akarta tenni egy könyvre Azt is ki- okoskodta, hogy nem a nevére teszi be, hanem valami álnévre s kiköti, hogy csak annak fizessék ki, aki a titkos jelszót, — Hungária — megmondja. De bizony nagy csalódás érte. A postatakarékpénztárban azt mondták, hogy ilyen nagy összeget egyáltalában nem fogadnak el. Minden hónapban csak 200 dollárt tehet be, többet nem. Istenes rosszalólag csóválta a fejét. — Hát azután micsoda kamatot fizetnének az urak ?. . . — Két százalékot, — volt a kurta válasz. Két százalékot. . . sopánkodott. Otthon négyet, de meg ötöt is megadnak. Még örülnek is a takaréki urak, ha pénzt visznek hozzájuk. Itt meg kurtán furcsán elbánnak az emberrel, a pénzét el se fogadják, azután csak hitvány két százalékot Ígérnek érte. Már most mit csináljon ? Hogy elégedjék meg ilyen kevés kamattal ? Egyszer mikor az utcán lökdöstette magát, az egyik kapubejáraton aranyos címtábla vonta magára figyelmét. Talán ezen is elsiklott volna, ha néhány magyar szó meg nem böki a szemét. „Kárpát bank. Radó Károly bank- és bizományi üzlete. Magyar bevándorlók irodája. Pénz átutalások- és kamatoztatások előnyös feltételek mellett.“ A magyar felírás mellett ott állt az angol is: „Charles Bado Banker.“ Hopp 1 ez az én emberem! gondolta magában Istenes. Jó kamatot ad és még hozzá magyar ember, hát könnyen megértjük egymást. Azóta már vagy tízszer körülmászkálta a házat, a festett ablaküvegen is igyekezett bepislogni, de hiába, semmitse látott. Ma is, majdnem hogy a gombjain számlálta ki: bemenjek, ne menjek ... Egyszer csak kemény elhatározással végigmegy egy oldalutcán s lihegve megáll Radó Károly iroda- helyisége előtt. Egy pillanatig gondolkodik, azután benyitja az ajtót. A széles, tágas szobát egy üvegfal két részre osztja. A rácsos belsőrészen magas állóiróasztaloknál, nagy könyvekre hajolva három borotvált arcú fiatalember dolgozik, a háttérben két leány zörgeti az Írógépet. A rácsos kerítésben homályos üvegü ablakokon aranybetüs felírás irányítja útba az érkezőt. A felek szobája üres. Istenes Mihály ajtócsapására s erős lábcsoszogására telnéz az egyik hivatalnok s így szól: — Do you please ? Istenes a fejét rázza s elmondja egész angol tudományát, ami a nagy városban ráragadt: I am hungarian ! A férfi biccentett fejével, azután intett a másik borotvált arcúnak, aki odalépett s magyarul megszólította: — mit kíván jó ember?... — A pénzemet szeretném betenni. — Mennyije van?... Istenes körülnézett, azután odaElmaradottnaktekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti, be egy-egy ialu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisí- ®tlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői for, a. a na liclä. ju tcniijuajL, a műig <uum a.üz.uui iur- j» ujj n • ■ ■ — dúljanak útbaigazításért a ..u.<~ — i — ......... : J Levélcím : a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 12 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió korona évi forgalommal. = HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
