Harangszó, 1913-1914
1914-12-28 / 10. szám
hogy megbolondultam. A megmaradt pénzemen ennivalót, meg játékszereket akartam venni. De minden üzletet zárva találtam. Persze, ma senki sem kóborol az utcán, ma senki sem keresi a boltokat. Ma mindenki megelégedett és boldog. Csak én vagyok olyan, mint a kóbor kutya! Csak nálam nincs harapni való, csak nálam nincs boldogság! Elkeseredten értem haza. De Isten jósága végeden ! íme, amit én nem szerezhettem, azt meghozta más. Beleszóltam a beszédbe: — A kis Jézuska küldte! Az ember meghatva fogta meg a kezemet. — Igen. A kis Jézuska küldte! Hála és köszönet neki érette! De íme uram, önnek meg szentül fogadom e percben, hogy elhatározásom szilárd. A jobb útra térek, kártyát kezembe soha nem fogok! Megbecsülöm magamat és gondját fogom kétszeresen viselni a családomnak, csakhogy helyrehozhassam mind azt a vétket, amit ellenük eddig elkövettem. Úgy éljek, amint megtartom fogadásomat! Melegen megráztam a kezét. — A jó Isten adjon magának ehhez erőt és kitartást! Az asszony meg odaborult a férfi keblére s boldogságában ott zokogta ki magát. A Megváltó születése hát ide is boldogságot és örömöt hozott. A szivek bensejében lobbantotta lángra a karácsonyfa tüzét, a szeretet melegét. * Újra kint voltam az utcán. Néma csend fogadott. Aludt a falu. Aludt a természet. A szél elállt. Csak a hó hullott alá nagy pelyhekben. A természet e néma, fenséges csendje megkapott. Valami csodálatos érzés járta át a bensőmet. Egy pillanatra megálltam. Körülnéztem. Az egész mindenség hódolt a világ Üdvözítőjének. És e pillanatban meg- éreztem, hogy megszületett a Megváltó ! Halleluja! Halleluja! 76 A biblia. A brit és külföldi bibliaterjesztő társulat 1912—1913. évi működéséről szóló jelentésben sok örvendetes és sok szomorú adatot találunk. Ha mást nem veszünk, csak azt az egyet, hogy a 450 nyelvre lefordított bibliát HARANGSZÓ. ez idő alatt közel 8 millió példányban terjesztették el, úgy már ez maga elismerésre indít a társulat, magasztalásra a jó Isten iránt. Több mint 1200 bibliaárus munkálkodott a szent munkamezőn. A társulat évi kiadása 6 millió 436 436 kor., bevétele 6 millió 413.232 kor. volt. Amint az már úgyis ismeretes, hasznot sohasem keresnek. Jellemző példának megemlítjük, hogy a maláj ujtesta- mentom előállítása 4 kor. 75 fillérbe került, mégis 75 fillérért árusítják. Vagyis minden példányra ráfizetnek 4 kor.-t. Örvendetes jelenség, hogy majdnem minden országban emelkedett az eladott bibliák száma. Sok helyen igazán váratlan támogatásra talált a szentkönyv. Oroszország némely részében a bibliaárusok vasúti ingyenjegyet kaptak, hogy szabadon utazhassanak. Az egyik katonai ezredben napiparancsba foglalták, hogy a bibliát mindennap olvasni kell. Törökországban s a balkáni államokban a háború alatt szintén nagy örömmel fogadták a bibliát. A kórházak betegei is gyönyörűséggel olvasták. Annál nagyobb szomorúság fogja el szivünket, midőn arról olvasunk, hogy katholikus országokban mi mindent elkövetnek a biblia elnyomására. Vannak ugyan kath. papok, kik eltűrik a bibliaterjesztés szent munkáját, de még többen, kik gyűlölettel elfojtják. Magyarországon egy kath. pap azt mondta a bibliaárusnak. hogy a biblia a pápa átka alatt van, azt nem szabad olvasni. A bibliaárus így felelt: „Jobb volna, ha a pápa a pálinkát és az átkozódást sújtaná átokkal, de a bibliát békében hagyná.“ Nagyon szomorú, hogy e tekintetben a velünk szomszédos Ausztria vezet. Erről a jelentés azt mondja, hogy „a kath. türelmetlen és uralkodni vágyó szellemnek sehol sincs szabadabb keze, mint Ausztriában. Újra és újra meg kell győződnünk arról, hogy a hatóság előtt gyűlöletes a mi munkánk.“ Alsó- Ausztriában letartóztattak egy bibliaárust, mert egy embernek, — ki nála bibliát rendelt, — bibliát adott el. Lefoglalták minden készletét s még pénzbírsággal is sújtották. Hazánkban emelkedést mutatnak a számok. 1911-ben 150.273, 1912— 1913-ban 164.657 példányt adtak el. De szomorúan említik, hogy sokfelé nagy a tudatlanság és a pálinka hatalma. Az egyik magyar bibliaterjesztő élményei közül itt közlünk néhányat: Mindennapi kenyér. Bibliaárus: „Kérem, vegyen bibliát.“ A polgár: „Nincs szükségünk bibliára, hanem kenyérre.“ Bibliaárus: „Az ember nem csak kenyérből él, szüksége van Isten Igéjére is. Ha Isten akaratát ismerni akarjuk, olvasnunk kell Isten Igéjét.“ A polgár: „Oh, a pap olvassa minden vasárnap a bibliát, azért megyünk templomba.“ Bibliaárus: „Ha csak vasárnap eszünk, úgy éhezünk a többi napon. Minden nap kell ennie, hogy teste el ne pusztuljon, éppen igy kell lelkét is naponta táplálnia, különben éhen hal.“ Ezután a bibliaárus felolvasott neki és a többieknek, akik közben köréjük csportosul- tak, a Szent írásból egy részt. Tetszésüknek hangosan adtak kifejezést és sokan vettek bibliát vagy új testamentumot. Az átmeneti forrás. A K. felé vezető út, hegyek között, meredeken megy felfelé. A bibliaárus elláradva, leült egy forrás mellé, hogy kipihenje magát egy kicsit. Egy öreg férfi közeledett a forráshoz és a friss víztől felüdülve, hálát adott Istennek. Erre leült a hibliaárus mellé és beszédbe elegyedett vele. Amikor meghallotta, hogy az, akivel beszélget, bibliaárus, arca örömtől sugárzott. Kezet fogott vele és hálát adott Istennek, hogy végre bibliához juthatott. Addig nem tágított, amíg a bibliaárus vele lakására nem ment, ahol kellemesen töltötték el idejüket. Felolvasás egy csoport embernek. A bibliaárus egy kis román faluba ért s megkezdte munkáját. De a pap ellenségeskedést szított, úgy hogy a nép ki akarta űzni a bibliaárust a faluból. Ez azonban nem rettent meg és kijelentette, hogy mielőtt kötelességének eleget nem tett, a falut el nem hagyja. Mikor e halált megvető elszántságot látták, nem tudták, mitevők legyenek, mire a hatóság kiküldöttei is megérkeztek. Most már óriási népcsoport gyűlt össze. Erre a bibliaárus elővette a Szent írást és olvasni kezdett belőle. Nagy csend lett azonnal és figyelemmel hallgatták az Igét. Végre lassan oszlani kezdtek, sőt sokan távozásuk előtt vettek valamely Szent írási könyvet. Egy másik bibliaárus egy megkapó esetet beszél el egy emberről, aki a 119. Zsoltár 18. versét hallotta .:neg: Nyissad fel szememet, hogy láthassam törvényed csodálatos dolgait. Kraftnak meg kellett ezt néhányszor ismételnie, mig ez az ember könyv nélkül nem tudta. Ezután vett magának a bibliaárustól bibliát és kijelentette, hogy valahányszor az új bibliájából olvasni fog, megelőzőleg mindig e verset fogja imádkozni. Pálinkásüvegek és templombajárás. Néhány erdélyi faluban a bibliaárus ismételten kiüresítette táskáját és igazán öröm hallani, minő szívesen fogadták őt az emberek. Egy kis falucskában a pap segítségével 120 példányt sikerült eladnia. Nagy sajnálattal beszél arról, hogy bár a nép a legszegényebb sorsban él, mégis nagyon iszákos. Egyesek annyira a pálinkához szoktak, hogy a templomba is elviszik magukkal a pálinkás üveget. Egyszer volt alkalma látni két asszonyt, amint azok templomba mentek, a hátukon teherrel és kezükben a pálinkás üveggel. Amikor megkérdezte őket, miért viszik az ördögöt a templomba, ijedt arcukat a hátukon levő teherre fordították. A bibliaárus válaszul azt mondta nekik, hogy nem azt a terhet gondolja, hanem hogy az ördög bizonyosan a pálinkás üvegbe bujt. 1913. december 28.
