Harangszó, 1913-1914
1914-12-28 / 10. szám
1913. december 28. HARANGSZÓ. 77. Karácsonykor. Miért örvend magas égben Angyalok serege? Mi örömhír száll a légben, Mellyel hegy és völgy tele? Kegyes párnak messze távol Gyermeke született, Bölcsője lett piszkos jászol, S kit Isten Úrrá tett. Óh szent zálog, szép ígéret Előtted térdelünk ; Esdve, áldva kérünk Téged, Az életben légy velünk. Drága gyermek, üdv bimbaja, Tedd lakoddá szívünk; Hasson hozzád keblünk jaja, S ne rendüljön hitünk. Te légy lelkünk templomában Ragyogó oltárkép; Harcolj értünk léthonában, Ha dühös vész foga tép. Isten fia, hős vezérünk Vesztünk nem akarod, Bün-örvénybe hogyha érünk, Nyújtsad felénk karod. Születésed fényes napja Nekünk, kik bujdosunk, Remény-horgonyt kelti, adja: Lesz mennyben majd honunk. Állj őrt Jézus végóránkban, Hogy tartsuk hűségünk; Szent neveddel szünkben, szánkban Lehessen jó végünk. Óh mi édes az a tudat, Hogy föl égbe szállunk; Színről látjuk Őt, az Urat, S egymásra találunk. Gindly János. Ami erősebb az embernél. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla, Hetedik fejezet. Amerika földjén. Dömötör a Magyar Menház felé vezette őket. Amint ráléptek a Bro- adway-re, beleszédült fejük a rettenetes zűrzavarba. Csak a két oldalt égnek meredő 30—40 emeletes házóriások álltak nyugodtan helyükön, de egyébként minden forrongott a széles, egyenes úttesten. Nyugodt járású embert bizony egyet se lehetett látni. Rohant mindenki, mintha ellenség üldözné. Finom ruháju, előkelő urak ás asszonyok, egyszerű zubbonyú munkások ezrei hullámozták be a széles utat, fülsiketítő zajjal robogtak ^ kocsik, társzekerek dübörögtek, tülkölve zúgtak az autók, a villamosok, ‘^ág a házak felett is zakatoló vona- tok száguldtak s vitték az emberek százezreit. Az úttestek közepén s a kereszteződéseknél ott álltak a rendőrök s kicsiny botjuk felemelésével igazgatták az óriási ember- és kocsitömeget. Intésükre hosszú kocsioszlopok álltak meg s időt engedtek a más irányba menő ember- és kocsitömegnek. Szándékosan-e, vagy pedig csak a nagy emberáradat szorította-e bele az öreg Dömötört, egyszer csak a Broad Streeten voltak. Itt meg olyan zűrzavar tombolt körülöttük, hogy alig tudták elviselni. A gyalogjáró szélén egyik helyen óriási keztyü, a másikon hatalmas facsizma, vagy a levegőből lelógó óriási kalap állította meg a járókelőt s figyelmeztette az ott levő üzletre. Az út közepén kiabáló embertömeg hadonázott, ide-oda szaladgáltak s mindenféle kézjeleket mutogattak a házak ablakain kikönyöklő embereknek. Dömötör később megmagyarázta, hogy ez New-York utcai börzéje, itt adják el meg veszik a legtöbb értékpapírt, itt csinálják a legtöbb üzletet. Csak a negyedik utcában lélegzet- tek fel, ahol egy kissé elcsöndesedett a nagy város lármája. Egy pillanatra megálltak s összenéztek. Mindegyikről szakadt a verejték. — Na, itt még három utca befutása is nagyobb munka, mint otthon egy öl fa felvágása. Úgy remegnek a lábaim, mintha három határt begyalogoltam volna 1... A menházban tisztességes szállást kaptak. Másnap reggel azután Dömötör maga köré gyűjtötte a magyarokat. — Emberek, így szólt, az idő pénz, nincs vesztegetni valónk. Mindennap ezer és ezer új bevándorló jön, sietni kell, nehogy elfoglalják előlünk a helyet. Akik biztosra jöttek, könnyen vannak, csak egyszerűen jelentkeznek munkaadójuknál. De akiknek nincsen biztos kenyerük, azoknak hamarosan munkát kell keresni. Mert hiába van itt az a sok gyár, iparvállalat, bánya, azért néha mégis csak nehéz munkát találni! Most pedig álljanak jobb oldalt azok, kiknek van biztos kenyerük ; balra meg azok, kik még csak ezután akarnak munkát keresni. A kisebb rész jobb oldalt sorakozott. Köztük voltak az összes turóc- megyeiek. Egy vidéki szénbányához szólt a szerződésük. Aznap délben kellett jelentkezniük a bányavállalat new-yorki irodájában. A nagyobb rész baloldalt szorongott, azoknak még ezután kellett munkát keresni. Az ingyen földesek mégegyszer megpróbálkoztak s megkérdezték, hogy vájjon igazán nem kapnak-e ingyen földet? Pedig 20 koronát is fizettek. Mikor megtudták, hogy ez is csak ámítás volt, igen összeszorították az öklüket s igen cifrán emlegették a szentkép- árust. Az emberek mögött, az ablakmélyedésben magára hagyottan sirdogált a halvány arcú Marinka. Kezét arcára szorította s vállait megremegtette az elfojtott zokogás. Amint egymagában sirdogált, olyan volt, mint egy hajladozó virágszál, mely mellől kiszakította a nehéz vihar a biztos támasztékot. — Hát te hova mégy szegény lányom, kérdezte részvéttel Dömötör bácsi. Elmégy a tieiddel a kőszénbányákhoz ?... A tót lány csak a fejét rázta. — Könnybe borult tekintetét esdeklőleg emelte Dömötörre, s olyan némán könyörgött, hogy az embernek megesett rajt a szíve. Az egy kicsit gondolkodott, azután szeretettel megsimogatta az arcát. — Hát velem maradsz lányom ?... Azt se bánom, oda veszlek szívesen, legalább lesz tisztességes otthonod. Te meg szárnyaid alá veszed az én apátlan-anyátlan kis unokáimat s leszól édesanyjuk. Mikor aztán hazamehetünk, akkor jössz te is velünk. Ha jól viseled magadat, az Isten is megáld, én is melléd állok 1... Hogyan történt, hogyan se, Marinka lehajolt s hirtelen megcsókolta Dömötör kezét. — Még magukhoz is volna egy szavam, mielőtt elválnánk, szólt az emberekhez. A munkában ne legyenek válogatósak, mert különben köny- nyen kenyér nélkül maradnak. Azután olyan szállásra menjenek, ahol van becsületes élelmezésük és tisztességes fekvőhelyük. Sokat dolgozni csak akkor lehet, ha a testnek is megadják a magáét. Igyekezzenek megtanulni angolul, mert amíg ennek a népnek nyelvét nem beszélik, addig munkaerejüket kihasználják ugyan, de magukat soha meg nem becsülik. És végül még kettőt kötök a lelkűkre. Vigyázzanak, nehogy lelketlen kalandorok visszaéljenek a maguk tájékozatlanságával. Csak ismerősöknek higyjenek, csak a hatósági emberek szavára hajoljanak, csak nagy megfontolás után írjanak alá írást vagy kötelezzék magukat valamire. Ha pedig pártfogóra, védelmezőre van szükségük, menjenek bizalommal az osztrák-magyar konzulhoz, az majd megvédelmezi érdekeiket. De azután arról se felejtkezzenek el, hogy egymást is támogatniok kell. Ha különböző nyelven beszélnek is, legyenek mind jó
