Harangszó, 1913-1914
1914-12-28 / 10. szám
IV. évfolyam 1913. december 28 10-ik szám VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona.—Az előfizetési díjak, kéziratok ée mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasv&rmegye) küldendők. — Előfizetést elíogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Pohánka Margit: Jövel Messiásunk. (Vers.) — Novák Gyula: Az élet karácsonya. — N, Szombath Ernő: Karácsonyi történet. (Elbeszélése — A biolia. — Gindly János: Ka.ucsonykor. (Vers.) — Kapi Dclu: A.i.i erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — A bibliai rejtvények megfejtőinek névsora. — Ország-Világ. — Persely. Jövel Messiásunk! ... Biborbársonyon, koldusrongyon által Közéig Krisztus dicsfényes glóriával... Üdv- s szeretetnek örök Messiása! Jöttére eloszlik a köd, a homály. S halk szimfonikus égi zene harsan, Követvén ötét mind amerre jár. Jön... közéig... és megtér a szívekbe, — Bús elhagyatott hogy ne legyen egy se! Kőkemény rideg ágyán A koldus is beh’ gazdag megnyugvást lel Karácsony éjszakáján! Várunk, mint a pásztorok egykor régen Ama nagy bethlehemi születésen ... Jövel Messiásunk! Lásd: nem apadtak a keserű könnyek; Varázsold át te mosolygó örömnek. — Megbocsátás, béke — örök Messiása — Még tusákat viv a bűn és erény. E tülekedő, kincsvágyó világban Lásd oly sok most is az árva s szegény! De a panasz-szók ma ím elcsitulnak! Milljó angyalkéz hó-virágokat hullat. S ha leszáll a szent este, Fenyő-illatok, — színes gyertyafény közt Áldás-osztón lebegsz te. Ahányszor a földön ádáz harcok kélnek: " szüless meg újra az emberiségnek; Jövel Messiásunk! POHÁNKA MARGIT. Rz élet karácsonya. Irta : Novák Gyula. Aki az emberiség történetét felületesen nézi, nem lát egyebet, mint össze nem függő események sorozatát. Azonban ha magasabb szempontból, az örökkévalóság szempontjából vizsgáljuk a világot, megsejtjük a láthatatlan kezet, amely az emberi szemek előtt elrejtett fonalakból szövögeti a jövendőt. Megsejtjük, hogy az emberiség története egy bizonyos célhoz vezet, és hogy a fejlődés folyamán elérjük a határt, ahol két időszak érintkezik. Ilyen határkő különösen az, amikor a keresztyénség uralma megkezdődött. Nagy és hatalmas nemzeteknek kellett addig bevégezni pályafutásukat és eltűnni a múltak ingerébe. Az ősidők Hellasza, a m 'eltség és művészet hazája csak rmjaiban emlékeztet még a pogá ■ világ egyik leghatalmasabb orszá i. Róma, a héthalom 1 városa, amely uralkodott az akkor ismert világ legnagyobb részén és hajdan híres volt igazságszereteté- ről és tudományáról, a gazdagság fejlődésével megingott, a rothadás jeleit piutatta és végül bukni volt kénytelen. Hova tűnt az olympiai istenekbe vetett hit? A nép nem tudott már bízni azokban az istenekben, akiket a római társadalom saját bűnével ruházott fel. Az oltárra nemsokára a Cézárok kerültek; majd amikor a nép ezektől is elfordult, mert csak a bűn megtestesítőjét látta bennük, oltárt emeltek az ismeretlen Istennek. A népek tömege világosság, békesség, megváltó után esengett. Elkövetkezett az idők teljessége. És ekkor a galileai tenger partján szegény halászok között próféták emelkedtek szólásra. Üdvöt hirdettek, amely Kelet felől lesz eljövendő. Ézsaiás megjövendölte, hogy elkövetkezik az az idő, amikor az oroszlán és a bárány egy barlangban laknak és kis gyermek vezeti őket. És a prófécia beteljesült. A pásztorok előtt feltűnt a csillag, amely Bethlehem városába vezérli őket és megszólalt az angyal igéje: „Ne féljetek, mert megszületett néktek a Megtartó a Dávid városában.“ És leborult a nép a jászol előtt, amelyben a Megváltó, a gyermek Jézus pihent. Azóta alleluját zeng a kérész-
