Harangszó, 1913-1914

1914-11-30 / 06. szám

44.

HARANGSZÓ.

1913. november 30.

ába iparkodtam, nem tudtam hajóra jutni. Emlékeznek rá, hogy mikor a kisgőzösre szálltunk, arra jobb felé láthattak egy nagy-nagy gyárformát. Az egy hajógyár volt. Hát ott dolgoztam egy álló esztendeig. 4000-en voltunk. Hatszor annyian, mint otthon a falunkban. Én azonban nem ácsolni akartam, hanem világot tapasztalni. Végre egy emberséges magyar hajóstisztnek megesett rajtam a szíve. Szólt a kapitánynak egy jó szót s felvettek a tűtők közé. Az igaz, hogy megszenvedtem odalenn abban a tüzes pokolban 1 Dehát nem erről akarok most beszélni, hanem azt akarom megemlíteni, hogy akkoriban a raktárfelügyelő — szintén magyar ember — végigvezetett az összes raktárokon s elmagyarázott mindent. Hát mondhatom emberek, szemem szám elállt a csodálkozástól. Hajónk a miénknek csak fele volt, mert 1630 embert szállítottunk. És mégis 20 ökörnek, 15 borjúnak, 30 üszőnek, 15 disznónak, 1500 szárnyasnak megfelelő hús volt a hűtőkamrákban; vittünk 1700 font halat, 400 font füstölt nyelvet, 1300 font vajat, 3000 liter tejet, 8300 font gyümölcsöt. És még kitudná a sok mindent elsorolni, a sok zöldséget, burgonyát, lisztet. Arra is emlékszem, hogy mennyi innivalót vittünk. 400 ezer liter vizet, 12000 liter bort, 15000 liter sört hordókban, 3000 üveg sört. Bizony rettenetes sok mindennel felrakodik az ilyen hajó I Hát azt tudják-e, hogy akkoriban a mi hajónk naponként 572000 kgr. szenet fogyasztott. A szénkamrákban 5 millió kgr. szén volt felhalmozva. Beleszédült az ember, ha végigjárta a sokféle kamrát, raktárt s a víz alatt levő helyiségeket. De ezek után elképzelhetik azt is, hogy milyen nagy rendnek kell az ilyen hajón lennie, hogy minden jól elférjen!...

Az emberek csodálkozva hallgatták Dömötör beszédét s bámulattal jár- tatták végig tekintetüket a nagy úszó városon.

Egy hajóstiszt jött hozzájuk. Egykettőre megcsinálta a beosztást. Külön rakták az asszonyokat, külön a férfiakat, külön a családosokat. A fafekvőhelyek egymás fölött voltak elhelyezve, arra tették a szegényes, vékony ágyneműt. A hajóstiszt azt is megmondta, hogy melyik csoporthoz melyik mentőcsónak tartozik. Egy mentőövet is leakasztott s megmutatta, hogy hogyan kell felcsatolni. Jó ilyesmit tudni.

Alkonyaikor meghúzták vacsorára a csengetyüt. Mindegyik odatartotta

bádogedényét s abba nagy vedrekből belemerték ételüket. Kóstolgatták kanálvégről, de csak nem csúszott le torkukon. Tudja Isten, micsoda nemzetbeli szakács mi mindent beleka- varszolt abba. Egy tejfölös szájú siheder lecsapta a kanalát. — „Állatnak való ez, nem embernek 1.. “

— Eszöl még rosszabbat is 1... szólt csöndesen Dömötör.

— De bizony igaza van 1 vették pártfogásba néhányan. Nálunk a disznók is különbet esznek 1

Dömötör a vállát vonogatta. — Ha nincsen más vágyódástok, hanem csak hogy jól egyetek, akkor kár volt eljönni otthonról. Mert sok mindent nem tud a magyar. De enni, azt tud emberül I..

Kedvetlenül mentek régi helyükre. Tornyos hullámok ringatták jobbra- balra a hajót. Az emberek homlokát kiverte a verejték, fejük zúgott, tagjaik elzsibbadtak.

— No, csak elő a sligovicás üveggel. Máskor félméreg, ilyenkor félorvosság !

A pálinka tette-e, vagy hogy a szürkület rájuk borította szárnyait, nyiladoztak az ember-lelkek s közelebb húzódtak egymáshoz.

— Sohasem jöttem volna, ha át- vehetem az apám birtokát! De hát nem jöttem ki az öreggel 1. . mondja egy tiszaparti legény.

— Csak légy kinn két hónapig — szól Dömötör, — majd megcsókolnád az édesapád kezét, mit most eltaszítottál.

— Úgy bizony, — helyeselnek az öregek. De a legény hánya-vetin vonogatja a vállát.

— Engem az adósság vert ki. Itt akarom kikereskedni a törlési nyugtámat, — folytatja egy másik.

— Azt már megteheted, — nyugtatja meg Dömötör. Mert az amerikai pénz Amerikában nem sok, hanem ha haza küldöd, akkor sokat ér.

— Ha az Isten megsegít, — szólal meg Földes Balázs — én birtokot veszek. Otthon eladtam mindenemet és kinn akarok maradni.

— Akkor mi fordítva csináljuk, szólt Dömötör, mert én meg Amerikában adok el mindent, hogy haza mehessek.

— No, ha nem nézném öreg korát, azt mondanám, hogy nem okosan tesz kegyelmed. Nézze csak ezt a nyomtatott Írást, megvan benn aku- rátusan mondva, hogy ingyen birtokot kapunk, éppen csak hogy a csatornázási költséget kell fizetnünk. Otthon drága pénzért sem kapunk '

földet, itt meg ingyen adnak. Bizony meg lehet itt gazdagodni!

— Én mégis eladom a birtokomat.

— Mennyije van ?

— Lehet vagy 120 hold.

— És mennyiért adná, — kérdezi tovább a magyar.

Az öreg Dömötör elnéz a fejük fölött s csöndesen szól, mintha csak magának mondaná: — ha otthon 15 holdat kihasítanának, odaadnám.

Hirtelen belevág a hallgatag Istenes : — én megveszem I.. .

— Te Mihály?., kérdezik csodálkozva marosujlakiak. Hol van neked 15 holdad ?

— Venném, adósságra, feleli zavartan Istenes. De meg úgyis minek ? Kapok én a Kelemen földjéből.

— Úgy sem adnám. Próbáljanak kelmedék máshol szerencsét, mondja elgondolkodva. Mi csak négy házzal vagyunk, kertünk végében mégis 23 sirhalom van felföldelve.

Földesék Julcsája odadörgöli kis arcát Dömötör karjához.

— Dömötör bácsi, melyikben lakik Pista, meg a Juci?..

— Az emeletesben, kicsi lányom.

— És az anyjuk, meg az édesapjuk ?. .

— Azok a kert végében, mély, keskeny, kicsiny házban.

— Mit visz Dömötör bácsi a Pistának, meg a Jucinak ?

— Huszárkardot, forgós csákót, magyar viganós babát.

— Hát az anyjuknak, meg az apjuknak ?

— Egy zsákocska magyar földet.

Kis idő múlva hozzátette; — de

adok magyar földet a gyerekeknek is! Istenemre, adok nekik otthon magyar földet 1

Csöndesség szállt az emberekre. Görnyedve húzódtak össze, fejüket csüggedten mellükre horgasztották.

Szivük elszorult s torkukat ismeretlen érzés szorongatta. Hívatlan könny szivárgott szemükbe s azon a fénylő cseppen keresztül különös dolgokat láttak. Szalma fedeles kis házat, eperfás udvart, tiszta nézésű asszonyt, mosolygós képű gyerekeket. És látták saját magukat, amint földjükről hazatérnek; az asszony ráteríti a sima asztalra a magaszőttet, a gyerekek odajönnek imádkozni. És leiköket körülöleli egy édes melegség: az otthon boldogsága.

Egy rekedt hang megszólalt: — merre is van Magyarország ?. .

Az öreg Dömötör kinyújtotta kezét: — arra 1..

Lassan megfordultak mindannyian