Harangszó, 1913-1914

1914-11-30 / 06. szám

1913. november 30.

HARANGSZÓ.

45

s összeszorított ajakkal, égő szemekkel néztek a messze alkonyatba, néztek, néztek arra felé, ahol van egy darab föld, melyről azt mondják: az én hazám!

(Folytatjuk.)

Olvassátok a bibliát.

Zsolt. 119., 105. x

lói biblia a házban nincs, Tanyát a sálán tttátl ott, Hiányzik ott a leoföhh kincs, De Isten nem lei hajlékot

November 30. vasárnap, Ján. 1, 1 — 9. December 1. hétfő, „ 1, 10—18.

„ 2. kedJ, „ 1, 19—28.

„ 3 szerda, „ 1, 29—34.

v 4. csütörtök, „ f, 35—42.

„ 5. péntek, „ 1, 43—51.

, 6. szombat, „ 2, 1 —12.

Imád ed din útja Krisztushoz.

Irta: Báró Podmaniczky Pál.

(Folytatás.)

Meghasonlott lélekkel tért vissza Agrába. Szeme egyre jobban megnyílt. Meglátta azokat az undok fekélyeket, amelyeket a mohamedán kegyesség véd és takargat. Látta, hogy azok a „szentek“, fakirok, zarándokok, hittudósok, akikért úgy rajongott, sokszor a legocsmányabb bűnök fertőjében hevernek. Látta, hogy a kegyeskedésnek rugója bizony legtöbbször nem ,a békesség után való vágyakozás (mint nála), hanem a pénzvágy és a hiúság. Hite a mohamedánizmusban teljes hajótörést szenvedett. S a mohamedánizmussal együtt leszámolt minden más vallással. A keresztyénséget, azt hitte, hogy eléggé ösmeri a mohamedán irók vitairataiból és nem sokat tartott felőle. El is határozta, hogy teljesen fel hagy az igazság keresésével. Úgy vélte, elég lesz, ha azt az ismeretlen Istent, a kinek teljes ismeretére eddig hiába törekedett, továbbra is tiszteli és, amennyire lehet, igyekszik lelkiismeretének tanácsa szerint az ő akarata szerint élni. Azt remélte, hogy ily módon helyreáll idővel benső világában az összhang és sokat szenvedett, küzdött lelke megnyugodhatik. Csalódott. Az a sovány bölcseség, amellyel lelkét ki akarta elégíteni, éppen akkor hallgatott mélységesen, a mikor a legnagyobb szükség lett volna vigaszára. Ha a halál, az ítélet, az örökkévalóság gondolata magános órákban hívatlanul elébe toppant, akkor érezte, hogy az előtt az ismeretlen Isten előtt minden istenfélelme, jóigyekezete, s bölcsessége dacára Ineg nem állhat. Lelkének békétlensége egyre növekedett. Kimondhatatlanul boldogtalannak, tehetetlennek és elhagyottnak érezte magát. A lélek szenvedései alatt végre a test is össze- roskadt. Beteg lett testileg is, nemcsak lelkileg. Hiába kért az orvosoktól tanácsot. Lelkének nagy baján úgy sem segíthettek.

Agrában sem volt már maradása. Lahoreban, az ottani tanítóképzőben vállalt nyelvmesteri állást. Szétdúlt lélekkel, reményevesztetten ment oda. Nem is sejtette, hogy mint Istennek újjászületett gyermeke, mint új ember új élettel, új reménységgel fogja elhagyni nemsokára Lahoret.

A nagy fordulatot életében két esemény készítette elő.

Az egyik esemény eleinte nagyon jelentéktelennek látszott. Egy beszélgetés volt, amely közte és a lahorei tanítóképző egyik tanára, egy kegyes öreg angol között folyt le. A vallásról volt szó. Imád ed din nem titkolta nézeteit: a vallások valameny- nyien csak az embereknek Istenről alkotott fogalmaiból vannak összeszerkesztve, isteni kinyilatkoztatás nincs, a vallások egyike sem elégítheti ki az ember lelki szükségleteit. Az angol nem kezdett vitát, csak azt kérdezte, hogy vájjon tanulmányozta-e már a keresztyén vallást és arról is így itél-e ? Imád fölényesen, mint aki Ítélete igazságáról feltétlenül meg van győződve, igennel felelt. Az angol erre reá szegezte átható tekintetét és kérdését megismételte. Imádnák erre akarva nem akarva legalább azt be kellett vallania, hogy Ítéletét csak a mohamedán hittudósoknak a keresz- tyénség ellen irt iratai alapján és nem saját vizsgálódása alapján alkotta meg, sőt azt is kénytelen volt beismerni, hogy a bibliát sem olvasta még. Az angol erre teljes nyugodtsággal csak arra figyelmeztette, hogy az ítélet napján aligha fog megállhatni az örök biró előtt, ha kiderül, hogy érzelmét, amely Isten adománya, éppen a keresztyénségnek igazságos vizsgálatára nem használta föl és az önálló vizsgálódás helyett mások ítéletét fogadta el vakon. A beszélgetés eredménye az lett, hogy Imád ed din beismerte Ítéletének alaptalan voltát és megígérte, hogy el fogja olvasni a bibliát. Hogy ez Ítéletén mitsem fog változtatni, arról rendületlenül meg volt győződve.

A másik esemény sokkal jelentékenyebb volt és Imád ed dinre roppant hatással volt. Legjobb barátja Szafdar Ali elhagyta apái hitét és keresztyénné lett. Imád ed dinben erre a hírre fölébredt a mohamedán

türelmetlenség és gőg. Nem tudott belenyugodni abba a ténybe, hogy legjobb barátja keresztyén. Iszonyú, érthetetlen megtévelyedésnek tekintette. Elhatározta, hogy megkísérli, hátha sikerül barátját a helyes útra visszavezetnie. Azzal tisztában volt, hogy csak saját fegyverével győzheti meg, vagyis alaposan meg kell ismernie a keresztyénséget, hogy barátját annak hamis voltáról és tarthatatlanságáról meggyőzhesse. Barátjának áttérése tehát szintén csak azt az elhatározást érlelte meg Imád ed dinben, hogy a bibliát alapos tanulmány tárgyává teszi. Kötelezte erre most már nemcsak az angolnak adott ígérete, hanem a szerinte megtévelyedett barát iránt való szeretet is.

Ily érzelmekkel fogott Imád ed din az újszövetség olvasásához. Nem a saját lelkének érdeke késztette reá, hanem többé-kevésbé külső körülmények és ime az ige még az ő megkeményedett szívén is megmutatta hatalmát 1 Már Máté evangéliumának V. fejezete megragadta. A boldogság nyolc föltételének olvasásakor valami különös, jóleső melegség árasztotta el szívét. A parancsolatok magyarázata mélységesen megszégyenítette és megalázta. Mohamed arra tanít, hogy az ellenséget gyűlölni és tűzzel- vassal irtani kell; Krisztus azt kívánja övéitől, hogy ellenségeiket szeressék és áldják. Mohamed csak a vak „ki- semet“-ről, a könyörtelen sorsról lúd, amely önkényesen, szeretet nélkül intézi az ember élete folyását; Krisztus a mennyei atyáról beszélt, aki rólunk is gondot visel mint a mező liliomjairól és az ég madarairól és a kinek atyai szeretetében megbízhatunk, megnyugodhatunk. Jézus a farizeusok böjtölésének, imádkozásának és alamizsnaosztogatásának hiábavalóságáról szól. Vájjon nem tapasztalta mindezt Imád ed din a saját maga életében is ? Már maga a hegyi beszéd egy hatalmas lépéssel előbbre vitte Imád ed dint: meggyőzte arról, hogy a keresztyénség magasan fölötte áll az izlamnak.

Az újszövetség olvasása által egyre több világosságot nyert. Ngm hiába virrasztott mellette éjszakákon át. Az Úr Jézusban megjelent üdvösség egyre világosabban alakult ki előtte. Keresni kezdte a misszionáriusok társaságát, akik szeretettel vették gondjaikba és segítségére voltak, hogy az üdvösség felé vezető úton egyre tovább jusson. Egy év leforgása alatt elvégezte a kegyelem a maga munkáját Imád ed din sokat vergődött lelkén.