Harangszó, 1913-1914
1913-10-26 / 1. szám
IV. évfolyam 1913. október 26. 1-ső szám VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Szalay Mihály: Reformáció (vers). — Geduly Henrik: A reformátió joga. — Néhány pont a 95 tételből. - Payr Sándor: Zsédenyi István a gályarab lelkész. - Kap: Béla: Ami erősebb az embernél (elbeszélés). — Bibliai rejtvények. Előfizetési felhívás. — Ország-Világ. — Persely. Reformáció. Elemlegetjük egyszer évrül-évre, Mért jött, mi volt a reformáció. A szentírást a népnek visszaadta: Tanulja el s kövesse, ami jó; Ne tévelyegjen balga, vak sötétben, Míg bujdos itt a föld,rögös színén, Biztatgatón vezesse, bátorítsa Botolgó léptit biztos égi fény; Az új kinccsé lett régi rejtett kinccsel Gazdag, szegény lehessen gazdagabb; A szív útját a sok szent el ne állja, Szálljon csak Istenéhez hő imája: Elébe lépni bárkinek szabad. Elemlegetjük ... itt-ott büszke hangon. Pedig mit ér hivalgó ünnepünk? Hazug káromlás olyat ünnepelni, Mit megcsúfol méltatlan életünk. A szentírást ha újra félre dobjuk, Mint megkopott, kiszolgált lim-lomot, S olvasgatása nem gyönyör szívünknek, Csak ránkszabott, lélektelen robot; Ha nem becsüljük ezt a drága kincset S nem fáj, hogy újra porba elmerül; Istent epedve, vágyva nem keressük S nem állunk meg hitünkben emberül; Ha nem vagyunk mi sói e világnak, Csupán a számunk nagy: több millió; Ha jobbak nem vagyunk más emberek- Afinek volt akkor reformáció ? [nél: SZALAY MIHÁLY. A ref ormáció joga. Irta: Geduly Henrik püspök. Minden lélek saját üdvét munkálja. Nem lehet nekem a földön békét, a mennyben üdvöt találnom azért, mert én magam nem tisztelem a törvényt, áthágom az Úr parancsait, széjjel tépem Istennel kötött szövetségem lapját — míg atyám, anyám, testvéreim, papom és tanítóm talán jók, igazságra igyekezők, hű gyermekei kívánnak lenni a mennyei Atyának. Mi következik ebből ? — Az, hogy saját üdvösségem utjának egyenge- tésében a mennyei Atya kegyelmén kívül csak saját magamna’'. lehet tevékenykednem, dolgozgat. >m. Az az erő, amellyel Is) mek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelmét a magamévá teszem, hogj aztán annak segítségével lelkem üdvösségét munkálhassam, az én hitem... De ez aztán az enyém! Az én kincsem, az én birodalmam, az én erősségem. És ha azt látnám, hogy engem ettől a kincstől, ettől a birodalomtól valaki erőnek erejével el akar ütni és azt mondja: „Várj I Adok neked én egy hitet, egy parancsot, egy lelkiismereti kényszert, amelyet betartva üdvözülhetsz, ha pedig be nem tartod elkárhozol“, — akkor én annak azt felelem: „tartsd meg a te hitedet a magad kincsének, a magad birodalmának, a magad erősségének, de ne avatkozzál az én belső lelki életembe, amelyért egyedül Istennek, és nem embereknek tartozom felelőséggel.“ Ezt tette Luther is, amikor tiltakozott a pápa részéről gyakorolt hitkényszer ellen. Az ember saját egyéni hitének evangéliumi szabadságában van tehát a reformáció joga és minden evangélikus ember büszke lehet reá, hogy ő a lelki szabadság és a hitbeli tisztaság esküdt katonája. Evangélikus véreim! Legyünk hűséges katonái e magas erkölcsi eszménynek — és meglássátok, hiába settenkedik ellenünk az ördög — és pápa és bármely hatalom — az üdv diadala a Krisztus Jézusban csak a mienk lehet.
