Harangszó, 1913-1914

1913-12-23 / 5. szám

iV. évfolyam

1913. november 23

5-ik szám

VALLÁSOS NÉPLAP.

Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap.

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

TARTALOM: Hamvas József: A régi iskola. (Vers.) — Egy napihír. — Czipott Géza: A vakok között. — Kapi Béla: Ami "V erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Báró Poclmaniczky Pál: Imád ed din útja Krisztushoz. — Ország-Világ — F’ersely.

A régi iskola.

I Most is olyan minden itten,' j: Mint egykor volt réges-régen.

.i Kerek udvar, árnyas nagy fák, jj Ragyogó nap fönt az égen.

A vén kapun gyereksereg i Futva jön ki hangos kedvvel I És utánuk csöndben ballag , Most is még a régi mester. •

I Es én magam, hogy ezt nézem,

\ Mintha még a régi lennék, í Úgy elringat s visz a múltba 1 A fölébredt édes emlék.

I innen mentem könnyű kedv- | Az életbe, a világba, [vei I Innen vittem útravalót I Hosszú, nehéz vándorlásra.

I És az, amit innen vittem,

I Éem fogyott el csodamódon.

I rryen kincses bánya vagy te, v Ven iskola, mohos, ódon.

Öreg mester rám sem ösmer, Rég ideje, hogy nem látott. Munkál békén, nem vár hálát, így neveli a világot.

HAMVAS JÓZSEF.

Egy napihír.

Az újságok hírei közt sokszor olyan szomorú történeteket olvasunk, melyek vádoló szót emelnek társadalmunk ellen. íme egy közülük:

A borsodmegyei Domaháza községben élt egy szerencsétlen, valamikor jobb napokat látott özvegyasszony, Gömöry Jánosné és három gyermeke. Férje életében gondtalanul éltek, de rr.időn magára maradt a család, ugyancsak ránehezedett az élet súlya. Szegény özvegyasszony kereskedők számára készített kézimunkákat s abból tartotta fenn családját. Az utóbbi időben megkevesbedett a megrendelés s megnagyobbodott a nyomorúság. Az asszony búskomor lett. Többször emlegette, hogy elemészti magát és egész családját. Tervét végre is hajtotta. Egy kora reggel, midőn gyermekei még aludtak, leszállt ágyáról, elővett egy nagy konyhakést s 13 éves leányának nyakát elvágta. A másik leány felébredt, azt hatszor megszúrta. A 10 éves fiú egy ingben kimenekült az utcára. Az asszony azután önmagával végzett.

Ennyi a hir. Alig néhány sor, az egész öt ujjnyi széles és mégis, mennyi komoly intés és rettenetes vádolás I...

Nem tudom, miért jutott a valamikor jómódú asszony ennyire szegény sorsba. Sokszor a családfő kidőlése elég ahoz, hogy ilyen ellentétes, szomorú változás létrejöjjön. Talán az is baj volt, — és ezt különösen gazdálkodó népünknél sokszor tapasztaljuk, — hogy mindent a férfi munkaerejétől vártak. Nagy adósságra vesznek birtokot és azt mondják: majd kigazdálkodom. Jól van I De hátha időközben kidől a férfi, mi lesz akkor családjával?... Az is lehetséges, hogy nem gazdálkodtak jól s elfelejtették a költő intését: „földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri I. .. “ De hát, akármi volt az ok, az eredmény előttünk áll: egy elszegényedett, nyomorgó család. A szegények tisztes fajából valók; nem