Harangszó, 1913-1914
1913-12-16 / 4. szám
IV. évfolyam 1913. november 18. 4-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímóre Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Pohánka Margit: Sorsunk. (Vers.) — Szalay Mihály: Rossz szokások. — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — E. J.: A tüdővész elleni védekezés vezérfonala. — Ország-Világ. — Persely. Sorsunk. Mért csődült össze a kis falu népe ? Szemüket törlik, — arcuk bámuló. „Mi újság ?“ — kérdem én közéjük [lépve, — „Meghalt egy ember — a harangozó.“ „Szegény 1 hisz tegnap még ilyenkor Ép délebédre beharangozott, [láttuk, És elmenvén a templomnál — előttünk Megemelte a pörge kalapot. Akkor még ép volt, erős, egészséges, Sugár fenyő, — és mint a sziklaszál, Mely úgy tetszik: a lét nagy tengerében Idővel és viharral szembeszáll. Szemében ott tüzelt a munka vágya... (De mintha arcán láttam vón’ borút!) Rejtelmes végzet! — ma ráborúl egy Eltakarni őt, mint port és hamut, [hant, Húzzák máris a toronyban szomorún... Szíve-lelke lett a harangoknak ? ! Te jó ember, hallod — azt siratják, Hogy ma délben nem te húzod, — [neked harangoznak. POHÁNKA MARGIT. Rossz szokások. Irta: Szalay Mihály. Aki figyelemmel kiséri népünk életét, több kisebb-nagyob rossz szokást vehet észre, amelyek közül egyik-másik már szinte bűn számba megy és nem válik nagy dicséretére evangélikus egyházunknak. Figyelmeztetésül és okulásul hadd említsek fel e lap olvasói előtt egy párat. I. Halottak napja csak az imént volt, tehát legyen első : a sírok kivilágítása. Egyházát s. erető ember sajnálattal látja, hogy a halottak napját, ezt a tisztán kath. ünnepet sok helyen az evangélikusok is gyertyacsomókkal várják. Amint leszáll a sötétség, tömegestül mennek a temetőbe és versenyeznek a sírok felcicomázásában és kivilágításában. Akik örömkönnyeket hullattak halottaik elhantolásakor és egész éven a gaznak engedték át a sirdombokon való uralkodást, most azok se maradhatnak el. Hogyan is, mikor ez olyan szép; mikor csak úgy káprázik a szem a csillogástól; mikor olyan szépen lebegteti a szél a sürü kis lángnyelveket I Akinek a vallás csak üres külsőségekből áll, de szíve mélyéig le nem ér, annak elég szép gyönyörűség is; de aki fel tudja fogni, hogy nekünk, evangélikusoknak nem a gyertyák fényében, hanem az evangéliom világosságában illik és kell gyönyörködnünk és járnunk, annak szomorúság látni a pogány szokás terjedését. Nekem mindig úgy tetszik, hogy ahol legnagyobb a temetői világosság, ott legijesztőbb a lelki sötétség, mert ott a vallás már nem a szívnek dolga, csak a szemnek külsőségek után való vágyódása. Nem is annyira a fényt, inkább azt látom, hogy azoknak a gyertyáknak füstje mind rátelepszik evang. vallásunkra, evang. nevünkre és beszennyezi, befeketíti azt. Nem dicsőségére, hanem szégyenére válik az ilyen szokás az evangéliom követőinek. Evangélikusoknak nevezik az ilyen emberek is magukat, de alig jut eszükbe, hogy gyertyaégetés helyett inkább otthon az evangéliom tiszta szövétnekét gyújtnák meg, hogy az fényeljék mindazoknak, akik a házban vannak.
