Harangszó, 1913-1914
1914-08-09 / 31. szám
244. HARANGSZÓ. 1014. augusztus 9. tette kötelességgé azok védelmét! Anyák és hitvesek, apát sirató gyermekek! necsak azt lássátok, hogy asztaltok körül egy-két hely üresen marad, hanem lássátok azt is, hogy lenn a .harcmezőn ugyanannyival többen védik a magyar hazát! Necsak a körülöttük tomboló veszedelmekre gondoljatok, hanem a kötelességre is, mit teljesítenek í Necsak a halottak völgyét lássátok a harcmezőn, hanem a dicsőség útját is, mely babért terem a hős küzdők homlokára! Nézzétek, azok a vitéz katonák, kikre ti félelemmel s imádkozással gondoltok, magyar hazánk dicsőségét, szabadságát, jövendőjét hordozzák karjukban, szívükben, elszánt bátorságukban !... Legyetek büszkék rájuk !. . . Legyetek boldogok, hogy Isten néktek is megengedte, hogy a hazáért áldozatot hozzatok!. .. Ultimátum Szerbiának. Amit régen vártunk és a szerajevói események után bizonyosra vettünk, megtörtént: július 23-án, csütörtökön délután hat órakor belgrádi nagykövetünk, Giesl Vladimir báró, ultimátumot adott át a távollevő Pasics miniszterelnököt helyettesítő Pacsu szerb pénzügyminiszternek. Eszerint hivatalosan is megállapítható, hogy a szerajevói merénylet tervét Belgrádban főzték ki. Előkelő szerb katonák még céllövészeti leckéket is adtak a gyilkos Principnek és a revolvereket meg bombákat az úgynevezett Narodna Obrana szerb egyesület kötelékébe tartozó szerb tisztek és hivatalnokok adták a gyilkosoknak. A gonosztevők fegyvereinek Boszniába való eljuttatását a szerb határszolgálat főnökei szervezték és hajtották végre. A monarchia kormánya ezért a leghatározottabban felhívta a szerb kormányt, hogy a szerb hivatalos lap július 26-iki számában az első lapon nyilatkozatot tegyen közzé s ítélje el a monarchia ellen irányuló mozgalmat, tiltsa meg a szerb alattvalóknak a monarchia dolgaiba való beavatkozást, akadályozza meg minden olyan kiadmány megjelenését, amely ellenünk izgat, oszlassa fel azonnal a Narodna Obrana nevű egyesületet, távolítsa el a szereplés színteréről mindazokat, akik a monarchia elleni izgatásban részesek, egyezzék bele, hogy a monarchia közegei részt vegyenek a megindítandó vizsgálatban, tartóztassa le azokat a név- leg megnevezett tiszteket, akik részesek az eseményekben stb. A szerbek tanácskoznak A szerb kormány még csütörtökön éjjel összeült, hogy a jegyzéket tárgyalás alá vegye. A tanácskozást hajnalban megszakították, de pénteken korán délelőtt folytatták. A kormány elhatározta, hogy teljesíti a monarchia ultimátumában foglalt összes követeléseket. A kedvező határozatról Pasics szerb miniszterelnök azonnal értesítést küldött Giesl báró osztrák-magyar követnek, viszont Tisza István gróf miniszterelnököt és Berchtold gróf közös külügyminisztert értesítette ; az utóbbit Bécsbe és Ischlbe küldött táviratban. De ekkor egy váratlan dolog történt. A tiszti kaszinóban értesültek a határozatról. A szerb tisztek György herceggel az élükön azonnal gyűlést tartottak és kimondták, hogy a kormány akaratát minden módon meg kell hiúsítani. Nyomban végre is hajtották határozatukat. Mind a harminckilencen kardot kötöttek, fölvonultak a miniszterelnökségre és fegyveresen követelték a kormánytól álláspontjának megváltoztatását. A miniszterelnök Sándor trónörököshöz sietett, hogy közbelépésre kérje. A trónörökös gyorsan kocsira ült, fölkereste a tiszteket, hosszasan magyarázta nekik a háború veszedelmeit, de minden fáradozása hiábavaló volt. A kormány így kénytelen volt békés álláspontját feladni s új választ készíteni. A szerbek válasza. Pasics miniszterelnök néhány perccel hat óra előtt megjelent az osztrák és magyar követségen és közölte a szerb kormány válaszát Ausztria és Magyarország jegyzékére, mely azonban nem volt kielégítő, Giesl báró osztrák és magyar nagykövet erre bejelentette a diplomáciai viszony megszakítását és a követség személyzetével együtt 6 óra 30 percker elhagyta Belgrádot. A szerb kormány már jóval előbb, még délután 3 órakor elrendelte a egész szerb hadsereg mozgósítását. A szerb udvar, a kormány és a csapatok kiürítették Belgrádot. A kormány székhelyét Nisbe tették át. A szerb vezérkar főnökét elfogták. Ekkor egy nagyon érdekes és furcsa dolog történt. Putnik generális, a szerb vezérkar főnöke egy osztrák fürdőhelyen nyaralt. Igaz ugyan, hogy minden kis iskolásgyerek tudta, hogy a háború a küszöbön áll, de azért a generális úr csak tovább nyaralt osztrák földön. Úgy látszik, otthon nem volt semmi dolga. Végre Utolsó pillanatban útnak indult. Igen ám; de útja Magyarországon vezetett keresztül s ekkor már — mivel négy órával előbb a követünket visszahívtuk Belgrádból, — hadi állapotban voltunk a szerbekkel. Mikor azután este 10 órakor a gyorsvonat berobogott a kelenföldi pályaudvarra, egész sereg rendőr és detektív volt ott. A detektivfőnök belépett a vonat legutolsó első osztályú kocsijába, ahol Putnik, továbbá leánya ültek. — Ön Putnik generális? — kérdezte a detektivfőnök a vezérkari főnöktől, aki halálsápadtan vette észre, hogy felfedezték. Fölugrott a helyéből, főbevágta Nagyot, majd hirtelenül revolvert rántott, hogy öngyilkossá legyen. Az elősiető detektívek beugrottak a kocsiba és kicsavarták kezéből a fegyvert, azután levitték Schorschits generális elé. A generális szalutált, azután így szólt Putnikhoz: — Excellenciás uram, sajnálom a történteket, de felsőbb parancsra le kell tartóztatnom. A vezérkari főnököt bevitték a térparancsnokságra. Leányát egy szállodába vitték. Dehát a magyar lovagias nép! Az ellenség ráérő fővezérét nem hagyta fogságban, hanem szabadon bocsátották. Azt mondták: nem akarják a szerbeket megfosztani a fővezérüktől I... Külön vonatot és szép kényelmes szalonkocsit is adtak nekil... Mert hát ilyen lovagias a magyar!... No hiszen, csak került volna a magyar vezérkar főnöke a szerbek kezébe I... Hadüzenet. Néhány napig Szerbia még kezében tartotta sorsát. De midőn a monarchia látta, hogy nem száll magába s nem teljesíti jogos követeléseit, július 28-án megküldték neki a nyílt hadüzenetet. A hadüzenet így szól: Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékre, mely részére Ausztria- Magyarország belgrádi követe által 1914. évi július hó 23-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordul. Ausztria-Magyar- ország ennélfogva a jelen pillanattól
