Harangszó, 1913-1914
1914-06-28 / 28. szám
IV. évfolyam, 1914. június 28 28-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Pohánka Margit: Nagyanyám emléke. (Vers.) — Gyüjtsünk fenntartási alapot. — Mesterházy Sándor: Egy öreg honvéd emlékeiből. — Czékus László: Szent irónia. — Molnár Ferenc: Egy hajó indul. (Vers.) — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés) — Kötelező orvosi vizsgálat. — A száj- és körömfájás. — Ország-Világ. Nagyanyám emléke. Nyujthatna-e ennél a múlt a jövőnek Becses’b, drágább örökséget: [zel Szép fehérlő vászon, amit szorgos kéz- Nagyanyáink fontak, szőttek ? ! Levendula-illat, mely belőle áradoz Töltsed el a lelkem; [becézett,... Volt egy kedves asszony, — csak engem Édes öregasszony, - akit nem ismertem. Hej, hogy leste sokszor kicsi unokája Gőgicsélö, síró hangját! Hányszor igazgatta féltő gyöngédség- Puhábbra a fejem alját! [gél Egy utolsó csókja ... Még egy simítása Reszkető kezének; S arca elmerült a gyermekkor homályán, Csak a szeretet él, mit iránta érzek. Levendula illat. .. nagyanyám emléke Öleljetek körül engem, Valamikor régen így álmodott ő is, Ilyen édes reménytelten ? Mintha szemem előtt e vakító vászon ím megszineződne: Sok elaludt érzés, gondolat, vágy, álom Egész rózsáskertjét látom beleszőve. Nagyanyám a te kis unokád szívében Életednek készül most új folytatása; Óh imádkozz áldást a boldogságára. Nagyanyám te szép, jó, ezüsthaju aszszony Élő emlékedre sok szeretet szálljon, Porladó porodból sok virág fakadjon I POHÁNKA MARGIT. Gyüjtsünk fenntartási alapot! Az idő haladtával mindjobban sú- lyosodik a gyülekezetek megélhetési gondja. Hacsak 10—20 esztendőre tekint vissza szemünk, micsoda óriási különbséget látunk I Mennyivel köny- nyebb, olcsóbb volt még akkor a megélhetés! Ha kezünkbe vettünk egy ezüst forintost s bementünk a boltba, vagy kimentünk a piacra, mennyi mindent vásároltunk s bizony még aprópénzt is vittünk belőle haza. Nem úgy most I Annyira megváltozott a világ, hogy szinte azt gondolnánk, hogy a pénz értéke nem a régi többé 1 Nagyobb pénzt veszünk a kézbe, mégsem elég. Minden drága, minden lépés és minden szippanatnyi levegő, a kavicsozott út, melyen szekerünk a takarmányt szállítja, az aszfalt, melyen városi embereink járnak, iparosaink, kereskedőink az árukat szállítják, mind sok-sok pénzbe kerül. Nohát, ezt az általános költség- emelkedést érzik meg gyülekezeteink is. Emelkedtek az egyházi adók, mert nagyobbak a szükségletek. Bizony a kőműves nem a régi napszámért ta- tarozgatja az iskolát, templomot, lelkészlakot s a tüzelőfát nem a régi árban vásárolják az erdőn. Sokfelé roskadoznak a gyülekezetek a súlyosodó adóteher alatt s a hívek panaszosan sóhajtanak: hiszen szép, szép ez a mi áldott evangélikus egyházunk, de mégis egy kissé nagyon drága 1 Sokfelé túlozzák a panaszt, de bizony sokfelé igazuk van! Hogy az egyház legfőbb egyházi és világi vezérei megértették egyházunk egyik égető baját, bizonyítja az, hogy az államnál kieszközölték azt a tekintélyes évi segélyt, melyből szegényebb gyülekezeteink már évek óta adócsökkentési segélyt kapnak. Bizonyára jogos, szükséges segítség ez I Bár csak egy kéz helyett két kézzel oszthatnák, hogy oda is jus
