Harangszó, 1913-1914

1913-11-09 / 3. szám

HARANGSZÓ.

19.

1913. november 9.

— Értem hát, édes Józsim! Hiszen egész ostobának kellene lennem, ha még most sem értettem volna meg: — mondja Mári asszony.

— Nohát, most már tudod, ki vagyok én! Megmondhatod a házbelieknek és az adóssággal teli szomszédodnak is, hogy becsülnek meg engem a legfőbb urak. Hadd tudják meg, mikép nézzenek ezután reám I — utosította Mári asszonyt a gazda s még kevélyebben indult ismét befelé kukoricát venni.

Azok a fényes csizmák most mintha még hetykébben sorakoztak volna előre és az a büszke kalap mintha még félszegebben takarta volna a feje búbját.

A piac sarkáHoz érve, ott látta a szolgabiró urat álldogálni egy pár katonatiszttel. Nagyot dobbant Gödör Józsi kemény szíve. Lélekzetét visszafojtva lépkedett feléje és szúrós szegét merően arcára függesztette... Vájjon köszön e most is ? No most mindjárt mellé ér. De az nem is mozdul, noha rá pillant. Tehát ő bök mutató ujjával a kalapjához s fogai közt morogja: Adj’ Isten jónapot I

A szolgabiró nem is fogadja a köszöntést. Társaival nevetgél valamin.

— Mi volt ez ? 1 Nem hogy köszönt volna, de még az ő köszöntését sem fogadta el!.. . Vagy tán nem is vette őt észre ?

Fogja magát Gödör Józsi, visszafordul s oly közel megy el most mellette, hogy a válla majd hozzá dözsölődik annak a ruhájához.

— Adj’ Isten jónapot I — köszön most hangosan s úgy megböki jobbról a kalapját, hogy balról leesik fejéről.

— Micsoda kötnivaló bolond jár itt mellettünk I — kiált indulatosan a szolgabiró.

Mintha egy hatalmas pöröllyel főbe csapták volna, úgy esett Gödör Józsinak ez az óriási, elképzelhetetlen csalódás. Sírni, zokogni szeretett volna mélységes keservében, ha tudott volna. De a forró, égető könny, ami a szemen találja meg az útját, mintha valami erős kéregfallal szívébe lett volna rabul zárva: nem

tudott onnét feltörni, hogy megköny- nyebbülhetett volna tőle.

Botorkálva ment tovább az utón. Azok a fényes csizmák mintha nem is az ő lábán lettek volna, oly inogva- binogva mérték az aszfaltot. S az a zsinóros, vércseszámnyal kitűzött kalap most először nem állt félszegen, hanem inkább előrebukva, alázatosan húzódott meg a fején.

Egy szegényházi, falábú koldus jött vele szembe, akivel együtt gyer- mekeskedtek valamikor, akinek később, felnőtt korában elvitte egy cséplőgép a jobb lábát.

— Jó napot adjon Isten, Lajos testvér I — köszöntette alázatosan a koldust, akit máskor messze elkerült, hogy ne kelljen találkoznia vele. Azon felül kezét nyújtotta most neki:

— Hogy s mint vagy, régi jó cimborám ?

— Köszönöm, köszönöm, jóságodat, kérdésedet, József; csak megvagyok valahogy mint a város koldusa 1 — szólt meghatottan az egykori pajtás s így folytatta: — Hidd el, oly végtelenül jól esik most nekem s oly boldog vagyok, hogy megszólítottál és megálltál velem szívbeli jó szóra 1... Előbb bizony elkerültél s köszöntésemet sem fogadtad. ... Megbocsáss, ha azt mondom, hogy előbb olyan voltál, mintha az ördög lett volna veled, most pedig maga a jó Isten.

— Az, az, testvér... a jó Isten; s az is lesz ezután mindig velem! — szólt nagy lelki megindulással Gödör Józsi s úgy érzé, mintha szívéről lepattant volna az a kemény kéreg, a könny szabad útját találta rendes utján: a szemen át.

Oly édes, oly boldogító kincs is a szeretet szava a szegény embernek I

Anyai kérdés, gyermeki felelet.

„Mit álmodtál szép magzatom,

Hogy ilyen víg kedved vagyon ? Aranykertről álmodtál-e,

Melybe aranymadár száll le ?“

„Vagy tán a holdon utaztál S vidámságot onnan hoztál ?

Tudom, láttál angyalokat S meg is csókoltad azokat.“

„Szólj szerelmem, ártatlanom,

Engedd mézes szód hallanom,

Nagy örömmel meghallgatom,

Mert te vagy az én angyalom.“

,Azt álmodtam lelkem szülém,

Hogy pihentem kertek ölén, Rózsabokor árnyékában Volt megvetve puha ágyam.1

,Onnan néztem mindenfelé,

De legkivált az ég felé;

Láttam ott angyal sereget,

Mely virágot hintegetett.1

.Nemsokára szellő támadt, Meg-megrázta rózsafámat, Szemléltem a magas eget,

De eltűnt az angyalsereg.1

,S ím mellettem a rózsafa,

Leveleit rám hullatta;

Kis szellőből nagy szél támadt, Szinte ringatta párnámat.1

.Elmondám már édes anyám,

Híven amit csak álmodám ;

Mi jutalmam lesz most nékem, Hogy ily szépen elbeszéltem ?‘

„Csókot hintek ajkaidra,

Hűn vigyázok álmaidra S leszek neked oly angyalod: Milyent a nagy ég mutatott.“

Hajas Kálmán.

Ami erősebb az embernél.

Elbeszélés. Irta : Kapi Béla.

Harmadik fejezet.

Rémes éjszaka.

Éjféltájban megzörgették Ábrahám János konyhája ablakát. Egy kemény, érdes hang bekiáltott: „Ábrahám János 1 az alsó lábas pajtája ég 1... “ Az öreg ész nélkül rohant ki szobájából. Útközben egy-egy kiáltással meg lökéssel felkeltette cselédeit, azután szaladtak a telek alsó végére. Az útra rácsapódott a fojtó füst s a levegőt megfeküdte az égett friss gabona szaga. A kazal belsejéből sus- torogva tört utat magának a gomolygó szürkés fehér felhő, mögötte fel-felcsillogott a tűz mindig tágabbra nyíló piros szája. A gazda meg cselédei ijedten kapkodtak, kiabáltak ; lótottak, futottak, kézzel, kapával, vellával tépték a tűzfészket, hiába. A falu is felébredt a nagy veszedelemre. A toronyban félreverték a harangot, az utcákat végig-sikoltotta a tűzoltó-trombita: tűz van, tűz van I... Ablakok, ajtók nyilottak, csapódtak, kiabálás, zür-za- var száguldott végig az utcákon.

Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fngyasztási szövetkezet nincs!

A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a

Hangya

a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest

IX., Közraktár-utca 34. szám.

(Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió ■ ■ korona évi forgalommal. ■■■■■■■■

Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.

»•■IIIiiiui,,',,!,,,,,,,,,!,,,,,,,,,,,',,,',,,,,II ■liail«IIIIIIIH1llllllllHIIIMMIIIMMII*IIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIII*IMIMMIimillllllllllllllllllMlllllimi|lllimi||IU Ilii lllll II III Ilii