Harangszó, 1913-1914

1913-11-09 / 3. szám

18.

berek. De a kocsik mindgyorsabban haladnak el ablakom előtt...

Tíz óra. Megszólalnak a harangok. Szólnak, szépen csengenek, de senki nem irányítja lépteit a templom felé, hol pedig jobb egy napot tölteni, mint másutt ezer esztendőt, mint zajos vásárokon több órákat.

Elnémult a harangok szava s búg az orgona az üres templomban... Én eme búgásból ezt hallom: vasárnapi munkaszünet, letűnt a te csillagod, mert éppen azok végeznek ki, akik életbe léptettek. Akik meghozták e törvényt, azok megengedték, határozottan elrendelték, hogy t. i. vásár szeptember 21-én, bármily napra esik, azon a napon megtartandó. Hát 21-ike vasárnapra, a munkaszünet napjára esett, a vásár e napon tehát megtartandó csupán ezen elv szem előtt tartása mellett: hisz ekkor senki nem dolgozik és nem munkálkodik, csak a vásárra megy! Igaz, csak a vásárra megy. De nézzük csak, miben áll egy vásár erkölcsi szempontból? Bizony sok bűnből, sok vétekből. Minden, ami bűn, ami vétek, ami vallás- és Istenellenes, ami az erkölcsbe ütközik, mindaz a vásáron feltalálható.

Egy vásáron megy végbe a legtöbb csalás és becsapás, a legtöbb káromkodás, a legtöbb Isten nevére való esküvés s az ő nevének hiába való vétele. Itt halljuk a legtöbb erkölcstelen beszédet, s itt látjuk zsúfolásig megtöltve az italméréseket vasárnapon és akkor, midőn azon gondolkoznak, hogy törvénybe kellene iktatni a korcsmáknak vasárnapon való bezárását. A megfertőző erkölcstelenség felemelt fővel jár a dévaj- kodó fiatalok között. Itt kap lábra a hiúság, itt fészkeli be magát az emberekbe a hiába való költekezés.

Szóval egy vasárnapon tartott és tartandó országos vásár erkölcsi lényege teljesen ellenkezik az isteni törvénnyel: .Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed.“

Keresztyén országban lakunk, de még azt nem hallottam soha, de soha, hogy szombaton lett volna országos vásár. Sőt ha valamely országos vásár oly napra esik, mely a zsidóknak ünnepe, elhalasztják egy más napra. Az a zsidó biztosítva van ünnepe méltó megünnepléséről, dacára hogy „szombatnapi munkaszü- netről“ nincs törvény; de mi keresztyének elvonatunk a templomtól, dacára, hogy van „vasárnapi munka- szünetéről szóló állami törvényünk.

Vajha keresztyén népünk megértené Krisztus urunk mondását: „KeHARANGSZÓ.

ressétek mindenekelőtt az Istennek országát“ és a vasárnapon tartandó vásárokról elmaradna.

Elvitázhatatlan tény az, hogy vásárnak lenni kell, de miért éppen vasárnapon, miért éppen a munkaszünet napjául megállapított vasárnapon ?

E kérdésre ha a világi hatóság nem tud felelni, feleljenek a keresztyének azzal, hogy tartózkodjanak oly vásárra elmenni, amely az Úrnak napján, vasárnapon tartatik meg!

Szóval itt is arra az eredményre jutottam, mint első cikkemben. Vasárnapi munkaszünet és vasárnap megszentelése csak akkor lesz, ha az emberek vallásos meggyőződése erősebb lesz mint az állami törvény és intézkedés!

A büszke ember.

Elbeszélés. Irta: Csite Károly.

Gödör Józsi megindult a piac felé. Büszkén rakta előre fényesre kisuvic- kolt csizmáit.

— A sok, jött-ment városbeli nép tükörnek is használhatná az én lábbelimet ! — szokta gőgösen mondani a lakosainak. Mert háziúr ám ő, úgy nézzen rá minden emberfia. Háza ugyan mint aféle ősi kis gunyhó, el akar a földbe sülyedni. De azért mégis háziúr ő. S különbnek, szebbnek látja a maga kis viskóját, mint bent a piac körül a nagy emeletes házakat.

Node térjünk vissza a fényes csizmákra, amik különben dicsérik gazdájuk tisztaság szeretetét, de még jobban dicsérik a megtisztogatóját s kifényesítőjét. Mert azt tudni kell, hogy azért oly fényesek s ragyogók Gödör Józsi csizmái, mert mindég a felesége, Mári asszony pucolja ki őket, még pedig parancsból. Ha Gödör Józsinak magának kellene azt megtenni, akkor aligha használhatnánk tükörnek, de még Gödör Józsi sem sodorhatná meg abba nézve a nagy harcsa bajuszát.

De ha valakinek szembetűnik Gödör Józsi csizmája, annak még inkább nem kerüli el figyelmét a kalapja. Pedig az is csak olyan olcsó jószág, mint más szegény • halandóé. Ennél nem is a fényesség ötlik szembe, hanem hogy mikép van a fején ? Elől mintha fölütötték volna, jobb oldalról pedig mintha megbökték volna. Kalapjának ez a félszeg állása mindenkinek feltűnik, aki csak elmegy mellette, hogy az a büszke kalap (nem is tudom a kalap büszke-e, vagy a gazdája ?) senki emberfia előtt nem emelődik le. Mintha csak fejéhez ragadt volna. Ha akad olyan jámbor

ismerőse, ki köszönt neki, (igaz, hogy lakóin kívül más nem igen akad a büszkesége miatt) akkor is csak úgy fogadja a köszöntést, hogy mutató ujjával kalapja felé bök.

Már mint mondám, befelé vette útját s fényes csizmáját kevélyen kopogtatta az aszfalthoz. És akkor történt vele a Fő-utcán az a nagy eset, hogy a fiatal szolgabiró úr mellette elment így köszönt:

— Alázatos szolgája, jó napot kívánok, Józsi bátyám!

A köszöntés tulajdonkép a széles utca túlsó során haladó, ősz Kopácsi József ügyvédnek szólt. Gödör Józsi azonban azt nem látta. Szentül meg volt arról győződve, hogy a köszöntés neki szólt. S ezért most nagy boldogságában kivételesen még kalapját is megemelinté egy kicsit s így fogadta a köszöntést:

—- Adj’ Isten jó napot!

Viszont ezt a szórakozott szolgabiró nem hallotta meg. Különben a mily goromba ember, összeszidta volna Gödör Józsit, aki most ezen nagy hiúságon alapuló boldogságában nem is ment egyelőre a Grün- feld boltjába kukoricát venni, hanem visszafordult. Hadd tudja meg az asszony is minél előbb ezt a nagy eseményt. Futva ment, egész hazáig.

— Mi baj ? ! — ijedt meg Mári asszony, a mint oly nagy sebbel- lobbal belépett a szobába.

— Nem baj, hanem öröm, boldogság és dicsőség hírét hozom, asszony. Úgy tudd meg, ki vagyok én, hogy éppen most köszönt nekem a tekintetes szolgabiró ur. Még pedig olyan alázatosan, akár csak a vicispánnak.

— Jézusom! — csapta össze boldogan tenyerét Mári asszony. — Aztán hogyan lehet az ?!

— Hogyan !.. . Nem érted te azt. Hogyan is értenéd ? Asszony a neved : tudatlan vagy. De ő ur, okos ember: föl tudja fogni, ki vagyok én ? Ő jól tudja, hogy én egy pontos adófizető, választó polgár vagyok, akit meg kell becsülni. Érted már?

— Értem, értem ! Oh, édes Istenem, hogy is ne érteném! — áradozott boldogságában Mári asszony.

— Dehogy is érted ! Mit tudsz te 1 veté ellen a gazda. — Szolgabirók- ból képviselők is szoktak lenrji. A képviselőt pedig mi választjuk, — csapott öklével akkorát a mellére, hogy maga is megbánta. — ígéri mi választjuk, érdemes adófizető polgárok. Ő ezt jól tudja. Azért becsüli meg úgy az embert, mint ahogy illik is. Most aztán már értheted, ha van füled I

10tl3. november 9.