Harangszó, 1913-1914
1914-03-31 / 26. szám
f 1914. május 31. HARANGSZÓ. 205 láztassa rá a gyenge birtokra, az ő telekkönyvi lapjuk eleddig tiszta volt. Pál megtagadta. — Rokonadós, testvéradós ajándékba bírja az ember pénzét, különben is szükségem van az egész ösz- szegre. — Nohát Isten segítsen bátyám 1 Mi is benne bizakodunk, hogy nem hagy el bennünket. Majd az ő segítségével lerójuk valahogy ezt a terhet. Eddig megsegített az Űr, ezután sem hagy el. Nehéz a küzködés, de majd csak meggyőzzük imádkozással, verítékkel. Pál elmosolyodott. — Rátok is fér az Isten segítsége, öcsém. A termés az ő kezében van vagy inkább a véletlen hatalmában. Szőlő el fagyhat, a termést elverheti a jég s munka, imádság kárba veszett. Az én termésemnek se fagy, se jégeső nem árt. Én a pénzemből akarok élni, azt forgatom, kamatoztatom, jövedelmező vállalatba adom. Ahhoz szerencse kell, nem Isten segítsége. Szerencsémben bízom. Majd meglássuk, melyikünk boldogul könnyebben ! Ki viszi többre ? És elindult pénzével. Búcsúzóul kezet fogott, a kisajtónál még meg- emelintette kalapját s tova sietett. Vissza nem igen tekintgetett. Nem a múlt, hanem a jövendő állt lelke előtt s incselkedett vele. Azt számolgatta magában, hány esztendő múlva kerül vissza gazdagon, fényes, aranyos hintóbán az elhagyott faluba. Mert vissza fog térni, megmutatja gazdagságát, kincsét, a koldús kenyéren élő alyafiságnak, talán, ha megbecsülik, tisztelettudóan bánnak vele, ád is nekik valamit. Kipótolja pár forinttal az „Isten segítségét“, mert hogy emellett felkopik az álluk, bizonyosra vette. A testvérek szána- kodó szívvel néztek utánna a kapuból, mig csak felhőbe nem takarta az út pora. Szemök megtelt könnyel, a szivök búbánattal. — Isten legyen irgalmas irántad, szegény bátyám! Ne vegye vétkül, amivel káromoltad s kegyelmével világosítsa meg a te lelkedet is, hogy higyj benne és alázd meg magadat előtte. És ha megalázkodol, talán nem űzöd-kergeted oly vadul, éhesen a világi gazdagságot és beéred a becsületes kevéssel 1 Talán a szél elvitte a sóhajt a távozóig, talán nem vitte, nem hallotta. Talán jobb is, hogy el nem vitte, nem hallotta, mert kevély szája újabb káromlásra fakadt volna, pedig a nélkül is elég bűnös volt már. II. Jó néhány esztendeig egy szál hírt sem hallottak felőle. Falujában nem tudták, hová lett; ő maga meg úgy elfeledte azt a tájékot, mintha soha színét sem látta volna. Elbújdosta napján déltájban egy kisebb fajta mezővárosba ért. A főutcán minden udvarba betekintett; hátha szemébe ötlik valami. Csakugyan az egyik háznál nagy sokadalmat lát, ember ember hátán szorong. Árverést tartottak s egy koldúsbotra jutott boldogtalan család istállójából vezették ki az egyetlen tehenet s lassan, nagy huzavonával forintonként Ígérgettek a házra. Pál odament s megtudta, hogy a szegény család feje felebaráti szeretetből jót állt egy barátjáért a korcsmárosnál, barátja a kölcsönzött összeggel Amerikába szökött s a hitelező most a jótállón veszi meg tartozását. A jövevény is az ígérgetők közé állt s potom áron hozzájutott a házhoz, tehénhez, ingósághoz. Pénze szépen maradt még, földet vehetett volna rajta, de göröngyre sajnálta. Inkább kölcsön adta jó kamatra s három esztendei kamatot mindjárt lefogott a kölcsönből. Maga meg szolgálatba állt az árendásnál, segített neki a parancsolásban, a cselédség hajszolásában. Úgy látszott, a szerencse melléje szegődik. Ősszel takarmányt vásárolt össze olcsón vagy harácsolt össze kamat fejében, tavasszal két-három árán eladta. Maga is vett fel kölcsön pénzt és nyereségre kiadta. Vagyona már szépen felhalmozódott, de még mindig többet kívánt. Evés közben jön meg az étvágy. Hire járt, hogy a szomszéd határban gazdag kőszéneret fedeztek fel s társaság alakult bányanyitásra. A reménylett búsás nyereség fejében boldog-boldogtalan kínálta megtakarított filléreit. Cser Pál azt gondolta, itt az ideje, hogy egyszerre, egy csapásra dúsgazdag irigyelt ember váljék belőle. Szentül hitt a vállalkozók kecsegtető Ígéreteiben, részvényes lett és maga is talált alkalmazást a társaságnál. A szénkeresés nagy hűhóval megindult, ünnepély ünnepélyt, lakoma lakomát ért, de bár jó mélyen leástak, a szén nem igen mutatkozott. Kisült, hogy az összegyűjtött tőke kevés a vállalat felvirágoztatására. A közbizalom lángja kialudt, a munkások jó részét elbocsátották, a kutatás szünetelt. Sok keservesen keresett pénz veszett oda, Cser Pál sem látta viszont ezreseit. Úgy érezte magát, mint a téli időn pőrére vetkeztetett utas. A kemény munkára nem fűlt a foga s egy pillanatra tűnődés, kétségbeesés szállta meg: mitévő legyen ? Ő is úgy beszélt, mint a bibliai sáfár: Nem kapálhatok, a koldulást szégyenlem. — Baleset volt! — mormogta magában, — de nem baj. Újra kezdjük a számítást és a sikernek mégsem szabad elmaradni. Ha a szerencse magától nem kedvez, kényszeríteni kell rá. Az első kudarc csak mohóságát és türelmetlenségét nevelte. Pénzzé tette megmaradt vagyonkáját, eladta házát s pénzével megindult, mint annyian előtte, a mesés kincseket ígérő tengeren túli világ, Amerika felé. Csalta csábította az aranymezők hitető délibábja. Bizonytalan jövendő vár rá, de majd csak megbirkózik vele. Az erőfeszítés vége mégis csak az lesz, hogy álmai megvalósulnak s arannyal megrakodva tér csalódásai földjére vissza. De nem jutott el addig. A kikötő városban, nagy néptámadás volt, a mikor megérkezett. A gyárak és a kikötő munkásai tüntetve, zúgolódva járták be az utcákat, magasabb bért követeltek; mivel kívánságuk nem teljesült, a boltok és házak fosztogatásához láttak. A hömpölgő áradat Cser Pált is akarata ellenére magával ragadta; hasztalan próbált szabadulni tőle, ha elárulja, hogy nem tart velük, ellene is felzúdul az elégedetlenek haragos elkeseredése. A tusa végén ő is az áldozatok közé került, belelőttek lábába s börtönbe, utóbb kórházba vitték. Ruhája leszakadt róla, Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs I A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a ■ ------.........................................■ — a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 26 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió ■ ........... korona évi forgalommal. ' L evéloím : HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
