Harangszó, 1913-1914

1913-11-09 / 3. szám

IV. évfolyam.

19J&. november 9.

3-ik szám.

TARTALOM: Gindly János: Reggeli ima. (Vers.) — Bándy Miklós: Vasárnapi munkaszün^t. — Csite Károly: A büszke ember. — Hajas Kálmán: Anyai kérdés, gyermeki ieieiet. (Vers.) — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — A LutherTársaság iratai. — Ország-Világ. — Persely.

Reggeli ima.

Dallama: A nap immár elenyészett...

Álmaimból jó Istenem Újra fölébredtem,

Hogy a napi munkáimat Nagy kegyedből kezdjem.

Kelő napnak sugárinál Hálát adok neked,

Mert az éjnek sötétjében Rajtam pihent szemed.

Téged dícsér fü, fa, virág, Csevegő kis madár,

Hirdetve a nagy világnak:

Te vagy Isten — kővári

Hova mennék segélyt kérni Szerető jó Atyám,

— Ha nem hozzád: ki vagy erő — S hűen gondolsz reám.

A szeretet nemes fáját Ápold, neveld bennem;

Engedj véle a szegénynek Segítője lennem.

Szánalom és béketürés Ékesítse szivem;

Mint keresztyén követhessem Jézusomat híven.

Zordon napok viharában Ne fordulj el tőlem,

Szánj meg, ha sújt bánat és baj, Légy hatalmas őrem.

Hogyha e nap hozná Atyám Testem siri álmát,

Megtért lelkem előtt nyisd meg Dicsőültek házát.

Buzgó szívem hő imája,

Mint virág illata:

Szálljon hozzád égbe törve Életem csillaga.

Gindly János.

Olvassa el a Harangszó ,,Bibliai rejtvényeitKözöltük az ő és 2-ik számban. Beküldési h á la. idő november 30.

Vasárnapi munkaszünet!

Irta: Bándy Miklós.

II.

Országos vásár vasárnapon I ez aztán az igazi. Országos vásár azon a napon, melyről az ország törvényhozó testületé elhatározta, hogy a munka szüneteljen.

Szeptember 21-én borongós, esős reggelre virradtunk. Ablakomon kitekintek s látom az egymás után vonuló szekereket, rajtuk esernyős atyafiakkal ; — tudván, hogy a közeli faluban országos vásár van — önkénytelenül is így sóhajtottam fel: Istenem, kinek fogok én ma prédikálni a jó Isten és az embertársak iránti szerétéiről, amely mindeneket elfedez, amely nem gondol gonoszát, amely nem keresi csak a maga hasznát, amely nem örül a hamisságnak, de örül az igazságnak...!? Talán a rideg falaknak és az üres padoknak I Az eső egyre s mindsürűbben „hull a magas egekből“ 1 Már-már azt gondolom : lám a jó Isten elrontja a vásárt, talán itthon maradnak az em-