Harangszó, 1913-1914
1914-03-10 / 24. szám
1914. május 10. HARANGSZŐ. 189. zájáért él-hal; vallásáért vértanuságra kész. Ez az ember készül a háborúba a mezei hadakkal. Nem először, talán nem is utoljára. Volt alkalma már hősi bátorságát megmutatni véres csatákban. Ezredes parancsnoka a pestmegyei fölkelőknek. Félelmet nem ismerő katona, elszántan megy a harcba, de mégis nehéz szívvel búcsúzik szerette házanépétől. Feleségétől, gyermekeitől, akik sírva kapaszkodnak a nyakába. Úgy kell őket nekibiztatni, vigasztalni: — Ne féljetek, jó az Isten I Nem enged gonoszul elvesznem. Visszajövök ép erőben, egészségben, vitézséggel, diadallal. Imádkozzatok addig érettem! — De hol imádkozzunk édes uram ? — szól az asszony szomorúan. — Templomunk nincs, elvették tőlünk. Még csak az Ur házát se hagyták meg számunkra lelkünk könnyebbí- téséül, szivünk vigaszául. Elborul a férfi arca. A templomra száll tekintete, melyben most a kath. pap misézik. Aztán azt mondja: — Igaz, templomunktól megfosztottak. De ahol ketten, vagy hárman jelen vannak, ott vagyon az Ur. Hajtsátok be ajtótokat s házatok rej- tekében könyörögjetek az Úrhoz és ő bizonnyal meghallgatja. A falun kívül áll már a délceg, festői csapat. Harsányan üdvözlik az előlovagló hős ezredest, aki megin- dultan rebegi: — Isten veled kedves falum határa I Vitézek, le a lóról; vegyük le csákóinkat s itt a természet templomában imádkozzunk, ha más templomba nem mehetünk. — A vitézek sorba állnak s áhitatosan csendül fel ajkaikon az ének: ,Az Isten a mi reménységünk, Midőn ránk tör ellenségünk.“ Messze viszi a szél az erőteljes, elszánt, buzgó hangokat : Azért a mi szivünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne És a hegyek, a tengerek Közepibe bedülnének.“ A könyörgést az ezredes mondja elől: „Uram, nemzetek atyja, népek Istene 1 adj győzelmet fegyvereinknek, szégyenítsd meg ellenségünket 1 Mutasd meg, hogy te vagy egyedül Ur a földön. Tied az ország, a hatalom, a dicsőség mindörökké. Ámen.“ Azzal lóra vetik ismét magukat. — Előre az Isten nevében I — * # * A török nagyvezér ellenállás nélkül kelt át a Dunán s Zentáig húzódott óriási seregével. Ott nekitámaszkodott a Tiszának, melyen hajóhidat vezetett s úgy várta Jenő herceg támadását. Nem soká kellett várnia. A herceg a gyors tettek embere volt és lángeszű hadvezér. Sokkal kisebb hadával merészen nekivágott a töröknek. A török sereg a sebes rohamtól megingott s a hídon át futni kezdett a Tisza túlsó partjára. Elől a török nagyvezér, hogy ott majd kedvezőbb helyen összegyűjti a futó hadat s új csatát kezd. Jenő herceg egy halomról nézte az ütközet fejlődését. E pillanatban jött hozzá lóhalálban Bécsből egy császári hírnök. Levelet hozott, melyben azt írták neki, hogy: „A cgászár parancsa nélkül ütközetbe bocsátkozni ne merészeljen!“ A hadvezér elmosolyodott és a levelet zsebébe gyűrte. Sasszemével áttekintett a csatatéren s parancsot adott: — A jobb szárnyra segítség 1 Kellett is. A török sereg jobb szárnya megbontva, eszeveszett futásnak indult ugyan, de üldözni nem lehetett, mert a balszárny rengeteg tömegével agyonnyomással fenyegette a magyar sereget. Jenő hercegnek ide kellett minden erejét összpontosítania. Ekközben annak a veszedelemnek tette ki magát, hogy a nagyvezér a Tiszántúli rendezett sereggel oldalba támadja meg. Ebben a szorongatott helyzetben porlepett magyar lovasok érkeztek a csatatérre Szeged felől. Halász Bálint emberei, meg a jász-kunok; mintegy 4000 főnyi csapat. Halász Bálint látja, hogy a hídon futva tolong a sok török. Nosza, ezeknek útját kell vágni 1 — Utánam fiuk 1 Be a Tiszába, átusztatnak rajta s hátba támadják az ellenséget. A török sereget reszkető félelem szállotta meg. Ellenállásról többé szó sem lehetett. Menekült, ki merre tudott. A 4000 magyar lovas vitéz temérdeket leölt közülök. Sokan a Tiszába ugrottak s ott vesztek. A Tiszán innen maradtakat pedig jórészben elfogták s csak egy részük menekült Titel felé. A magyarok győzelme teljes volt. Csata után Jenő herceg szemlét tartott: — Álljon elő annak a lovas csapatnak a parancsnoka, amely a Tiszán átusztatottl Halász Bálint előállott. — Ezredes úr — úgy mond a herceg — Ön ma nagy hálára kötelezett bennünket. A mai diadal az öné. Kívánjon bármit, ha hatalmamban áll, szívesen megadom s ha Ő Felségétől függ, készséggel járok közbe érette! A vezérkar főtisztjei kíváncsian várták, lesték: mit kívánhat most ez a büszke magyar nemes?! Talán tábornoki botot, talán gyémántos érdemrendet, talán bárói, grófi címet, talán egy nagy dominiumot! Halász Bálint pedig szólt eképpen : — Fenséges hercegi Köszönöm a kegyes gráciáját. Én a magam személyére nem kívánok semmit. Csak azt kérem: adassa vissza Ó Felsége a protestánsoknak elvett templomaikat! S amint ott állott a hős férfi, úgy tetszett mindeneknek, mintha most még sokkal nagyobb dicsfény venné körül. A herceg komoly gondolatokba merülve mondá: — Nagy dolog. De amit lehet, megpróbálunk tenni. # * * Mikor Jenő herceg a zentai győzelem után Bécsbe ment s a királynál jelentkezett, először is megrovást és 24 órai szobafogságot kapott, a miért ura engedelme nélkül szállott ütközetbe. Ezt a büntetést a legfelsőbb hadúri hatalom követelte, melynek sohasem szabad csorbulnia. De azután a királyi kegyelem teljes mértékben fordult a herceg felé s meg tudta becsülni azt a szolgálatot, melyet e győzelemmel a Habsburg- háznak tett. Mint egy kiskirály élt kényelemben, jólétben, császárok kegyeiben, diadalról-diadalra kelve. a Magyar Gazdaszöveiség Fogyasztási és Ériéke- siti Szövetkezetéhez, Budapest Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu uépe mindennemű háztartási 6s gazdasági cikkeit és italszüksógletót a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a ---------------== IX ., Közraktár-utca 34. szám. 24 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió-------- korona évi forgalommal. " ~ ~ L evélcím : HANGYA, Budapest, postaflók 109. szám.
