Harangszó, 1913-1914
1914-04-12 / 22. szám
1914. április 12. / HARANGSZÓ. 173 mondta s a következő percben erőteljes, édes álom szállt reá... A csengők már egész közelben szóltak s tündöklő tény áradt az útra. Megérkeztek a csillogó, ezüst szőrű bárány- kák az aranyszánkóval. Rajta ült fénytől övezve a Jézuska s körülötte sok- sok tündöklő ruhás angyalka, akik közül ketten felkapták Lajoskát a földről s Jézuska mellé ültették. Úgy vágtattak velük hazafelé a Jézuska báránykái.. . II. Anyuka már másodszor szólt be a szobaajtón: — Gyere ki, Lajoskám, a konyhába I Melegebb van itt, mint a szobában. S miután hiába várta Lajoskáját, benézett a szobába, hogy vájjon mit csinál a legkisebb fiacskája ? — Bizonyosan elaludt a lelkem, — mondta édesanya s körültekintett a szobában, de Lajoskának hült helyét találta. — Enye, ejnye, engedelem nélkül ment el hazulról 1 Ezt még eddig nem tette meg. Bizonyosan most is a szomszédék Juliskájához ment át játszani, — mondta anyuka s ebben teljesen megnyugodva, ismét a konyhába ment. A szép, pirosra sült kalácsokat szedte ki a kemencéből. Azaz először három kis kalács-galamb- kát vett ki, melyeket fiacskái számára sütött. Józsi és Peti, a két idősebbik fia, kipirult arccal a szánkózástól, idejében megjelentek a galambjukért. — Repülj, galambka, repülj I — mondták a kis hamisok s pár perc alatt úgy elröpitették galambjaikat, hogy teljesen hírük, nyomuk veszett. Vájjon hová repülhettek azok a ga- lambkák ? — Lajoskát is hívjátok haza! — noszolta édesanya a két fiát, a szomszédba küldve. Józsi és Peti, anyjuk legnagyobb ijedtségére, Lajoska nélkül tértek haza. Nosza, ahányan csak voltak, siettek mindannyian a keresésére. Bejárták az egész falu házait, de egyikük sem talált rá. Nem akadt senki, aki látta volna Lajoskát. Anyja azzal a reménységgel tért haza a keresésből, hogy az édesapa, avagy a két testvérke megtalálta s hazavezette már Lajoskát. Az utcaajtónál jöttek össze mindannyian — Lajoska nélkül. — Jaj, jaj, nincs sehol I Elveszett az én legkisebb angyalom I — fakadt ki édesanya keserves zokogással. Buksi érkezett erre melléjük szokatlan nyöszörgéssel. Mintha azt nyöszörögte volna: „Lajoska nem veszett el, itt hozom magammal 1“ — Nini, mi van a Buksi hátán 1... Lajoska fekszik rajta 1 — kiáltott nagy meglepetéssel Józsi gyermek. Ijedtségtől, csodálattól megdöbbenve tekintettek oda mindannyian s anyuka lekapta mélyen alvó, félig megdermedt fiacskáját a Buksi hátáról s rohant be vele a szobába. Édesapa és a két nagyobbik fiú megsimogatták az okos, hűséges állat fejét. S Buksi ezt a jutalmat, elismerést várta gazdaasszonyától is, amit természetesen megkapott. És még egyebet is. Boldog s oly jámbor tekintete volt most Buksinak, mint egy báránykának... Jézuska báránykájának. III. Lajoska súlyos beteg lett. S a nagymérvű meghűlés után vörheny-beteg- ségbe is esett. Szegényke, a mély, okos tekintetű szemét is ritkán, egy- egy percre nyitotta föl. Csak kínos nyöszörgése s nehéz lélekzése hallatszott Anyja kétségbeesetten, esdekelve mondta az édesapának: — Apjuk, ha Istent ismersz s szereted gyermekedet, siess azonnal a városba orvosért! — Hagyd asszony, drága dolog az. Húsz —harminc koronába is belekerülne, a kocsival, orvossággal együtt. Azt mi nem tehetjük meg, hogy annyi pénzt kidobjunk hiába. Mert ha Isten akarja, anélkül is meggyógyul a gyermek ; — mondta a pénzimádó ember. — Szörnyűséges a beszéded, gondolatod ember! — szólt mély keserűséggel az édesanya. — Úgy-e, múlt ősszel, hogy beteg volt a tehened, rohantál az állatorvosért. A tehenedtől nem sajnáltad a költséget, mint a gyermekedtől. Arra nem mondtad, hogy anélkül is meggyógyul, ha Isten akarja. . . Szegény anya, hasztalan beszélt. Nincs megrögzöttebb, önzőbb lelkű ember, mint akinek a pénz a mindenható bálványa. Az önfeláldozó édesanyai szeretet, fáradhatlan gondoskodás, ápolás ittfogta mégis Lajoskát a földön, nem eresztette el az égbe angyalkának. Hanem más, súlyos következménye lett annak, hogy hiányzott a gyógyításnál az orvosi kéz. — Édesanyám, nem tudom felnyitni a szememet! — mondta Lajoska egyik reggelen, panaszos ajakkal az édesanyának. Anyuka ijedten kapta ölébe fiacskáját. — Mutasd, szívem, a szemecs- kédet!. . . De hisz’ ki tudtad már nyitni! — Nem látom anyukát! — mondta Lajoska szomorodott szívvel. S nemcsak anyját, mást sem látott. Elvesztette a betegség miatt szemevilágát. Szegény Lajoska I Szegény édesanya! Milyen nagy szeretet lakozik az édesanyai szívben, s mily súlyos fájdalmakat el kell bírnia az édesanyai szívnek! Az anya kétségbeesett szívvel s reménységgel útra készült. Lajoskát kendőbe takargatta s ölbe fogta, úgy vitte a városba az orvoshoz. Az orvos megvizsgálta Lajoskát s aztán nyíltan kijelentette, hogy ő nem tud segíteni rajta. A fővárosba kell vinni, ott operáció utján meggyógyítják. Szegény anyuka! attól fogva háromszoros erővel dolgozott, takarékoskodott, hogy a nagy költséget valahogy összehozza. Az urától hasztalan kért pénzt az operációra. Azt mondta minduntalan, hogyha itt nem tudnak segíteni rajta, akkor a fővárosban sem. Kárba veszne a nagy költség, egy tehén ára. Lajoska ilyenkor a sarokba húzódott csendesen sirdogált magában, míg csak az anyuka meg nem vigasztalta, hogy ne búsuljon: összegyűjti ő azért a pénzt s akkor úgy meggyógyítják Lajoska szemét, hogy jobban lát, mint előbb látott. Lajoska nemcsak a beszélgetésekre figyelt, hanem arra is, hogy mit taElmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy-egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a legjutányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben. — Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezdői forduljanak Útbaigazít&Sért a . ■--------■ •= a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár-utca 34. szám. 22 (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió korona évi forgalommal. ■ -■■■■■ ■ , Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
