Harangszó, 1913-1914

1914-02-15 / 17. szám

találkozunk oly esetekkel is, amikor a harangok eredeti rendeltetésüktől elvonatnak és más célra fordíitatnak, amikor nem a harangok szava, hanem azok anyaga, az előállításukra fordított érckeverék értéke jön tekintetbe. A harangok érckeveréke száz egységben 80 egység réz, 20 egység ón (cin). Miután az ágyúk ugyanilyen érckeverékből állanak, a harangokat gyakran felhasználták az ágyúk öntésére. Az ágyúk föltalálása valósággal veszedelmet hozott a halandókra. Háborús időkben sok esetben önmaguknak lettek halálharangjaivá. Az ellenség nem igen kímélte szent rendeltetésüket, városok meghódításakor rátette az ellenség kezét a templomok harangjaira is és a harangok a tornyokból ágyúöntödékbe kerültek. Az istenfélelemre, imádságra buzdítás s a békesség hirdetése helyett az lett rendeltetésük, hogy zord dörejben, gyilkoló golyókat, gránátokat szórjanak talán éppen azokra, akik előbb hallatukra összekulcsolták kezüket Isten dicsőítésére.

De nemcsak az ellenségtől elfoglalt harangokat öntötték át ágyúkká, hanem, ha kellett, szükség esetén maguk a gyülekezetek is fölajánlották azokat a hon védelmére. A negyven- nyolcas szabadságharc idején, amidőn a haza minden hű polgára meghozta pénz- és véráldozatát, amidőn derék honleányok legdrágább ékszereiket lerakták a haza oltárára, több gyülekezet fölajánlotta harangjait, hogy ezekből ágyúkat öntsenek. Gábor Áron a negyvennyolcas idők kiváló hőse, szentkereszti és kézdivásárhelyi ágyúöntödéjében 60-nál több ágyút öntött harangokból. E célra a székelyföldről 313 harangot szolgáltattak, maga Háromszék 125, Marosszék 93. Csik 56, Aranyosszék 25, Udvarhely 14 harangot adott ágyukra. De megfordítva is történt: az ellenségtől elfoglalt ágyúkat a hódítók nem egy esetben odaadták egyes egyházaknak, hogy azokból harangokat öntsenek. I. József császár a bécsi Szent István templom nagyharangjához 330 mm. ágyúércet adott, amit a törököktől vett el. A budai várbeli katonai templom tornyában levő harangot szintén a törököktől elvett ágyúk anyagából öntöttnek mondják.

De nemcsak ágyúkat öntöttek a harangokból. A harangokban levő ércet arra is fölhasználták, hogy abból pénzt veressenek. A csetneki várban egy régi időkből származott igen szép harang volt. Bebek Ferenc 1532-ben ezt a harangot is hatalmába kerítvén,

134.

HARANGSZÓ.

belőle pénzt veretett. Más országokban több helyen is megtették ezt. Egyik másik harang felolvasztása különösen gazdag eredménnyel járt. A régi kegyes harangadományozók, csakhogy minél tisztább, csengőbb hangja legyen a harangnak, akárhány esetben a harangöntési érckeverékbe nagy- mennyiségű nemes fémet, főleg ezüstöt is juttattak. Azt mondják, hogy Japánban egy némely harangban nagymennyiségű arany is foglaltatik.

A jelzett érckeverékből készült harangok mellett vannak harangok rézből, vasból, üvegből is. Újabban az acélból készült harangokat kezdik előnyben részesíteni, azt állítva róluk, hogy ezek hangja ércesebb és erőteljesebb, mint az ón és rézkeverékből készülteké.

(Folytatjuk.)

Olvassátok a bibliát.

Zsolt. 119., 105.

Hol biblia a bázban nincs, Tanyát a sálán ütőit ott, Hiányzik ott a legtöbb kincs, De Isten nem lel liajlákot.

Február 15. vasárnap, Luk. 15, 1—10.

„ 16. hétfő, Luk. 15, 11—16.

„ 17. kedd, Luk. 15, 17—24.

„ 18. szerda, Luk. 15, 25—32.

„ 19. csütörtök, Máth. 18, 15—20.

, 20. péntek, Máth. 18, 21—35.

„ 21. szombat, Máth. 6, 9—15.

Ami erősebb az embernél.

Elbeszélés. Irta: Kapi Béla.

Tizenkettedik fejezet

A szomorúság-házban.

Míg ezek a dolgok részint Amerikában, részint a fegyházban lejátszódtak, Marosújlakon nagy szomorúság borult Földes Györgyék házára. Mintha az élet minden szenvedése rázúdult volna a kicsiny családra. Kenyéradó támaszát törvény elé állították s fegyházra Ítélték. Most már ember le nem mossa róluk a gyalázatot, legfeljebb az Isten. A nagy megaláztatással együtt bekopogtatott a szükség. Mit együnk holnap?... Miből ruházzuk a gyerekeket ? Miből veszünk télen fát ?... Miből fizetjük a takarék kamatot ?. ..

Gyurka felesége is szomorúan ment végig az oszlopos tornácon. Az udvaron egyetlen baromfi sem futkosott, az istállóban is halotti csönd volt. Az egész gazdaság olyan, mint egy gépezet, melyből kivették a legfontosabbat: a hajtó erőt. Hiányzott a gazda. A pajtán keresztül egy kis

1914. február 15.

gyümölcsösbe jutott Ágnes, ott tettvett a salátás ágyak körül. De úgy látszik, nem ment a munka. Leült a nagy körtefa alá a kis padra, hol valamikor Gyurkával olyan boldog órákat töltött. Szeme a nyitva hagyott pajtaajtón keresztül az udvaruk kapuját nézte. Kezeit fáradtan kulcsolta össze s lassanként megeredtek könnyei. Az utolsó idő eseményei egymásután elvonultak szemei előtt. Az urán kívül, kiért mindennap imádkozott, meg-megjelent előtte Ábrahám János alakja. Eszébe jutott, hogy a rémes éjszaka után Ábrahám János két hétig az ágyat nyomta. Láz gyötörte, félrebeszélt, az orvosok már az életéről is lemondtak. Végre valahogyan mégis csak kilábolt a bajból. De csak önmagának a roncsa volt. Büszke, sudár alakja meghajolt, mintha hóval borított ősz feje ólomsúllyal vonta volna lefelé. Élettől duzzadó piros arca fakó sárgává petyhüdt, száját, orrát mély barázdák árkolták. Mélyen fekvő szemeiben lázas tűz villogott s olyan nyugtalanul tekintgetett maga köré, mintha örökké keresne valamit.

Talán három napja se volt fenn, mikor a feleségét s Ágnest, Gyurka feleségét hivatta. Szobájában, a nagy karosszékben üldögélt, a fejéhez párnákat raktak. Fáradtan, csöndesen beszélt. — Bizony ez nagy csapás mindnyájunkra. Koldus lesz két család. Gyurkát elitélik, a gyerekei is örökétig hurcolják az apjuk bűnét. Azért legjobb volna, ha visszacsinálnátok a dolgot.

— Hogyan ?. .. álmélkodott a felesége.

— Adjátok vissza a pénzt — szólt az öreg Ábrahám, — a többit majd elintézem.

— Honnan vegyük ? . . . Hogyan adjuk vissza?... csodálkoztak azok.

— Ne bolondozzatok, adjátok elő, akárhova dugtátok is, felelt az ember emelkedett hangon.

Mikor azután azok ártatlanságuk mellett fogadkoztak, Ábrahám János méregbe jött s kiutasította őket a házból. Két nap múlva ügyvéd kopogtatott be Földes Gyurkáékhoz s a tartozás fejében 5000 koronát követelt. Hiába könyörgött a két asszony, Ábrahám nem ismert könyörületet. Igaz ugyan, hogy egy városi ügyvéd azt mondta nékik:

— Ne fizessenek az öregnek egy huncut fityinget sei... Keresse a pénzét, ha tudja 1 írás nincs róla, hát pörösködjék, ha tud I...

De a két asszony a tejét csóválta :