Harangszó, 1913-1914
1914-02-08 / 16. szám
1914. február 8. HARANGSZÓ 125. lett. Az elmúlt idő dorbézolása, mulatozása nagyon megviselte. A vagyona is a felényire apadt le. Csepreghy Mariskán is nyomot hagyott az idő. A szeme alján mély barázdák képződtek. Bizonyosan a sok sírástól. Valami titkos bánat rágódhatott a keblében, amit azonban titkolni, takargatni akart a világ elől, de ami azért az arcán, de leginkább a szemén mégis csak meglátszott. Nem hiába mondják, hogy a szem a világ tükre! A szemek elárulják a lélek vergődését. A szemekből mindig ki lehet olvasni, ha a lelket valami bántja, ha azt valami bú emészti, ha beteg. így volt ez Csepreghy Mariskánál is. De annál szebb, erősebb, gondtalanabb volt a kis leányka. Víg nevetésével felverte a házat. Csacsogásával derűt varázsolt az arcokra. Gondtalan játékával mosolyt csalt az ajakra. Igazi Islenáldás volt a háznál! Történt, hogy egy hideg decemberi reggelen félholtan hozták haza Kovács Jánost. Olt találtak reá az országút mentén az árokban. A szomszéd faluban mulatott, a honnan hajnaltájban mámoros fejjel indult gyalogszerrel haza. Persze az út keskeny lett a számára. Ide-oda tá- molygott. Egvszer aztán félrelépett az árokba. Elvágódott benne. Még szerencse, hogy vékony hóréteg födte a földet, különben összetörte volna magát. így semmi baja nem esett. De felkelni mégsem tudott. Mert valahányszor félig felkapaszkodott, mindig megcsúszott a lába alatt a talaj s ő mindannyiszor visszaesett. Utóbb aztán az ereje is elhagyta. Már a fejét se bírta felemelni. Elnyomta az álom s elaludt. Ha reggel rá nem akadnak, holtra fagyott volna egé- szen. így is elég nagy volt a baj. A doktor, a mikor megvizsgálta, megcsóválta, a fejét. — No, ebből is alig lesz már ember a talpán! Belepusztul, úgy át hült mindene! Mikor Csepreghy Mariska meghallotta, hogy Kovács Jánost félholtan hozták haza, megremegett. Az a kevés pirosság, ami még az arcán volt, megfakult, eltűnt s a helyét halotti sápadtság foglalta el. Aztán jöttek a még rosszabb hírek. Csepreghy Mariska már alig állt a lábán. Csak vonszolta magát, mert alig volt jártányi ereje. Nagyon, nagyon leverte őt a Kovács János súlyos betegsége. Már nem mosolygott, már nem tudott nevetni. Kis lánykája vígsága összeszorította a szívét. Annak víg nevetése könnyet sajtolt az ő szemébe. A szülőket végtelenül leverte leányuk rendkívüli ielki állapota. Azt hitték, leányuk már régen elfeledte Kovács Jánost. Hiszen soha egy szóval sem említette az elmúlt hat év alatt. S íme, most mégis menynyire gyötrődik. Utóbb belepusztul még ő is! Szegény öreg Csepreghy naphosz- szat az utcát leste. Ha észrevette, hogy valaki hozzájuk tart, ha csak lehetett, elfogta s ő maga tartotta szóval, beszéddel, csakhogy leánya semmi hirt ne hallhasson. De utóbb már oly aggasztó hírek keringtek a betegről, hogy az öregnek is elfacsarodott a szíve. A beteg lázálmában folyton Mariskát emlegette, egyre csak őt hivta. Az apa felkereste a leányát. — Édes leányom, János nagyon rosszul van. Rettentő láz gyötri. Téged emleget. Úgy látszik, látni akar. Mariska egy árnyalattal még halványabb lett. A hangja felcsuklott. A szeme könnyes lett. Az ajka remegett. Alig birt hangot adni. — Nem vagyoK a hites felesége. Óh Istenem.. . Másnap este az apa újra bement a leányához. Ott találta őt az asztalra borultan sírva. Csepreghy megállóit az ajtóban. Reszkető kezével egy könnycseppet morzsolt szét a szemében. Aztán oda lépett a leányához. Rátette a fejére a kezét és remegő hangon szólalt meg: — Édes jó leányom, légy erős. A doktor volt itt. Azt mondta, a beteg alig éri meg a reggelt. És egyre csak téged hivogat. Mariska rettenve ugrott fel. Görcsösen kulcsolta össze a kezeit és meredten nézett az atyjára. Aztán megszólalt. Alig hallhatóan susogta: — Elmegyek hozzá. Elmegyek, jó atyám. Az apa megkönnyebbülten sóhajtott fel: — Eredj el, édes jó leányom. Eredj el. * A beteg nyugtalanul hánykolódott az ágyán. Gyöngyöző verejték ütött ki a homlokén. Ajkai szüntelenül mozogtak s néha-néha hallani lehetett, amint azt susogta: Mariska. Mariska már ott ült a beteg ágya mellett. Igazgatta a párnát, törölgette a beteg verejtékes arcát s remegő szívvel leste a beteg minden mozdulatát. A beteg hirtelen elcsendesedett. Lélekzete nyugodt, csendes lett. Mariska föléje hajolt s aggodalommal nézett az arcára. Ekkor a beteg kinyitotta a szemét és felismerte a föléje hajlót. Mély sóhaj szakadt föl a kebléből. Szelíden, bocsánatkérően nézett Mariskára. És Mariska megértette a néma szemek esdeklését. Megsimogatta a beteg arcát. Az meg megfogta a kezét és megcsókolta. Aztán gyenge hangon megszólalt: — Bocsáss meg, Mariska, hogy oly gonosz voltam hozzád, hogy oly igen megbántottalak. Oh, milv pogány, istentelen voltam egész életemben. De megbünhődtem már. Isten keze elért. Megnyugszom szent akaratában. Csak még te bacsáss meg nekem, szerencsétlennek. Mariska sírva fakadt. Ráborult a betegre s úgy zokogta: — Megbocsátok János, hiszen szívemben már régen megbocsátottam. Óh, miért is volt a sors oly kegyetlen hozzánk, miért is törte össze a mi, boldogságunkat ? Óh Istenem, óh Istenem, légy irgalmas és kegyelmes hozzánk. Ne vedd még magadhoz, hagyd még meg. A beteg keresztyéni megnyugvással próbálta vigasztalni a zokogó nőt: — Nyugodj meg Isten bölcs végzésében, Mariska. Én már kibékültem Istenemmel s nyugodtan halok meg. Viseld gondját kis árvánknak s neveld fel Isten félelmében. Hozd el néha síromhoz s tegyetek le kopár síromhoz egy-egy szál virágot. A jó Isten áldása legyen és maradjon ti- veletek. •»•••iiiii,i,,i,illiIIIIIIIIIIIIII(|I||ni|||||1|11I1II1I|||1|11I1111II11||| ................. E lmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol iiiiiiiiiiiiiii Iliim fi a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értéke, f _ , fogyasztási szövetkezet nincs! 91 siti Szövetkezetéhez, Budapest ^ iogyasztAai szövetkezetek révén szerezheti be egy-ogy w jaj §| 9 11 « gj« ® M tv ír- , .r j. n* jl if H niindonnomü háztartási éa gazdasági cikkeit és I I J&K 9 I I I U IX., KÖZfílkt&r-lltca 34. Szám. tatl«nakSWtftv.a ’eSÍ lányosabban, úgyszintén hamist- H |(8| fll I *g I I (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már s ‘ ~ Amelyik községben fogyasztási ■ ■ 9lJL ■ BU W flLM több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik 50 millió dtiíini.»b-Z°sfi^ alía!',mk létesíteni, ft mozgalom kezdői fór- « Jj M =r—...■■■- korona évi forgalommal. '••••»im * ú ^igazításért a -•-----------V Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám.
