Harangszó, 1913-1914
1913-11-02 / 2. szám
IV. évfolyam. 1913. november Ü. ...........""«i ................................ ‘ 2-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Novák Gyula: Az én kis könyvem (vers). — Bándy Miklós: Vasárnapi munkaszüneti — Schrödl József: A lipcsei népcsata 100-ik évfordulója. — Németh Károly: Felemelik a házamat. (Amerikai történet.) — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (Elbeszélés.) — Képes Luther Naptár. — Bibliai rejtvények. — Ország-Világ. — Perseiy. Az én kis könyvem. jKéső éjjel, gyertyavilág mellett Lapozgatok egy kis imakönyvet, | Életbalzsam minden betű benne ... [Meghalnék, ha e kis könyv nem lenne. ! Emlékül ezt édes anyám adta, i Nem volt többje, no de meg is hagyta: | Forgassam, ha lehet, minden nappal 1 I Ha bajom lesz — úgymond — megvigasztal. És azóta mily sok bajt átéltem 1... j Azt hittem már, nem lesz menekvésem ... 3 Sokszor kérdém : Minek ez az élet ?... $ Nincs örömem benne... Minek éljek ? 1... i S mint a villám 1 Az utolsó percben Feltámadt az intő szózat bennem, jj S ráborultam kis könyvem lapjára .. . I Óh, mily jó, hogy hallgattam reája 1 A régi baj ma is megvan nálam, Most is, szinte roskadozik vállam Életemnek átoksúlya alatt 1 .. . Bajok múlnak, de baj mindig marad. Egy vigaszom van még s egy reményem: A magas ég erős Istenében. Megver ? — Nem baj 1 — Meg is segít en- S ha megsegít: megint újra lettem, [gém, Bátorítni csüggedező lelkem, Előveszem kicsi imakönyvem, S mintha csak egy tündérmese lenne, — Higyjétek el — oly sok szép van benne I Novák Gyula. Vasárnapi munkaszünet! Irta: Bándy Miklós. I. Vasárnapi munkaszünet. Milyen szépen hangzik ez a törvényszerű kijé- Ientés. Hisz ebben ki van mondva az, hogy ama hetedik szent napon szüneteljen minden néven nevezendő kézi és szellemi munka s a hat napi fárasztó munkában elgyötört test megpihenve, leikével áldozzon teremtő, megtartó és gondviselő Istenének. A régebbi időkben, mikor a vallás a szó legnemesebb értelmében éltetője volt az embereknek, nem volt szükség a „vasárnapi munkaszünet“ - ről törvényes utón-módon gondoskodni, mert a lelkek érezték, hogy e napon a test pihenése mellett a léleknek kell foglalatoskodnia mindazon dolgokban, melyek a mi mennyei Atyánk dolgai. Nem zakatolt a gép; a szent csendet nem zavarta meg kaszák kalapálásának zaja; nem vegyült a templomokba hivogató harangok ércszavába takarodó szekerek robogása; hanem csend uralkodott künnt, vallásos csend honolt a lelkekben ... De a vallásosságnak ezen eszményi ideje mintha teljesen eltűnt volna; mintha ilyen, a maga csendességében fenséges vallásosság nem is lett volna soha. Óh, pedig voltl Igaz, azokban a régi időkben is robogtak kocsik, de Isten házába vágyó embereket szállítottak, hogy megteljék Isten hajlékának pitvara, hogy felcsendüljön az ének: „Isten felséges adománya Vallás, te vagy legjobb hívem, midőn éltemet szélvész hányja, Nélküled mit tenne szívem; Te bölcseségre tanítasz, Ha hanyatlóm, gyámolítasz“ —, hogy szálljon buzgó imádság a földről a tisztán kéklő ég felé: „Áldjad én lelkem az Urat, és minden én benső részem az ő szent nevét“ I Az emberek lassan-lassankint elszoktak emez igazán szép és vallásos lelkületre valló szokástól. Szemei-
