Harangszó, 1913-1914
1914-01-18 / 13. szám
IV. évfolyam. 1914. január 18. 13-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség oímére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. ..i TARTALOM: Hamvas József: Kicsiny udvar... (Vers.) — Rónay B. Gyula: Mindeneket megpróbáljatok. Gyula: Minden szenvedély súlyos betegség. (Elbeszélés.) — Kapi Béla: Ami erősebb az embernél. (F.lbeszélé Gazda: A burgonya rothadása. — Ország-Világ. — Persely. .! — Novdk ) — Magyar Kicsiny udvar ... Kicsiny udvar két ablakja . . . Lelkem nehéz gondolatja Sok bús órán oda tér meg. Beh más is volt ott az élet. Nem vert ott a gond le engem, Nem ért ottan el a bánat. Édes anyám kis hajléka, Úgy vágyom én teutánad. Aki lakta, már nem lakja, Másra hint fényt az ablakja. Most is megvan az az udvar, Most is megvan az a hajlék. De ha oda kéne mennem, Talán bizony belehalnék. Hamvas József. Mindeneket megpróbáljatok...! irta : Rónay B. Gyula. . -Mindeneket megpróbáljatok és ami |0' megtartsátok! “ Ez az apostoli dtés jut eszembe, ha rágondolok egyes szokásokra, amelyek közöttünk élnek s uralkodnak; amelyeket már régóta próbálunk s látjuk is, hogy nem jók, mégis megtartjuk őket. Bizony sok mindent megpróbál az ember, de csak ritkán tartja meg azt, ami jó; a rosszat, az anyagilag s testileg-lelkileg károsat inkább! Láttunk az egyes községek s gyülekezetek életében dívó néhány oly helytelen szokást, amelyre elmondhatjuk ugyancsak a nagy apostollal: „Nem kellene ezeknek így lenni, Afiai 1“ 1. Ilyen pl. a gyermek-születést s keresztelést követő, sok helyen divatban levő u. n. „paszita.“ Jogos és elvitázhatatlan az öröm, amely betölti egész valónkat, mikor „ember születik a világra“, de semmi észszerüség nincs abban, hogy abból kifolyólag oly nagy vendégeskedés, valóságos „kis lakodalom“ tartatik egyes helyeken. így volt ez régebben az én gyülekezetemben is: cigány-zene s dinom- dánom kivilágos-kivirradtig 1 S minthogy a szegényebb sem akart e tekintetben elmaradni a gazdagabbtól, — még ha úgy kérte is föl a rávalót —, az anyagi jólét, a vagyonosodás „rák- léptekkel* haladt előre. Elgondolható, minő anyagi rombolást vitt végbe ez az áldatlan szokás ott, ahol Isten kegyelméből egymásután jött a gyerek a világra 1 De Istennek hála, még jókor felülkerekedett és diadalmaskodott a józanabb belátás, amely örökre száműzte innét e végtelen káros szokást. Egyik áldott emlékű elődöm idejében a gyülekezet (gyülekezet és község egy, mert úgyszólván tiszta evangélikus) egyakarattal elhatározta, -— hála és dicséret érette —, hogy paszitát többé nem tart s amely gyülekezeti tag ezen határozatnak ellene szegül, 100 koronát fizet a gyüleke- kezeti pénztárba. Ezt a „kötelezvény“-t alírta mindenki. A paszitát azóta nem ismerjük s hogy sok ember tönkre nem ment, sőt örvendetesen gyarapodik az anyagiakban, ennek köszönheti. . ' 2. Ilyen egyiptomi csapás a „lakodalom“ is. Igaz, hogy ezt nem lehet oly köny- nyen eltávolítani, a föld szinéről oly egy-kettőre elseperni; annyira beleilleszkedett s belegyökeresedett — ősidőktől fogva — a népéletbe. De
