Harangszó, 1912-1913

1912-12-22 / 9. szám

III. évfolyam

1912. december 22

9-ik szán).

VALLÁSOS NÉPLAP.

MeojeM novembertől februário minden vasárnap, márciustól okKSberip minden második vasárnap.

Kiadja a dunántűli egyházkerületi evangéliomi egyesület. Hzcrkeszti K API UÉL A ev. lelkész.

Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is.

TARTALOM: Sántlia Károly: Liliomok a tövisek között (vers). — K. G.: Aranyat, tömjént, emberszeretetet . .. — Szombatit Ernő: A karácsonyi vándor. (Elb.) •- Petrovics Pál: Fohászok (vers). — Fenyves Ede: Karácsony este. Parsy Andor: A betlehemi pásztorflú. — Fábián Imre: Egy karácsonyest két helyen. — A könniggrátzi hős. — Kakas József: A kei csavargó (vers/. A résztetfizetésre megkárosított nép — Ország-Világ. — Ál-szégyen. — Persely.

Liliomok a tövisek között.

Ártatlan gyermekek,

Milyen nagy áldás, Hogy születtetek ! Most, hogy a szent karácsony-ünnep itt, A Jézuska szobátokba benyit.

Oh boldogok ti mindenek fölött: Liliomok és tövisek között !

Szívetek úgy örül A megrakott karácsonyfa körül ;

A gyertya fénye úgy libeg-lobog,

A ti szemetek csak a csillogóbb. Minden öröm közétek költözött — Liliomok a tövisek között.

Szállnak az angyalok S lelketek dalukon elandalog ;

Az ablakon feHérlő jégvirág,

Világotok mi szép álomvilág,

Mit tündérkéz rózsával tele szőtt — Liliomok a tövisek között.

Csak ti látjátok ott A Jézuska vezető' csillagot.

— Szép csillagunk: gyermekded drága hit, Ragyogd be éltünk vándor-útjait! Pályánk nehéz, — könnyekkel öntözött — Liliomok a tövisek között.

Sántha Károly.

Aranyat, tömjént, — emberszeretetet !

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.“ Némuljon el ma az irigység és emberi önzés hangja és hallgasson el a fájdalom: — legyen békesség! Tisztán hangozzék fületekbe a karácsonyi harang és imára hívjon I Fogja el egy édes álom minden ember szívét és álmodjék a boldogságról I Mint kis gyermek korában, mikor még édesanya meséit hallgatta. És ne szóljon e sorokból ma a tudomány hangja: — az én Uram Jézusom ma a szíveken kopogtat. És ne ajakunkkal hirdessük: hanem szeressünk ma igazán....

Ki volt Krisztus? — A galileai tó mellől fényesség támadt s tizenkét egyszerű ember győzelmesen állt meg egy csodálatos műveltség romjain... Mit hozott Krisztus? — Csendet a háborgó szívekbe és a fájdalmak tengerében ... Hogyan ismerheti meg az én szívem az én Megváltómat ? . . .

Van egy gyönyörű amerikai legenda : a negyedik keleti bölcsről. Ismerte az ég csillagait, gazdagsága mérhetetlen volt. Ő is elindult a betlehemi csillag után. Zsebe tömve arannyal, vállain bíbor. Az első falu végén gyermeksírást hall. Megkérdezi a gyermek anyját:

— Miért sír a fiad?

— Mert nincs mit ennie.

— Hát miért nem sütsz neki kenyeret ?

— Mert nincs miből.

— Hát miért nem vásárlód liszttel tele a hombárodat ?

— Mert nincs miből.

Nem látta még a bölcs az emberi nyomorúságot, — megesett a szíve. Rohant be a városba, élelmet vásárolt és jóltartotta a kis fiút.

Közben, azonban már a nyugati ég peremén járt a csillag. Ijedten rohan a bölcs utána, hogy el ne veszítse szeme elől. De egy hegyszorosban újra útját állja valami. Rablók sebeztek agyon egy embert s otthagyták mezítelenül. Megesett rajt a szíve. Olajat és bort öntött a sebeibe, palástjába göngyölgette s a legközelebbi városba vitte, hogy aranyaiért ott tovább ápolják. Közben a csillag újra a nyugati ég peremén járt.