Harangszó, 1912-1913

1912-12-15 / 8. szám

1912. december 15. HARANGSZÓ 61. ten-igéhez“. Ha az emberek azt ten­nék, akkor kevesebb lenne a búcsú­járó helyek száma és több lenne a vallásos emberek száma. Csóy István. Háborús izgalmak. A háború veszedelme ugyancsak felforgatta az ország nyugalmát. Fé­lelem és rettegés jár körül a közsé­gekben, házról-házra vándorol s min­denütt ott felejt valami remegtető aggodalmat. Sok helyről a családfen- tartót, a legény fiút vitték el s azóta patakzik a könny és sóhajtásban száll tovább a szülők aggodalma, a hitves, a gyermekek gyötrelme. Ilyenkor ugyancsak sokan vissza­élnek a nép jóhiszeműségével. Ki­használják tájékozatlanságát, félelmét s lelketlenül megkárosítják. Kivándor­lási ügynökök járnak szerteszét. Meg­riasztják a katonaköteles embereket s rábírják őket, hogy szökjenek ki Amerikába, ők majd segítőkezet nyúj­tanak ehhez a csalafintasághoz. Hogy ennek a segítésnek nagy az ára, az természetes. De még ez sem elég. Mi történjék a házzal, földdel, vagy az ingóságokkal, melyek az ember vagyonkáját képezik?... Az ügynö­kök jószívüek, még arra is hajlandók, hogy ők maguk megvesznek mindent. Hogy milyen áron, arról jobb nem beszélni. De az bizonyos, hogy a meg­riasztott ember károsodik e miatt is. Éppen nagy a riadalom azok kö­rében, akik takarékpénztárban tartják a pénzüket és ennek a kamatjaira vannak utalva. Ezek azon tanakodnak, nem volna-e jó a betéteket kivenni ? Sok ostoba­ságot is összebeszélnek az emberek. Jön az ellenség s elrabolja a takarék- pénztárak pénzét s ekkor elvész min­den !. . . így beszélnek a balgák. Pedig hát, mit csinálnak a pénzükkel azok, akik kiveszik a takarékpénz­tárakból ? Legfeljebb eldughatják vala­hová. És gondolják-e az illetők, hogy biztosabb a pénzük valamely rejtek­helyen, mint a bankok pénztáraiban ? Ellenkezőleg áll a dolog. Háborús időben bármely rejtekhely kevésbbé nyújt biztonságot, mint a jól őrzött bank, amelynek módjában áll meg­védeni tőkéit még az ellenséggel szem­ben is. Emellett nem szabad feledni, hogy a magántulajdon szent és sért­hetetlen még a háborúban és még az ellenség előtt is. Ily körülmények kö­zött csakugyan dőreség kiszedni a takarékpénztárakból a betéteket, ame­lyek elvesztik a kamatokat. A háborús izgalmak közt csak egy használ: a nyugalom. Nyugodtan kell néznünk az eseményeket s nem sza­bad elveszíteni a fejünket. Nem olyan fekete ám az egész, mint ahogyan látszik! Nem lesz semmi baj 1 Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105. Hol biblia a házban nincs, Tanyát a sálán fitűtt olt, Hiányzik ott a legtöbb tincs, De Isten nem lel hajlákol. December 15. vasárnap, Máthé 7, 1 —12. „ 16. hétfő, Máthé 7, 13—20. , 17. kedd, Máthé 7, 21—29. , 18. szerda, Máthé 8, 1—17. „ 19. csütörtök, Máthé 8, 18—27. „ 20. péntek, Máthé 8, 28—34. „ 21. szombat, Máthé 9, 1 —13. Valami a kémekről. Háborús időben sok szó esik a kémekről. A háborúba induló hadnak a kém az utegyengetője. így volt ez már az ősrégi időben, így van ma is. Józsué két kémet küldött előre, mielőtt népével a Jordán vizén átkelt, azt mondván nekik: „Menjetek el és vegyétek jól eszetekbe azt a földet és Jerikót.“ És csak akkor indult meg, amidőn azok jelentették neki: „Kezünkbe adta az Úr mind az egész földet, mert elolvadtak a földnek minden lakói a tőlünk való félelem miatt! Kémek nélkül a mai hadvezér sem boldogulna idegen földön. Lám ná­lunk még meg sem kezdődött a há­ború, már is mennyi kémet fogtak el. Délen, északon egész sereg szerb, orosz kém került kézre. Apácáknak, kereskedőknek, házalóknak öltözve járják be a vidékeket, igyekeznek a várakat lerajzolni, a hadtestek elhe­lyezéséről saját hadvezéreiket értesí­teni. Majdnem minden nap olvasnak a kudarccal járó merényletekről, melyeket a magyar és osztrák pus­kaporostornyok ellen követnek el. Ez is a kémek próbálkozása. A kémkedést különféleképen szok­ták megítélni, mert van külömbség kém és kém között. Teljes tisztele­tünket érdemli meg az a kém, aki életét kockáztatva, minden anyagi haszon nélkül, tisztán hazaszeretetből és férfias kötelességérzetből indul el az ellenség hadállásának kikutatására. A hős Zrínyinek Deli Vid volt leg­vitézebb katonája és legjobb kéme, akinek ügyességéről a költő azt mondja: Sok százezer török járt most körülötte, Sok van a táborban, aki ismerhette, De Isten szemüknek a fényét elvette, Azért Senki őtet Vidának nem vélte. Ilyen kiváló kém volt a mi korunk­ban Kitchener lord angol hadvezér, aki 1882-ben, a szudáni fölkelés alkalmával, egyedül, fegyvertelenül, kereskedőnek öltözve, minden baj nélkül eljutott egészen Chartumig. Ez a bátor cselekedete vetette meg alapját hadvezéri nagyságának. A kémkedés veszedelmes foglalko­zás volt mindig. Életét teszi kockára a kém ma is. Az angol-búr háború­ban egy napon délután négy órakor két búr kémet fogtak el, amint épen felvételt készítettek a megerősített angol helyekről. Félötkor kihallgatták, ötkor pedig már el is temették őket. Ugyanígy járt Plevna előtt Feodoro- vics orosz ezredes. A megfizetett hazaáruló, akit a pénz szeretete arra visz, hogy hazá­jának és népének gyengeségét kiku­tassa és azt az ellenségnek hírül adja, nem érdemel mást, mint meg­vetést és rút halált! Három barát. Herder után németből fordította: Jakab Iván ev. lelkész. Ne bizz oly tekintetben barátodban, amiben őt meg nem próbáltad; a vidámság asztalánál több van, mint a fogság cellájában. Egy embernek három barátja volt; kettőt közülök nagyon szeretett, a harmadikkal szemben közönyösen viselkedett, ámbár ez változatlanul a legőszintébben együtt érzett vele. Egyszer bíróság elé került, hol ártat­lanul, de erősen vádolták. „Ki lesz az közületek“ szólott „ki velem jön, és értem kezességet vállal ? Mert súlyos vád terhel és a király haragja felgerjedt ellenem.“ Az első barát azonnal mentege- tődzött, hogy nem mehet vele más elfoglaltsága miatt. A másik elkísérte egészen a törvényház ajtajáig; ott megfordult és a haragos bírótól való félelmében visszatért. A harmadik, akire legkevésbbé számított, bement vele, beszélt érdekében és oly kész­séggel tanúskodott ártatlansága mel­lett, hogy a biró szabadon bocsátotta és megajándékozta. Három barátja van az embernek i itt a földön. Hogyan viselkednek ; ezek a halál órájában, ha Isten őt itélőszéke elé hívja ? A pénz, melyet legjobb barátjának tartott, legelőször

Next

/
Thumbnails
Contents