Harangszó, 1912-1913

1912-12-15 / 8. szám

62.

HARANGSZÓ.

1912. december 15.

hagyja őt el és nem megy vele. harmadik, akit életében többnyire el- beszélnek érte, irgalmat s kegyelmet

Rokonai és barátai elkísérik a sir felejt, az ő jó tettei. Ezek magukban találnak,

szájáig s visszatérnek házaikba. A kisérik őt a biró trónjáig, elől mennek

Az átörökítés.

Irta: Kéméndi József.

Átörökítésnek nevezzük az állatok azon tulajdonságát, hogy egyéni jellegeiket utódaikra is felismerhetően átruházzák. Sokan azt a nézetet vallják, hogy az apaállatnál észlelhető inkább ez a képesség, míg mások azt vitatják, hogy az anya a jobb átörökítő.

Általában egyik félnek sem lehet igazat adni.

Az átörökítő képességre nézve ugyanis a következő körülmények bírnak befolyással:

1. az állat fajtája;

2. egyéni tulajdonságai;

3. az éghajlat;

4. a takarmányozás;

5. az állat kora;

6. az állat egészségi állapota.

Minden állat annál biztosabban

örökíti át utódaira egyes jellegzetes tulajdonságait, minél több őse bírta már azokat, vagyis minél régibb a törzs, a fajta, amelyből származott.

Ha két különböző fajtabéli állatot párosítunk, akkor az íog jobban átörökíteni, amelyik a régebbi fajtából való. Pl. a simmenthali és magyar faj keresztezésénél az utódok a magyar jellegből sokkal többet fognak mutatni, mert ez a fajta a régibb.

Hanem azért tudjuk, hogy egyforma származású állatoknál, még testvéreknél is van különbség a tulajdonságokban és azoknak átörökítésénél. Az egyéni képesség is befolyásolja tehát az átörökítést. Az állat külsejéből természetesen nem lehet következtetést vonni arra nézve, hogy jó tulajdonságait át fogja-e örökíteni í utódaira ? Ebben a tekintetben csak az nyújthat némi biztosítékot, hogy az állat régi, kiváló tulajdonságokkal rendelkező családból származik és magához hasonló képességű másik állattal párosíttatik. Például a magyar marhának nem fajtabéli tulajdonsága ,j a tejelőképesség, de azért jól tejelő magyar tehéntől ugyancsak jól tejelő üszőborjukat remélhetünk, ha anyja, öreganyja, testvérei stb. szintén elég | jó tejelők voltak. Annál inkább remélhetjük ezt, ha olyan bikával párosítjuk, amelyik ugyancsak jó tejelő családból származik.

Á tenyészállatoknak, különösen az apaállatoknak megválasztásánál tehát — mint ezt már e lapok hasábjain megírtuk — szintén figyelemmel kell lennünk a származásra.

Tenyészállat vásárlása céljából

mindig a jónevű tenyészeteket kell felkeresni és ott is lehetőleg a kivá lóbb családok ivadékait kell választani. Nagy segítséget nyújt ebben a tekintetben a törzskönyv, amelyet nagyobb tenyészetekben minden

állatról vezetnek.

Az átörökítésre befolyást gyakorol az éghajlat is. Változó természetű viszonyok között megváltoznak a tulaj • donságok és igy az átörökítő képesség is. Például a hazánkba behozott simmenthali marhák nemzedékről- nemzedékre veszítenek újabb behozatal hiányában eredeti tulajdonságaikból. Idővel az utódok gyengébb tejelők és csontosabb testalkatuak, edzettebbek lesznek. Szarvuk hosszú lesz és

megvastagodik, színük pedig elhala- ványodik.

A takarmányozás is befolyásolja az átörökítést Sem a rosszul tartott, sem a túlságosan hizlalt állat nem örökít át jól. A fiatal állat is csaknem minden tulajdonságát mint hajlandóságot örökli és ezek csakis úgy fejlődhetnek ki benne, ha méhmag- kora óta teljes kifejlődéséig megfelelő táplálásban részesül. Mivel pedig a betegség is gátolja a test kifejlődését, természetes hogy a beteges állat átörökítő képessége sem lehet tökéletes.

Lényeges befolyást gyakorol az átörökítő képességre az állat kora is.

Fiatal, fejletlen állatok szervezete maga sem lévén kifejlődve, átörökítő képességük sem megfelelő, sőt a túl- korán párosításra használt állatok el is csenevészednek. Az igen öreg állatok hanyatló testi szervezete szintén gyenge átörökítő képességgel bir. Észre lehet ezt venni arról is, hogy az öreg állat ivadékai feltűnően kicsinyek lesznek. Semmiféle állatot sem szabad ezért tenyésztésre használni, míg fejlődésének legalább SA részét el nem érte, valamint akkor sem, ha nagyon öreg.

Túlgyakori párosítás is gyöngiti az átörökítő képességet. Tapasztalható ez igen gyakran a himáliatoknál, de egyes szaporább állatfajok nőstényeinél is, pl. sertésnél, vagy különösen a házinyulnál.

Mindezekből pedig az következik, hogy legjobb átörökítő képességük a régi fajtába, jó családba tartozó, jól táplált, egészséges, középkorú állatoknak van. (Gazdaszöv.)

Az egyház

Oltáravatás. Ádvent II. vasárnapján avatták fel az alsódörgicsei templom új oltárát. Az Ízléses kivitelben készült,'fehér márványutánzattal csinosan festett oltár, valamint a szép oltárkép jórészben a "nőegylet adományaiból : készült.

Az ünnepély sorrendje ez volt:

Imádkozott Fenyves Ede mencshelyi lelkész, epistolát olvasott Nyirő Károly helybeli lelkész, a felavatási beszédet Magyary. Miklós esperes, ka- polcsi lelkész tartotta. A mély tártál-