Harangszó, 1912-1913
1912-12-15 / 8. szám
III. évfolyam 1912. december 15, ő-ik szám Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előflzetébi díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. TARTALOM: Margőcsy Kálmán': Imádság (vers). — Rédei Károly: Ádventi elmélkedés. —^Maradj a becsület útján, Isten is megsegít (elbeszélés) — Bándy Miklós: Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus. — Hamvas József: Őszi tájon (vers). — Csóy István: Vége a csodának. — Háborús izgalmak. — Valami a kémekről. — Jakab Iván: Három barát. — Magyar Gazda: Kéméndi József: Az átörökítés. — Urszág-Világ. — Persely. Imádság. Klöima Advent Ill ik vasárnapjához. 1. Kor. 4. 1—6. Kegyes szent Megváltóm, te aki hű voltál S e hűségtől soha el nem távolodtál, Hűnek bizonyultál egész a halálig, Búbánatos szíved végső sóhajáig — Add, hogy találtassam koporsóm zártáig Hűnek, hiszen úgyis nem messze odáig. Ha mások gáncsolják ártatlanságomat. Rombolni akarják tán boldogságomat, Hófehér lelkemre mocskos sarat hányni Es a föld poráig mélyen megalázni, Add, hogy elmondhassam, nem vádolhat engem Semmi gonoszságban soha az én lelkem 1 Előtted én Urain, mégis igazulok, Hogyha e sóhajjal tehozzád fordulok : Méltass engem, Atyám, jóságos kegyedre, Szent fiad véréért a te szerelmedre 1 . . . *'z az> mi előtted szerez kedvességet egykor ád lelkemnek örök üdvösséget. Ámen. Margócsy Kálmán. Ádventi elmélkedés. „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya 1 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úri“ 24. Zsoltár 7—8. „Oh miként fogadjalak, S mint menjek elődbe?“ Millió meg millió ajkon csendül meg a szent ének eme jól ismert hangja és szava az ádventi kedves időszakban. Igen Uram, miként rendezzük el házunkat és szívünket, hogy abban olyan hajlékot készítsünk neked, amely Tehozzád méltó legyen, ha a közelgő karácsonyi szent ünnepeken ismét eljössz hozzánk és bennünket meglátogatni kívánsz, „mint a naptámadat a magasságból ?“ (Lukács 1, 78.) A Zsoltár erre a kérdésre ezt a választ adja : „ Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya /“ Ámde miként kezdjük el a készülődés nagy munkáját ama kicsinyke helyen, ama szerény körben, mely a mi számunkra ki van jelölve, hogy „a dicsőség királyau számára a kapuk és ajtók megnyíljanak e világon és akként üdvözöltessék Ő, amint az Őt méltán megilleti ? Oh Szeretteim, mindannyian hozzájárulhatunk ehhez, legyen az állás bármily szerénynek látszó is, amit betöltünk, vegye csak ki részét mindenki a munkából, hogy az Üdvözítő nála méltó hajlékra találjon, — oh, akkor csakhamar méltóképpen fogadhatjuk az Urat. Mondj le az ő iránta való szeretetből mindarról, ami néki nem tetsző; tisztítsd meg szíved és házad a vétkes szokásoktól, amelyek hozzád, mint Istennek gyermekéhez, nem méltók s akkor tárd ki szívednek ajtaját és kérd Őt, hogy térjen be hozzád s áldást és égi békét vigyen hajlékodba. Ezzel már sokat cselekedtél. A zsoltáríró így kiált fel: „ Kicsoda a dicsőség királya ?u — s önmaga adja meg rá a közvetlen feleletet: Az erős és hatalmas Úr, az erős és hadakozó Úr!“ Boldogok mi, kiknek ilyen Urunk van I Nagy az ő hatalma, amellyel segít és gyógyít, hatalmas az ő isteni fensége, de hatalmas egyszersmind a „hadakozás-
