Harangszó, 1912-1913
1912-12-08 / 7. szám
1912. december 8. HARANGSZÓ. 53. Egyedül... Itt ülök búsan néma szobámban. Fülembe cseng a templomi ének. Lágy hangja mellett sírni szeretnék, A ködös múltba míg visszanézek. Szegény anyámat látom előttem Vén karosszéken, szent áhítattal. Reszkető kézzel imát keresgél Hogy szíve teljék égi malaszttal. Ócska oldal van nyitva előtte; Fakó a színe s betűje kopott. Ez ima fölött szegény fiáért Mennyit virrasztott, mennyit zokogott. Mikor elvégezte, néma vigasszal Szépen behajtám a kapcsos könyvét. Sírtam én is s az ő szemén is Ott zokogott a bánatos részvét. Meg-megsimított puha kezével, — Szegény fiát hogy féltette, óvta — így talált sokszor ébren az éjfél És akkor tértünk csak nyugovóra. Elhallgatom itt néma szobámban, Merengve míg a múltamba nézek, Mint olvad össze az őszi széllel Harangszó és a templomi ének. Flórián Géza. Mire költik a legtöbb pénzt Amerikában. A Washingtonban most lezajlott nemzetközi orvos- és egészségügyi kongresszuson szóba került, hogy az amerikaiak mire költik a pénzüket. A bemutatott statisztika valóban tüneményes jelzője a mai életnek. E szerint az amerikaiak évente elköltenek : Erkölcstelenségekre és társadalmi betegségekre 3.000.000.000 dollárt * (3 billió), Részegítő italokra 2.000. 000.000 (2 billió). Dohányra 1.200.000. 000( 1 b. és 200 m.), Ékszer és ezüstnemüekre 800.000.000, Automobilokra 500 000.000, Templomi és házi belmunkákra 250.000.000, Cukorkákra 200.000.000, Szesznélküli italokra 120.000.000, Tea és kávéra 100.000.000, Divatárukra 90.000. 000. Szabadalmazott orvosságokra 80.000 000, Rágó mézgára (Chewing Cum) 13.000.000, Kül- missziókra 12.000.000. Ezen számok lesújtok. A legnagyobb számok billiókra rúgnak és megrontói az életnek. És a legmagasabb számokhoz legközelebb eső számok az emberi élet élvezeteire esnek. Ezen számok mutatják, hogy * Egv dollár = 5 korona. nagyban közeledünk az őrülethez s olyan dolgokra költünk, melyek egyáltalában nem szükségesek, vagy olyan dolgokra, melyek életünknek megrontói, A statisztika arról is beszámol, hogy itt Amerikában 300.000 nyilvánosan erkölcstelen nő létezik és 1,000.000 aki erkölcstelenségi hajlammal bir. Dr. Josiah Strong néhány év előtt úgy nyilatkozott, hogy szerinte minden erkölcstelen nőre öt erkölcstelen férfi esik. Ha ezen számok valamiként megközelítik a valót, az azt jelentené, hogy 15 00.000 nyilvánosan erkölcstelen és 5,000.000 erkölcstelenségre hajlammal biró férfi él köztünk. Természetes, hogy mindez csak feltevés, de azért mélyen lesújtó nemcsak reánk, hanem korunkra nézve is. Korunk és embertársaink a szó szoros értelmében meg vannak mé- telyezve. Ideje, hogy ez ellen fel- jajduljunk. Ideje, hogy ne nézzük összetett kézzel a rombolás és meg- mételyezés további munkáját. Ideje, hogy erős és kitartó munkát kezdjünk, hogy megmutassuk, hogy nemcsak a bűn és a könnyelmű élet iránt van bennünk hajlam, hanem jó erkölcs és szép iránt is. Hát Magyarországon mire költik a legtöbb pénzt ? Rendezd el házadat, mert meghalsz és nem élsz. II. Kir. 20, 1. v. A régiek többször gondoltak a halálra, mint a mai ember. E történet elbeszélőjét egyszer egy nagy beteghez hívták, ahol azt szándékozott a szegény léleknek mondani: Ember, rendezd el a te házadat, mert meg kell halnod 1 Ott azonban azon voltak, hogy valahogy az a szegény beteg meg ne tudja, hogy ő meghalhat. Hozzátartozói szóval, biztatással mindegyre csak ámították, hgy ő még egészséges lesz és nyolc nap múlva már kint sétálhat. De a nyomorúlt ember sétálása elmaradt. A halál halaványsága ott ült már az ajakán, de azért a halálról mégsem volt szabad beszélni előtte. Ez ma, kivált az úgynevezett művelteknél általános hiba. Nem szeretnek hallani a halálról, a meghalásról, sőt ezekről beszélni egyenesen illetlen dolog. Régen ez egészen másképp volt. A hatalmas V. Károly császár élete utolsó éveit egy spanyol zárdában , töltötte. Mindig koporsóban feküdt, gyertyákat állíttatott maga mellé, a szerzetesek halotti éneket énekeltek mellette. így szoktatta magát hozzá a halál gondolatához. Mert egy császári felség is megsemmisül ha a félelmek hideg fejedelme jön hozzá. Miksa császárról, aki nyeregben lándzsájával és csatabárdjával ugyancsak erős ember volt, azt írják, hogy akármerre ment hadseregével mindenütt kocsin vitette maga után koporsóját. Különös kedvtelés, passzió, mondják némelyek. És mégis üdvös. A császárra is áldásos, ha a meg- halás tudományát jó előre tanulmányozza. így gondolkozott János, a küsztzini őrgróf is, ki már tizenhat évvel halála előtt elkészíttette sírkövét és arra ezt a mondatot vésette: „Egyedül Krisztus az én reménységem! “ Midőn testvérének, II. Joachim választófejedelemnek hirtelen haláláról értesült, minden világi dolgot visszautasított. Este a gyóntatóatya prédikációt olvasott föl neki. Éjjel sokszor felkiáltott : „Segíts Istenem, segíts könyörülő Istenem; jöjj én Uram, Megváltó Jézusom, te váltottál meg engem, te vagy az igazság Istenei“ Reggel három órakor eljött végórája. Orvosa azt kérdezte: „Akarja-e fenséged azt a Jézust, akit életében tisztelt, halálában is szivébe zárni ?“ Mire a kegyes őrgróf fenhangon felelt: „igen !“ Azután így szólt; „Jöjj, Uram Jézus, a te kezeidbe ajánlom lelkem et!“ És meghalt, egy nappal később mint a testvére. Mecklenburgi Ulrik halála előtt tizenhét évvel készíttette el érckoporsóját és arra Simeon imáját íratta : „Uram, bocsásd el a te szolgádat békességben.“ Sírboltját húsz évvel halála előtt fölépíttette. Pénzeire pedig éveken át eme fölírást verette : „Gondolj arra, hogy meg kell halnod és akkor nem vétkezel.“ őseink közt voltak olyanok is, kik olyan szentírási helyeket gyűjtöttek emlékkönyvükbe, melyekbe a halál meggyőző ereje van kifejezve. Ezt olvasgatták és erről gondolkodtak. A boldogult Hammer Márton szuperintendens a szenvedés történetéről írt nyolc prédikációját halálos ágyára szegeztette: Azt akarta, hogy halálos óráján is szeme előtt legyen az, mit egykor egészséges testtel hirdetett. A hű Joachimstali Mathesius, Luther asztaltársa beszéli: „Én a halotti ruhámat és sapkámat már a kezembe , is vettem és a síriratomat néhány év előtt elkészítettem. Halotti énekemet
